Vlogmas: Ez az influenszerek legnagyobb trükkje, amit valaha láttunk!

Ahogy elérkezik az adventi időszak, úgy a Vlogmas varázsa is megérkezik, amely a karácsony előtti készülődés izgalmait hozza el számunkra. Azonban fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a látszat elragadjon minket; érdemes kritikusan szemlélni ezt a színes és csillogó világot.

Ahogy a naptár december 1-jére lapoz, egy izgalmas új szakasz kezdődik az influenszerek és követőik életében. Ez a Vlogmas időszaka – a vlog és a karácsony (Christmas) szavak kreatív ötvözete – amely az adventi időszak varázsát öleli fel. Bár a Vlogmas megjelenési gyakorisága nem kőbe vésett, a legtöbb tartalomgyártó naponta oszt meg újabb videókat, bemutatva, hogyan telik a következő 24 nap. Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik ritkábban, például két-három naponta vagy akár heti rendszerességgel osztják meg élményeiket. Mindenesetre ez az időszak tele van kreativitással, ünnepi hangulattal és izgalmas tartalmakkal, amelyekkel a közönség is könnyen azonosulhat.

A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy az ő életüket a miénkkel nem lehet párhuzamba állítani, és elegendő csupán néhány pillantást vetni a helyzetükre ahhoz, hogy az ember szívverése az egekbe szökjön.

Ezekben a vlogokban mintha egy teljesen más dimenzióba lépnénk, ahol a realitás szinte ismeretlen fogalom. Hiányzik belőlük a hajnali kelés, ami a munka világának egyik alapköve a mindennapi emberek számára, és a munkaórák sem kapnak szerepet. A munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló időzsonglőrködés pedig teljesen idegen tőlük. Persze, érthető, hogy az ő tevékenységük célja, hogy szórakoztató és vonzó tartalmakat hozzanak létre, de nehéz párhuzamot vonni a délelőtti edzések, brunchok, sajtóesemények és ajándékok világával, miközben mások élete a karácsony előtti őrült rohanásban telik. Az általuk bemutatott életstílus és a hétköznapi valóság közti szakadék óriási, és nem meglepő, hogy sokakban felmerül a kérdés, hogyan fér össze ez a két világ, amikor a megélhetés már sokaknak is komoly kihívást jelent.

Persze lehet erre azt mondani, hogy a tudatos tartalomfogyasztó nem akad fenn ilyesmin, és a helyén kezeli a látottakat. Nehéz azonban érzelmileg távol maradni, ha egy olyan életstílusról van szó, amire sokan vágynak.

Merthogy mit is látni pontosan? Probléma- és anyagi gondoktól mentes életet. Amikor valakinek nem okoz gondot, hogy egy több százezer forintos porszívót megvegyen, csak úgy lazán a zsebéből előrántva, miközben más hónapokig spórol egy újra. Amikor valaki éppen megint külföldre utazik, az évben már sokadjára, miközben sokaknak még belföldön is gondot okoz pár nap kikapcsolódás.

Amikor valaki olyan dizájner márka termékeit tolja az arcunkba, amelyek ára meghaladja a minimálbért. Amikor valaki teljesen természetesnek veszi, hogy egy lakásillatosítóért is tízezreket költsünk, csupán azért, mert "ünnepi illatú". Amikor PR-ajándékok özöne érkezik, csupán a nulla teljesítmény elismeréseként. Természetesen akadnak kivételek is, de ezekből igazán csak néhány van.

Sokan azt sugallják, hogy a "normális" az, amit ők definiálnak. Azt gondolják, hogy a sminkek és dekorkozmetikumok tömegének a szekrényből ki kell ömlenie, mintha ez lenne a sikeres élet egyik mércéje. Azt állítják, hogy ha nincs külön gardróbszobád, akkor a ruhatárad máris szűkösnek számít. Ha az otthonod nem néz ki úgy, mint egy lakberendezési magazin címlapján, akkor az nem lehet igazán szép, meghitt vagy komfortos. És ha nem étteremben falatozol minden egyes nap, akkor valószínűleg valamit elrontasz. Ez a fajta gondolkodásmód sokak számára nyomasztó, pedig a szépség és a boldogság sokkal inkább az egyéni értékeken, mintsem a külsőségeken múlik.

Folyamatos, szinte már káros mértékű fogyasztásra buzdítanak minket, mintha a világ összes vagyona a lábunk előtt heverne. Ez a hozzáállás rendkívül negatív üzenetet hordoz: az elérhetetlenség érzése frusztrációt és elégedetlenséget generálhat, még azokon is, akik jól tudják, mi az, ami igazán fontos az életben.

Az emberben nem mindig ébreszt bizalmat a helyzet, amikor úgy tűnik, hogy a PR-trükkök hirtelen megszaporodnak. Az akciók és promóciók gondolkodás nélkül bukkannak fel, és – tisztelet a kivételeknek – olyan állításokat is elősorjáznak, hogy csak a legnagyobb naivitás kell ahhoz, hogy ne tűnjön fel: alig egy héttel korábban még egy teljesen más termékről hirdették, hogy az a megoldás.

Természetesen, itt van egy egyedibb verzió a szövegedről: Igen, mindannyian pénzügyi forrásokból élünk, és sok embernek az a feladata, hogy különféle termékeket népszerűsítsen. Ezzel önmagában nincs is baj, amennyiben a módszerek etikusak. Azonban amikor egy bújtatott reklám kerül a fókuszba – például amikor valaki elragadtatott szavakkal dicsér egy hajformázót, mert azt állítja, hogy ennek köszönheti csillogó, egészséges haját – az nem más, mint manipuláció.

Egy Reddit-felhasználó frappánsan megfogalmazta a véleményét egy korábbi vlogmas-epizódról és az influenszerekről: "Remélem, hogy hamarosan véget ér a fénykoruk, és a többi, semmittevő influencer is a feledés homályába merül! Még egy forintot se érdemelnek! Tényleg sajnálom őket, és ez így marad, amíg a mentősök és tűzoltók minimálbért kapnak, vagy még annyit sem. Felháborító és undorító, ahogyan ez a szégyenteljes figura is képes naponta annyi posztot gyártani... egyszerűen hányingerem van tőlük és az egész jelenségtől!"

Ugyanakkor még inkább elgondolkodtató, hogy a vlogmas időszakában szinte folyamatosan érkeznek az ötletek arról, hová lehetne adományokat eljuttatni – ami első pillantásra egy szép és kedves gesztusnak tűnik. Azonban a látszat csalóka. Mikor láttuk utoljára, hogy a javaslatokon túl valós adományozás is történt? Mintha sok esetben ez a lényeges lépés elmaradna. Természetesen lehetséges, hogy sokan nem kívánják a figyelmet magukra irányítani ezzel, de az is elképzelhető, hogy a valódi cselekvés háttérbe szorul a szavak és ígéretek mellett...

A vlogmas egy igazán különleges alkalom lehet, hogy feltöltsön minket az ünnepi hangulattal, azonban az utóbbi évek tapasztalatai alapján a formátum inkább a felesleges költekezés és a megvalósíthatatlan elvárások felállításának színterévé vált, mintsem a valódi készülődés ünneplésévé. Viszont ha már úgyis rákattantunk a nézésére – hiszen a hate watching jelensége nem véletlenül létezik –, érdemes felkészülni, és vastag bőrt növeszteni a kritikus megjegyzések és a felületes tartalom tengerében.