VEOL - Erdő Péter: Mindszenty öröksége a vallás, az engesztelés és a politika szoros összefonódásáról szól. Az egyházi vezető munkássága révén nem csupán a hit kérdéseit érintette, hanem a társadalmi és politikai viszonyokat is mélyen befolyásolta. Mindsz
Mindszenty József veszprémi püspök letartóztatásának és fogva tartásának részleteit feltáró időszakos kiállítás nyílt meg a Várbörtön falai között. Az esemény megnyitóján Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek osztotta meg gondolatait a közönséggel, emlékeztetve a résztvevőket a püspök bátor kiállására és történelmi jelentőségére.
Erdő Péter kifejtette, hogy Mindszenty bíboros életútja és tanúságtétele szoros összefonódásban áll a vallási indíttatásokkal, az engesztelés szellemiségével és a politikai cselekvés elemeivel. A bíboros rámutatott, hogy a Mindszenty Józsefről készült széleskörű történeti irodalom jelentős része elfogultságtól szenved, ami a szerzők szándékából fakadó egyoldalúságoknak tudható be. Ugyanakkor kevés figyelmet kapott az a lényeges aspektus, amely arra kérdez rá, hogy Mindszenty vallási hite és meggyőződése milyen mértékben befolyásolta cselekedeteit és tevékenységét. Ezen megfontolás nélkül a bíboros munkásságának politikai dimenziója torz, és nem képes valódi képet adni róla.
Erdő Péter rávilágított arra, hogy az engesztelés fogalma mélyen gyökerezik a vallások történetében, mint a bűnök enyhítésének eszköze. E cselekmények sokszor kultikus formában öltöttek testet: imák, áldozatok, rituális mosdások és tárgyak megmosása mind hozzájárulnak az engesztelés folyamatához. Az Ószövetségben a bűn lényegében Isten akaratának figyelmen kívül hagyása, míg az Újszövetségben Krisztus keresztáldozata a világ bűneinek kiengesztelését jelenti. Ez a mély szimbolika és a gyakorlatok sokszínűsége mutatja, hogy az engesztelés nem csupán vallási aktus, hanem a lelki megtisztulás és az isteni kegyelem keresésének egyetemes módja is.
A keresztény hit világában a vértanúság teológiája kulcsszerepet játszik az engesztelés eszméjének megértésében. A hívő élet nem csupán Krisztus szenvedésének elfogadását jelenti, hanem annak aktív részvételét is. Az egyház történetében a vezeklési gyakorlatok és a Jézus Szíve iránti tisztelet is az engesztelés kifejezésmódjaként jelentkezett. A hívők e tisztelet által magának Krisztusnak is engesztelnek az iránt a közöny iránt, amelyet sokan tanúsítanak szeretetének hatalmas műveivel szemben. A Jézus Szíve iránti imádat szoros kapcsolatban áll azzal a mély felismeréssel, hogy mennyire szükségünk van Krisztus irgalmára és engesztelő szeretetére - emelte ki a bíboros.
Erdő Péter hozzátette: közismert, hogy már Mindszenty József veszprémi püspöki kinevezése előtt terjedni kezdett egy sajátos magyarországi engesztelő mozgalom. Ennek a jellege erősen összekapcsolódott Szűz Máriának mint a világ győzelmes királynőjének tiszteletével.
Mindszenty hangsúlyozta az engesztelés jelentőségét, kiemelve, hogy csak a kegyelem állapotában élő emberek képesek valóban vezekelni és másokért engesztelni, mivel csak a halálos bűntől mentesek képesek erre. Ez a lelkiség határozottan megjelenik abban a körlevélben is, amelyet a püspöki konferencia adott ki 1946 karácsonyán Mindszenty inspirációjára. A körlevél a felvidéki magyarság kitelepítéséről, a magyarok üldöztetéséről, valamint az éhezőkről, koldusokról és betegekről szól, hangsúlyozva a közösség iránti felelősséget és az együttérzés szükségességét.
