Kié a felelősség a feldúlt családi kripta helyreállításáért: van gazda, aki vigyázna rá, vagy éppen ellenkezőleg, senki sem vállalja a terhet?
Vandálok betörtek a szegedi Reök család neves kriptájába, amely a város egyik legismertebb történelmi öröksége. A Reök-palota, amely a turisták kedvelt célpontja a belváros szívében, most szomorú ellentétben áll a családi kripta gyalázatos állapotával, amelyet a rongálók tettek tönkre. A Reök család leszármazottai már nem élnek Szegeden, és a kérdés most az, hogy vajon található-e valaki, aki vállalja a sírbolt helyreállítását, és ezzel megőrzi a múlt emlékét.
Nemrégiben véletlenül rábukkantam a Reök-család sírboltjára a Református és evangélikus temető mélyén. Isten tudja, hányszor sétáltam már el a családi kripta mellett, de az épület romos állapota és a málló vakolat miatt talán nem meglepő, hogy eddig elkerülte a figyelmemet. Egy hirtelen pillantás azonban megakadt az elrozsdásodott homlokzati név láttán, és egy különös érzés fogott el. Az igazi sokk azonban akkor ért, amikor a sírbolt hátsó részébe érve betekintettem a betört ablakon. A látvány gyomorforgató volt: gyalázatos rongálás, megrongált sírok, összetört padló, és felfeszített koporsók tárultak elém.
Reök Iván családi kriptáját súlyosan megranszkodták, ami komoly felháborodást váltott ki a közösségben.
Először egy tétova gondolat suhant át az agyamon: vajon tényleg ez a Reök-család lenne? Ám alig néhány percnyi kutatás után világossá vált, hogy a kriptában, a vandálok és fosztogatók pusztítása előtt, valóban Reök Iván rokonai leltek örök nyugalomra. Ez a Reök Iván volt az, aki megbízta Magyar Edét, hogy megálmodja Szeged belvárosának ékkövét, a lenyűgöző Reök-palotát, amely ma is a város egyik legfőbb turistacélpontja. Megdöbbentett a kontraszt a belvárosi büszkeség és a temető sötét árnyai között.
Van gazdája, de talán mégsem.
Azóta a temetőt gondozó Honvéd téri Református Egyházközség vezetőjétől, Kereskényi Sándortól megtudtam, hogy az egyházközség a híres család iránti tiszteletből örökös megváltást adott a kriptára a Reök-utódoknak. A bökkenő azonban, hogy már egyetlen leszármazott sem él Szegeden. Így a sírboltnak van is gazdája, meg nincs is. A lelkész kétszer is felkereste már a szegedi önkormányzatot azzal a kéréssel, hogy segítsenek a kripta felújításában, hogy az épület méltón tükrözhesse az abban nyugvó családot övező köztiszteletet. A város azonban mindkét alkalommal emlékeztette, hogy a kripta a leszármazottak tulajdona.
Lesz megoldás?
Nem a számonkérés, sokkal inkább a tisztesség és az erkölcsi kötelesség tüze hevít. Éppen ezért nem arra vagyok kíváncsi, hogy eddig miért nem karolta fel az enyésző Reök-kripta ügyét a szegedi önkormányzat, ha már a család a belváros egyik legszebb épületét hagyta örökül Szegednek. Sokkal inkább az érdekel, hogy a vandálok és fosztogatók rongálása után mi lesz? Levélben kérdeztem az önkormányzatot. Remélem, lesz válasz. Még inkább, hogy megoldás is.
