Ungváry Krisztián: Az illiberalizmus mindig is jelen volt a politikai diskurzusban, de Trianon óta a társadalmi igények és feszültségek miatt még inkább felerősödött.
A Qubit Live 11. eseményén, amely a trianoni békeszerződés 105. évfordulóját ünnepelte, neves előadóink mélyrehatóan elemezték a békeszerződés jelentőségét, társadalmi következményeit, valamint a körülötte kialakult félreértéseket és félremagyarázásokat. A Margitszigeti Kristályszalonban zajló, teltházas rendezvényre a Qubit+ előfizetői szerezhettek jegyet, de most lehetőséget biztosítunk azoknak is, akik nem tudtak részt venni személyesen, hogy megtekintsék az előadásokat.
"A nemzeti identitás, a hazafias érzések és a liberalizmus harmonikusan együttélhetnek a térség országain belül. Romániában például létezik a Nemzeti Liberális Párt - emelte ki Ungváry Krisztián, történész és egyetemi tanár, aki a Qubit állandó szerzője. Szerinte ennek a gondolkodásmódnak a megjelenése Magyarországon a Trianon következményei miatt sokáig elképzelhetetlennek tűnt."
A Trianonról kialakult narratívákban rejlik ennek a jelenségnek egyik alapvető gyökere. Ungváry megállapítása szerint elterjedt a köztudatban az a nézet, miszerint a békeszerződés következtében a Nyugat, sőt, a nyugati liberalizmus, elárulta Magyarországot. Noha történelmileg ez a megközelítés nem teljesen pontos, mégis erőteljesen befolyásolta a következő bő száz év politikai diskurzusát. A széles körben elterjedt vélekedés szerint a nyugati liberális demokráciák kényszerítették ránk a békeszerződést, ami azt az érzést táplálja, hogy ami nyugati, liberális vagy demokratikus, az csupán hátrányos lehet számunkra. A liberalizmussal szembeni bizalmatlanság gyökerei természetesen régebbre nyúlnak vissza, de ez a gondolkodásmód Trianon után vált dominálóvá a magyar politikai tájban: a kritikusok már a kiegyezés idején is azzal vádolták, hogy liberális alapokra építkezik.
Ez azt is mutatja Ungváry szerint, hogy az antiliberalizmusra Trianon előtt is volt piaci igény, a szerződés után azonban ez az igény jelentősen megnövekedett. Ezt négy idézettel illusztrálta is Concha Győzőtől Gombos Gyuláig, majd néhány, a huszadik században meghatározónak számító magyar értelmiségi példáján keresztül mutatta be, hogy mennyire nem számított népszerűnek a liberális eszme. Szekfű Gyuláról, a 20. század elejének meghatározó historikusáról például senki sem állíthatta volna, hogy liberális. Ugyanez a helyzet Szabó Dezsővel, sőt Bibó Istvánnal is, akire bár rengeteg, magát liberálisnak valló értelmiségi hivatkozik, de ő saját magát sosem vallotta volna annak.
Ungváry megállapítása szerint kulcsfontosságú, hogy a liberalizmus egyes aspektusai nélkülözhetetlenek a Nyugat-Európával való harmonikus együttéléshez. A történész ezt követően az 1989 utáni magyar jobboldali politikai tájképből hozott példákat, kezdve Orbán Viktor 2014-es beszédével, amelyben bejelentette az illiberális állam fogalmát. E megközelítésnek voltak előzményei a magyar jobboldal politikai gyakorlatában: a nemzeti és liberális eszmék összefonódása a frissen alakult jobboldali pártok számára nem bizonyult lehetségesnek. Azok, akik mégis próbálkoztak e két irányvonal egyesítésével, általában kudarcot vallottak, mivel a szükséges szavazói támogatás hiányzott a sikerhez.
A "retrográd örökség" sokféle lenyomatot hagyott maga után. De vajon mit is jelent valójában a nyugathoz való tartozás? Egy történész megállapítása szerint figyelemre méltó, hogy a Nemzeti Alaptanterv keretein belül a felvilágosodás tanulmányozására szánt órák száma csupán eggyel haladja meg a sztyeppei népekkel való rokonságra vonatkozó oktatást. Ungváry véleménye szerint míg a lovasíjászok története izgalmas lehet, a mindennapi élet szempontjából sokkal lényegesebb, ha az emberek a "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméjéről szerzik meg a tudásukat.
Ungváry szerint egészen a közelmúltig törvényszerűnek tűnt, hogy a jobboldali pártok automatikusan mélyen és zsigerien antiliberálisok is lesznek, de a Tisza Párt megjelenésével ez megváltozni látszik: a történész szerint a jobboldali ellenzéki mozgalmat ezek a reflexek nem, vagy legalábbis nem annyira érintik. Ungváry szerint a párt nem spórol a nemzeti jelképek használatával, ehhez képest "egyre kevesebb Wass Albert-idézetet hallunk, nincsenek Horthy-képek", amelyeket bőségesen meg lehet találni a "különböző nemzeti ezoterikus rendezvényeken".
Ez a gondolat reményt adhat arra, hogy 105 év elteltével végre véget érhet az a teher, amely szerint a liberalizmus teljes elutasítása és a jobboldal elkerülhetetlenül összefonódik. Hiszen amíg ez a helyzet fennáll, addig ennek a nemzetnek nem lehet olyan jobboldali irányzata, amely összhangban állna Európa értékrendjével. Az a gondolkodásmód, amely képtelen beilleszkedni a Nyugat dinamikus vérkeringésébe, hiszen folyamatosan támadja és elutasítja annak alapvető értékeit, biztosan a bukás felé vezet.
Az előadás videó és podcast formájában is elérhető. Nézd meg itt:
