Fél évszázada távozott közülünk Németh László, a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Az ő munkássága és gondolatvilága tovább él műveiben, emléke pedig mindannyiunkban él.

Kezdetben fogorvosként, később pedig iskolaorvosként dolgozott. Ugyanebben az évben a Nyugat pályázatán első helyezést ért el Horváthné meghalt című novellájával. Ekkor feleségül vette Démusz Gabriellát, akit szeretettel csak Ellaként emlegetett.

Orvosi pályafutása mellett folyamatosan az írás iránti szenvedélyének hódolt. Számos cikk és tanulmány látott napvilágot különféle szakmai folyóiratokban. 1932-ben elindította a Tanú című egyszemélyes folyóiratát, amely öt éven át működött, és amelyben többek között a társadalom reformjával kapcsolatos elképzeléseit fejlesztette, valamint kutatta a magyarság szerepét Kelet-Európában. Ezzel párhuzamosan egyre több drámája is színpadra került, gazdagítva ezzel a magyar kultúra palettáját.

1940-ben publikálta tanulmánykötetét, amely A minőség forradalma címet viseli, ezt követően pedig a Kisebbségben című, máig megosztó hatású írása is napvilágot látott. A budapesti ostrom idején családjával együtt Illyés Gyula otthonában, valamint a Sarolta-intézet pincéjében keresett menedéket.

1926 és 1943 között hat gyermeke született, ám sajnos kettő közülük nem érhette meg a felnőttkort. Róluk írta "Lányaim" című művét. A főváros felszabadulása után Püski Sándor meghívására családjával vidékre költözött, ahol Hódmezővásárhelyen óraadó tanári feladatokat látott el. A tanítással párhuzamosan a pedagógiatörténet területén is aktívan tevékenykedett. Tanulmányaiban a tantárgyak közötti kapcsolatok feltárására összpontosított, miközben a gyakorlatban is kipróbálta az integrált oktatás nyújtotta lehetőségeket.

1949-től kezdve Budapestre költözött, ahol műfordításaival jelentős mértékben hozzájárult az irodalom gazdagságához. Az egyik legismertebb fordítása, amely sokak szívét megnyerte, az Anna Karenina, amelyért a József Attila-díjjal is elismerték. Emellett nemcsak orosz nyelvből, hanem angolból, németből, norvégból, cseh nyelvből és spanyolból is készített fordításokat. Érdekesség, hogy Németh László művei szinte minden európai nyelven elérhetőek, így széles közönség ismerheti meg gondolatait és stílusát.

1954-ben egészségi problémák léptek fel nála, amit követően egyre több időt töltött a Tihanyi-félszigeten, Sajkod gyönyörű környezetében. Két évtizeden keresztül figyelte és dokumentálta a betegségét, amely végül a "Levelek a hipertóniáról" című művében öltött formát. 1956 szeptemberében az Írószövetség vezetőségében kapott helyet, majd a forradalmat követően drámái sorra megjelentek a színházak műsorán. 1957-ben elismerésül Kossuth-díjat vehetett át, amelynek pénzjutalmát a vásárhelyi gimnázium könyvtárának adományozta.

1969-ben kezdődött Az én katedrám című tanulmánykötet megjelenésével az a különleges életműsorozat, amely az összes művét összegyűjti és bemutatja.

Szinte minden műfajban alkotott, drámaírásban mintaképei a görög klasszikusok voltak, drámái elsősorban 1936 és 1941 között, valamint 1945 és 1955 között születtek, az utolsó darabok pedig a 60-as években. Témájukat illetően társadalmi és történelmi drámákról van szó. Legismertebb darabjai a Bodnárné, a Villámfénynél, Az Erzsébet-nap, a VII. Gergely, a Galilei, Az áruló, A két Bólyai stb.

Drámáiban a középpontban az igazságot kereső férfihősök állnak, akik a korabeli kicsinyességgel és saját emberi gyengeségeikkel néznek szembe. E hősök küzdelmeik során nem csupán saját magukkal vívják harcukat, hanem a társadalom elvárásaival és korlátjaival is szembesülnek.

Elsősorban esszéíróként határozta meg önmagát, és témaválasztása annyira széles spektrumú, hogy szinte lehetetlen lenne behatárolni. Mesterien navigált az irodalom világában, miközben az orvostudomány, a pedagógia, a természettudományok és a szociológia területein is otthon érezte magát.

Figyelemre méltó, hogy amit száműzetésnek élt meg, az a próza volt, mégis regényei révén érte el a valódi sikert. Első regénye, az *Emberi színjáték*, 1929-ben jelent meg, és azóta is jelentős hatással van az irodalomra. Életművében különösen fontos a lélektani regény műfaja, amelyben a középpontban mindig nők állnak, felfedve ezzel a női lélek mélységeit és bonyolultságát.

Kiválóan kiismerte a női lélek titkos zugait. Rendkívüli népszerűségnek örvendő regényei, mint az Iszony, az Irgalom, az Égető Eszter, a Bűn és a Gyász, mind mélyreható bepillantást nyújtanak ebbe a komplex világba.

A levelezései szintén fontos elemei az életművének. Baráti kötelékek fűzték többek között Gulyás Pálhoz, Móricz Zsigmondhoz, Szabó Lőrinchez és Illyés Gyulához, valamint számos más jelentős személyhez.

Pályáját tragikus agyvérzés zárta le, 1975. március 3-án hunyt el Budapesten. Halálát követően írásai gyorsan népszerűségnek örvendtek, drámáit rendszeresen bemutatták a színházak. Az idő múlásával azonban mintha feledés homályába merültek volna. Ma már ritkán olvassák műveit, és drámái is alig találhatóak a színházi műsorokban. 1976-ban a hódmezővásárhelyi könyvtár megtisztelte nevét, és egy ingyenesen látogatható Németh László Emlékszobát is létrehoztak. 1987-ben Hódmezővásárhelyen megalakult a Németh László Társaság, amely a kultuszának ápolására hivatott. 2011-ben pedig kéziratos hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumba került, ahol tovább élhet az utókor számára.

Nevét az a pedagógusok munkájának elismerésére alapított díj is viseli, amelyben ma már határon túli magyar pedagógusok is részesülhetnek. 2006-ban egész alakos szobrát a Pasaréti út és a Radna utca sarkán avatták fel.