Tömegesen eltűnnek a madarak, és vajon mi állhat ennek a hátterében? Képzeld el, hogy egyre kevesebb csicsergés hallatszik a reggeli napfelkeltében. Miért történik mindez?
Sokkal kevesebb madarat látni mostanában, mint a nyár elején, számos aggódó bejelentés érkezett ezzel kapcsolatba szerkesztőségünkhöz is. Mint kiderült, szerencsére a kevesebb madár oka nem természetvédelmi probléma.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) a nyár utolsó hónapjaiban, sőt, már július közepétől is gyakran érkeznek aggasztó bejelentések a lakosságtól, miszerint drámaian csökkent a madarak száma a korábban megszokott látványhoz képest. Jó hír azonban, hogy ennek a jelenségnek nem környezetvédelmi okai vannak, hanem egyszerűen a költési időszak véget érte.
A madarak száma csökkent, de nem a természetvédelmi intézkedések következményeként.
Az utóbbi hónapok során egyre inkább hozzászoktunk ahhoz, hogy a kert, a parkok és az utcai fasorok tele vannak a madarak csicsergésével. A fiókák éneke és az etető madarak zajai folyamatosan kísérik mindennapjainkat, miközben a fekete rigók serényen keresgélnek a fűben, és az itatókon is sürgölődnek. A jelenség hátterében az áll, hogy a települési madárfajok többsége egy szezonban akár két fészekaljat is nevel, és valószínű, hogy a második költés helyszíne közel esik az elsőhöz. Július második fele és augusztus eleje azonban olyan drámai változást hoz ebbe a madárvilágba, amely már a laikusok számára is feltűnő. A hiányérzetet csak fokozza a legismertebb és legkedveltebb fecskék, valamint a fehér gólyák fészkeinek kiürülése (bár néhány fecskepár akár szeptember végéig is költögethet), majd a levegőben vadászgató és a szántóföldeken, árokpartokon táplálkozó madarak hirtelen, napok alatt bekövetkező eltűnése.
Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a látszólagos madárhiány nem a fajok tömeges eltűnésének következménye, hanem inkább a madarak természetes viselkedésének változását tükrözi. A tojások kiköltése és a fiókák fészekbeli etetése szoros helyhűséget igényel a madarak részéről. Ahogy a fiatalok elhagyják a fészket, ez a területhez való kötődés fokozatosan csökken, végül a második költés idejére teljesen megszűnik. Ekkor a családok, melyek még néhány napig vagy egy-két hétig együtt maradnak, egyre távolabb merészkednek a fészektől, míg végül egyre ritkábban, vagy akár már egyáltalán nem is térnek vissza. A fiókák önállósodása és szétszéledése után a párkapcsolatok is meggyengülnek vagy megszűnnek, ami drámai mértékben csökkenti a madarak korábban tapasztalt koncentrációját. Ez a folyamat vezet a madármegfigyelések számának csökkenéséhez.
