Tízezer év elteltével újra életre kelt az óriásfarkas, és visszatért az élők világába.
Miután éveken át csak sci-fibe illő ígéretekkel került a hírekbe, úgy tűnik, idén tényleg felpörgött az ősi, kihalt állatok feltámasztásával foglalkozó dallasi biotech-vállalat, a Colossal Biosciences. A mamut, a dodó vagy a tasmán tigris újjáélesztésének tervei miatt Jurassic Park-szintű megalomániával vádolt cég ősi DNS-ek, klónozás és génszerkesztési technológiák segítségével tervezi visszahozni ezeket az állatokat az élők sorába, és most, egy hónappal a gyapjas egerek létrehozása után bemutatták első sikeresnek vélt próbálkozásukat: megszülettek a körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt kihalt óriásfarkas (Aenocyon dirus) első modern példányai.
A dire wolf, vagyis a rémfarkas, amely a Trónok harca rajongói számára ismerősen cseng, körülbelül 125 ezer évvel ezelőtt bukkant fel Észak-Amerikában, és egészen a legutolsó jégkorszak végéig, mintegy tízezer évvel ezelőttig élt az amerikai kontinensen. Egészen 2021-ig a mai farkasok ősének tartották, de egy új DNS-vizsgálat során kiderült, hogy az eddig Canis dirus néven ismert faj nem tartozik a kutyákat és a szürke farkasokat magába foglaló Canis nemhez. Valójában csak távoli rokonságban áll velük; a közös ősük körülbelül 5,7 millió évvel ezelőtt élt.
A Colossal kutatói, a régészet és a genetika határvonalán járva, több tízezer éves fog- és csontminták elemzésével határozták meg, milyen módosításokra van szükség a szürke farkasok génjeiben. Az így előállított embriókat keverék kutyákba ültették, és 2024 októberében világra jöttek Romulus és Remus, az első óriásfarkas-testvérpár az elmúlt tízezer évben. Mivel a vállalat eddig főként marketingstratégiáira támaszkodott, nem meglepő, hogy hatalmas médiavisszhangot keltettek a figyelemfelkeltő kísérlet körül. A New Yorkertől kezdve Joe Rogan népszerű podcastján át egészen a Time magazin címlapjáig, Romulus, Remus és az idei januárban született húguk, Khaleesi, mindenütt reflektorfénybe kerültek. A Time magazin különösen figyelemfelkeltő módon számolt be a hírről, amikor a címlapján piros vonallal áthúzta az "Extinct" (kihalt) szót, ezzel hangsúlyozva a szenzációt.
A közel féléves, hófehér hím kölykök a beszámolók szerint már ránézésre sem olyanok, mint akiket házi kutya hozott a világra: fiatal koruk ellenére majdnem 120 cm hosszúak és a negyven kilogrammot közelítik, de a Colossal szerint idővel akár a 180 centimétert és a 70 kilót is elérhetik. Viselkedésük sem a buzgó kölyökkutyákéra emlékeztet; hiányzik belőlük az emberek figyelméért folytatott játékos küzdelem, és inkább magányosan, az emberektől a lehető legnagyobb távolságot tartva kergetik, nyúzzák és segítik egymást a 800 hektáros, 3 méter magas kerítéssel körbevett rezervátumukban.
A kilencvenes évek közepe óta, amikor Dolly bárány révén a klónozás világát megismertük, a tudományos fejlődés jelentős előrelépéseket hozott. A Colossal kutatócsoport nem a klasszikus klónozási módszerekhez folyamodott, amelyek során a genetikai kódot tartalmazó sejtmagot egy donor petesejtbe ültetik. Ehelyett két ősi mintát vett alapul: egy Ohio államban felfedezett, 13 ezer éves fogat és egy Idaho államból származó, 72 ezer éves fülcsontot. Ezekből nyerték ki a DNS-t, majd az anyagot a legközelebbi élő rokon, a szürke farkas (Canis lupus) genomjával hasonlították össze. Az elemzés során 14 génben 20 eltérést azonosítottak, melyek az óriásfarkas jellegzetes megjelenéséért és viselkedéséért felelhetnek – többek között nagyobb méretük, fehér bundájuk, szélesebb fejformájuk, izmosabb vállaik és lábaik, valamint különleges üvöltésük révén.
Ezt követően a kutatók élő szürke farkasok véréből endotél progenitor sejteket (EPC) izoláltak, amelyek a vérerek belső rétegét alkotják. Az ezeken a sejteken található 14 gén módosítását úgy hajtották végre, hogy azok kifejezzék az óriásfarkasokra jellemző 20 különbséget. Ez a folyamat azonban messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, hiszen a gének gyakran több tulajdonságért is felelősek. Például a kutatók nem tudták megváltoztatni a világos szőrzetért felelős három gént a szürke farkasok esetében, mivel ennek következményeként vakság vagy hallásvesztés léphetne fel. A megoldás érdekében a kutatók a szürke farkasok vörös és fekete szőrzetének kialakulásáért felelős génjeit deaktiválták, így érhették el a kívánt bunda fehérítést.
Miután a szükséges lépéseket megtették, a sejtekből kiemelték a módosított sejtmagokat, amelyeket aztán szürkefarkas-petesejtekbe ültettek. Ezt követően lehetőséget adtak számukra, hogy embriókká fejlődjenek. Összesen 45 embriót ültettek át két keverék kutya méhébe, és miután mindkét béranya sikeresen befogadott egy-egy embriót, 65 napos vemhesség után világra jöttek a Róma mitikus alapítóinak, Romulusnak és Remusnak elnevezett kölykök. Az eljárást később egy harmadik béranyán is megismételték, amely januárban Khaleesinek adott életet - a Trónok harca világában a neve a "királynő" jelentésével bír. A szüléseket biztonsági okokból császármetszéssel hajtották végre, és a folyamat során egyetlen vetélés vagy halvaszületés sem történt.
A két kis óriásfarkas a kölyökkutyáknak járó eledel mellé ló-, marha- és szarvashúst és májat is kap kiegészítésként, amiket úgy tépnek szét, mintha vadászat után lennének - igaz, eddig még nem öltek meg semmilyen kisebb zsákmányállatot, ami a területükre merészkedett. "De ha én szarvas lennék, távol maradnék a rezervátumuktól" - jegyezte meg Paige McNickle, a Colossal állattenyésztésért felelős vezetője.
George Church, a Harvard és az MIT neves genetikai szakembere, a Time magazinban megfogalmazta, hogy „az ampullányi vérből izolált, tenyésztett és klónozott EPC-k révén új lehetőségek nyílnak meg, ami alapjaiban formálhatja a jövőt.” Ez a szövetmintavételi eljárás valóban kevésbé invazív, és jelentős előrelépést jelent, azonban érdemes kritikusan szemlélni a Colossal állításait, amelyek mögött egy profi PR- és marketingcsapat áll. Mennyire lehet tehát biztosan elfogadni azokat a kijelentéseket, amelyek a médiában jól kommunikálható, de esetleg túlzó ígéreteket tartalmaznak?
Anders Bergström, a Kelet-angliai Egyetem kutyafélék evolúciójára specializálódott genetikusa, az MIT Technology Review szaklapnak adott nyilatkozatában határozottan elutasítja a Colossal projektje körüli szenzációhajhászatot. „Ezt az állatot nem lehet óriásfarkasként definiálni, ezért téves azt állítani, hogy az óriásfarkasokat sikerült visszahozni a kihalásból. Valójában módosított szürke farkasokról beszélünk” – fogalmazott. Hozzátette, hogy húsz genetikai módosítás nem elegendő ahhoz, hogy új fajt alkossunk; csupán a szürke farkasok különlegesebb megjelenését eredményezheti.
Különösen figyelemre méltó, hogy amikor Beth Shapirót, a Colossal vezető kutatóját és az ősi DNS-ek szakértőjét arról faggatták, hogy Romulus és Remus legendás fajtája vajon óriásfarkasnak tekinthető-e, a válasza nem volt egyértelmű. Hebegve-habogva így nyilatkozott: "Ez egy filozófiai kérdés, hogy óriásfarkasnak nevezzük-e, vagy valami másnak. Igen, ez egy óriásfarkas, de ha ezt kimondom, biztos vagyok benne, hogy minden taxonómus barátom azt fogja mondani, hogy 'na, ennyi volt'. De attól még ez nem szürke farkas. A kinézete nem hasonlít a szürke farkaséra."
Bergström hangsúlyozza, hogy egy kihalt állat viselkedésének pontos másolása lehetetlen pusztán a DNS-éből kiindulva, ezért egy „újraélesztett” lény sosem lehet teljesen azonos a valaha létezett fajtájával. Ezzel szemben a paleontológusok a megjelenési formák hitelességét is megkérdőjelezik. Mairin Balisi, aki az óriásfarkasok fosszíliáit kutatja, például arra hívja fel a figyelmet, hogy a farkasok fehér bundáját valószínűleg inkább esztétikai okok vezérelhették, nem pedig a történelmi hűség jegyében. Nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy az egykor Los Angeles kátránygödreiben élő óriásfarkasoknak hasznos lett volna a jellemzően havas környezethez alkalmazkodó fehér szőrzet.
És bár a Colossal gyakran védekezik azzal, hogy a médiában legtöbbször szereplő kutatásaik mellett fontos természetvédelmi munkát is végeznek, illetve veszélyeztetett fajok megmentésén is dolgoznak, a cég kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy a Colossal üzenete kifejezetten káros lehet a természetvédelemre nézve. Ha ugyanis elültetjük az emberek fejében, hogy a fajok kihalása nem végleges folyamat, és bármikor vissza lehet hozni például egy állatot az élők sorába, akkor könnyen lehet, hogy még kevésbé vigyáznak majd a természetre - miközben a technológia valójában nem tart ott, hogy bármit visszahozzunk, ami egyszer kihalt.
A Colossal Biosciences vállalat, amely ma már több mint 130 tudós munkáját fogja össze, 2021-ben jött létre a texasi Dallasban. Az alapítói között találjuk George Churchot, a Harvard Egyetem neves szintetikus biológusát, valamint Ben Lamm milliárdos vállalkozót. Mindössze négy év alatt a cég a világ legértékesebb magánvállalkozásainak elitjébe került, 2023 januárjában pedig 10,2 milliárd dolláros értékelést kapott.
Church már a 2010-es évek elején elindította különös kalandját, amelynek középpontjában egy elefánt-mamut hibrid létrehozása állt. Az ambiciózus tudós még egy félresikerült interjúban is a neandervölgyi ember feltámasztásáról álmodozott, ami még tovább fokozta a projekt körüli izgalmat. A Nobel-díjat elnyerő CRISPR-Cas9 génszerkesztő technológiával végzett kísérletei révén pedig a tudományos közösség egyik úttörőjeként vált ismertté. A projekt körüli folyamatos hype olyan figyelmet vonzott, hogy nemcsak celebek, hanem hatalmas tőkével rendelkező befektetők, sőt, még a CIA által finanszírozott kockázatitőke-társaságok is részt vettek benne. Így természetesen eljött az idő, amikor a projektnek már bizonyítania kellett a komoly ígéreteit.
Az elmúlt évek a nagy tervek szövögetéséről szóltak: 2023-ban ráálltak a dodóprojektre, tavaly pedig a tasmán tigris feltámasztásáról hallhattunk, de idén már a tettek mezejére lépett a Colossal. Márciusban járta be az egész médiát a hír, hogy a cég kutatói gyapjas egereket hoztak létre, miután rágcsálókon tesztelték a gyapjas mamutok jellemzőit (bunda, hidegtűrés, zsíranyagcsere) alakító gének szerkesztését. Ugyanezeket a változtatásokat később ázsiai elefántokon készülnek elvégezni, így 2028-ban már megteheti első lépteit a modern idők első gyapjas mamutja.
A tudományos közösség már a kezdetektől fogva megosztott véleményeket mutat a Colossal projektjeivel kapcsolatban. Míg egyes szakértők lelkesedéssel figyelik a génszerkesztés és a biotechnológia új vívmányait, mások éles kritikával illetik a céget. Szerintük a látványos genetikai módosítások, amelyek célja kihalt állatok visszahozatala, inkább csak figyelemfelkeltő produkcióként értelmezhetőek. E kritikusok úgy vélik, hogy ahelyett, hogy a kihalt fajok "feltámasztására" irányuló kísérletekre összpontosítanának, a tudományos közösségnek inkább a még élő, de már súlyosan veszélyeztetett állatfajok megóvására kellene fordítania a rendelkezésre álló erőforrásokat.
