Sztrókot szenvedett el B. Tóth László, akinek életét a 20 évvel fiatalabb felesége hősies cselekedete mentette meg.

"Lógott a karom, és a szám is furcsa irányba billent, miközben a feleségem már a mentőket hívta" - így idézi fel B. Tóth László azokat a borzalmas órákat, amelyeket orvosi segítség nélkül kellett átvészelnie.

Hatalmas űrt hagyott maga után Keresztes Tibor, ismertebb nevén Cintula, a magyar zenei élet ikonikus lemezlovasa, aki nyolcvanéves korában, mindössze néhány nappal ezelőtt távozott az élők sorából. Barátja, B. Tóth László a Best magazinnak osztotta meg emlékeit és a közöttük lévő különleges kapcsolatot, amely a zene iránti szenvedélyükből és a közös élményekből táplálkozott. A szakma és a rajongók számára egy újabb legenda veszett el, de az emlékük örökké élni fog.

"Barátok voltunk, és a halála mély fájdalmat hagyott maga után. Az ő hiánya feldolgozhatatlan veszteség nemcsak a szakmánknak, hanem a rajongóinak is. Hosszú ideje súlyos betegség kínozta, az utolsó időszakában többször is kórházba került, én pedig mindig ott voltam mellette, hogy támogassam. Amikor az ember megöregszik, és sajnos megbetegszik, a magány és az egyedüllét kegyetlen terhet jelent. Így alakult az ő élete" - osztotta meg B. Tóth, aki néhány évvel ezelőtt maga is egy súlyos szituációval nézett szembe: sztrókot kapott. Ilyen körülmények között a legfontosabb a gyors reakció, és neki szerencséje volt, hiszen felesége, a húsz évvel fiatalabb Judit éppen otthon tartózkodott, és azonnal értesítette a mentőket.

"Szerencsém volt, az új feleségem észrevette, hogy baj van. Jöttem ki a fürdőszobából, lógott a karom, félrebillent a szám, mondta, hívja a mentőt, mire azt válaszoltam: ne hívd, holnap délelőtt teniszmeccsem lesz. Nem hallgatott rám, így a kritikus két‑három órán belül a kórház intenzív osztályán voltam, és minden szövődmény nélkül három nap alatt letudtam a sztrókot. Ebből a szempontból szerencsém volt, másrészt viszont nem, mert miután hazaengedtek, tüdőgyulladással két hétre visszakerültem a kórházba" - folytatta B.Tóth, aki annak ellenére is "új feleségének" hívja Juditot, hogy valójában már majdnem egy évtizede együtt vannak.

Az első házasságom a gyerekkori szerelmemhez fűződik, Évához, akivel hétéves korunktól fogva együtt jártunk iskolába. Miután befejeztük a tanulmányainkat, hosszú hét év telt el, amíg nem láttuk egymást. Aztán egy nap, amikor véletlenül összefutottunk, szinte alig ismertem meg. A kislány, akit valaha ismertem, most egy gyönyörű, magabiztos nővé vált. Hamarosan összeházasodtunk, és megszületett a csodás Sarolta lányunk.

Negyven esztendőt osztottunk meg egymással, de ahogy az idő telt, kapcsolatunk fokozatosan megfakult, végül pedig elváltak útjaink.

Csak reményt merészeltem táplálni, hogy nem leszek magamra utalva, és ekkor megérkezett Judit, aki, mint már említettem, az új feleségemmé vált. Húsz évvel fiatalabb nálam, nyolc éve kötöttük össze az életünket házasságban, de valójában már jóval több mint nyolc éve osztjuk meg a mindennapjainkat.