Schmidt Mária az MTA-t egy Sztálinista intézményként jellemezte.
A miniszterelnök tanácsadója úgy véli, hogy az államnak érdemes lenne visszavonulnia az MTA támogatásából.
Schmidt Mária a saját blogján az MTA-t, vagyis a Magyar Tudományos Akadémiát, mint az utolsó, érinthetetlen sztálinista intézményt jellemezte. Az írás hátterében az áll, hogy az Akadémia gazdasági és jogtudományok osztálya nyilvános állásfoglalást tett közzé. Ebben kifejezték, hogy amennyiben Orbán Viktor miniszterelnök részt venne a tudományos akadémia 200. évfordulójára rendezett ünnepi ülésen, a rendezvényen jelen lévő résztvevők jelentős része a március 15-i beszédjére való tiltakozásként elhagyná a termet.
"Ismét itt vannak az akadémikusok. Olyanok, akik felhatalmazva és kiválasztva érzik magukat, hogy egyre gyakrabban véleményt nyilvánítsanak olyan ügyekben, amelyekhez valójában semmi közük. Sem tudósként, sem testületként nincs joguk ahhoz, hogy ilyen kérdésekben megszólaljanak. Persze, mint magánszemélyek, vagy az adott tudományág képviselőiként, joguk van kifejteni véleményüket. Magyarországon biztosítva van a vélemény- és szólásszabadság, tehát semmi sem gátolja őket abban, hogy különböző témákban, még politikai ügyekben is kifejtsék álláspontjukat. Csak egy kis bátorságra lenne szükségük ehhez. De ehelyett gyakran az MTA intézményi tekintélyéhez és kollektív védelméhez bújnak, hogy eltakarják a hozzá nem értésüket és a félelmüket" - írja Schmidt Mária bejegyzésében.
A miniszterelnök tanácsadója az MTA gazdasági és jogtudományi karának legutóbbi közleményét "nettó politizálásnak" ítélte meg. A bejegyzés szerint világosan kivehető, hogy egy előre egyeztetett álláspontról van szó, amelyet az ellenzéki pártok, politikai szereplők, valamint médiumaik és nyilatkozóik folyamatosan tematizáltak az elmúlt napokban.
Schmidt Mária véleménye szerint a Magyar Tudományos Akadémia a "velünk élő sztálinizmus" megtestesülése. Az akadémikusok olyan különleges jogosultságok birtokosai, amelyek életük végéig megilletik őket, például életjáradék formájában. A tagságukhoz nem szükséges semmilyen konkrét teljesítmény felmutatása, és nincsenek szigorú követelmények, amelyeket be kellene tartaniuk. Az akadémiai választások során sok esetben nem csupán a szakmai teljesítmény a mérvadó, hanem legalább annyira fontos a kapcsolati tőkéjük, a társadalmi státuszuk, valamint a baráti és érdekszövetségeik lobbizási ereje is.
Végül, levonja a végső következtetést:
