Szele Tamás: Specoperacija Alaszkában - egy izgalmas és rejtélyes történet, amely a hideg északi tájak felfedezésére invitál. A regény középpontjában egy különleges művelet áll, amely nem csupán a fizikai kihívásokat, hanem a karakterek belső harcait is f
Mióta Donald Trump elfoglalta az elnöki széket, nem tett komolyabb említést Grönland és Kanada annexiójának tervéről, azonban beiktatása után igenis említette Panamát és az ott üzemelő két kínai kikötőt. Azzal viszont valószínűleg nem számolt, hogy északi annexiós terveinek korábbi hangoztatásával veszélybe sodorja - Alaszkát, mely most is az Egyesült Államok része.
A tegnap nyilvánosságra hozott intézkedések között lényeges pontot képvisel Alaszka erőforrásainak "felszabadítása". A Biden-adminisztráció környezetvédelmi megfontolások miatt korlátozta a nyersanyag-kitermelést az állam területén, azonban Trump most ezeket a korlátozásokat eltörölte. Moszkva viszont nem maradhatna tétlen, hiszen a spekuláció szintjén mindig is keresett lehetőségeket, hogy fegyvert kovácsoljon a helyzetből, különösen Trump szavai alapján, amelyek potenciális konfliktusok forrásává válhatnak. Ezen témaköröket vizsgálja a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya, melynek részleteit a következőkben bemutatom.
Donald Trump amerikai elnök az elmúlt hónapokban számos ellentmondásos megjegyzést tett az Egyesült Államok és szomszédai kapcsolatáról - többek között Grönland és Kanada annektálását javasolta. Kijelentette, hogy Washington "támogatása" Kanadának túlmutat a kereskedelmen, az Egyesült Államoknak meg kell védenie Kanadát, amelynek "nincsenek tényleges fegyveres erői". Ezek a retorikai provokációk nem maradtak észrevétlenek Oroszországban, amely történelmileg amúgy is hajlamos a területi expanzióra. Az orosz kommentátorok Trump elnök Kanadával és Grönlanddal szembeni kijelentéseit Moszkva régóta fennálló törekvéseinek újbóli igazolásaként használják - és a Kínai Népköztársaság is kihasználhatja a lehetőséget.
Grönland földrajzi elhelyezkedése kiemelkedő stratégiai jelentőséggel bír, különösen az észak-amerikai biztonság szempontjából. A sziget Dánia fennhatósága alatt széleskörű autonómiával rendelkezik, dán valutát használ, ugyanakkor nem tagja az Európai Uniónak. 1946-ban az Egyesült Államok megpróbálta megvásárolni Grönlandot Dániától 100 millió dollárért, de ez az akció nem bizonyult sikeresnek. Donald Trump 2019-ben, elnöki ciklusa során szintén felvetette a "Grönland megvásárlása" iránti érdeklődését. Most újra napirendre került az ötlet, és a hírek szerint Trump sokkal határozottabban kívánja megvalósítani ezt a tervet. Érdekes módon, Elon Musk, a világ egyik leggazdagabb embere és Trump közeli munkatársa is kifejezte, hogy ha Grönland lakói csatlakozási szándékot mutatnának az Egyesült Államokhoz, Washington ezt örömmel fogadná, annak ellenére, hogy ő nem politikai tisztségviselő. A grönlandi kormány hivatalos nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy a sziget nem eladó, ugyanakkor "Grönland izgatottan várja a lehetőséget az új amerikai kormányzattal és a NATO többi tagállamával való együttműködésre, hogy biztosítsa a biztonságot és stabilitást az északi-sarkvidéki térségben."
Az Egyesült Államok az elmúlt években nagyobb figyelmet fordított az Északi-sarkvidéki térségre. A legtöbb orosz szakértő Trump Grönland iránti érdeklődését a sarkvidéki geopolitikai versenynek tulajdonította. Egy ultrakonzervatív agytröszt nevében az Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézetének (RISS) vezetője, Ilja Kravcsenko kijelentette, hogy Trump Grönlanddal kapcsolatos retorikája "a nemzetközi közösség reakciójának kezelésére tett kísérlete". Továbbá azt nyilatkozta: "Washingtonban most az a vélemény terjedt el, hogy az északi-sarkvidéki régiót sokkal intenzívebben kell fejleszteni, hogy akadályozzák Oroszország előretörését. Mindez beleillik az Oroszországgal szembeni elrettentés amerikai koncepciójába". Konsztantyin Blohin, az Orosz Tudományos Akadémia Biztonsági Problémák Tanulmányozásával Foglalkozó Központjának Amerika-szakértője szerint Trump retorikája "valószínűleg kevésbé szól Grönland megvásárlásáról, mint inkább a tárgyalások megkezdéséről Dániával az amerikai katonai infrastruktúra-telepítés jobb feltételeinek kialkudása céljából".
Az Egyesült Államok sarkvidéki ambícióinak fokozódását főként a térség bőséges természeti kincsei és az Ázsia és Európa közötti leghatékonyabb közlekedési folyosó, az Északi-tengeri útvonal elérhetősége magyarázza. Grönland és Kanada területén át vezető útvonal megnyitása lehetőséget biztosítana a ballisztikus rakéták számára, hogy a legrövidebb úton jussanak el az Egyesült Államokból Oroszország területére. Blohin megjegyzése szerint Trump nem veszi annyira komolyan a megnyilvánulásait, inkább egy klasszikus tárgyalási módszert alkalmaz, és úgy véli, hogy egy átfogó stratégiáról van szó, amely az amerikai katonai bázisok kiépítésére irányul az Északi-sarkvidéken.
Az orosz propaganda már jó ideje igyekszik kihasználni Grönlandot, valamint az őslakos közösségek véleményét, hogy tovább mélyítse a szakadékot a helyiek és a Nyugat között. Az utóbbi időszakban Oroszország propagandistáinak támadásai egyre intenzívebbé váltak, és egyre kifinomultabb érveket is felvonultatnak, hogy alátámasszák állításaikat.
Grönland őslakosságának többsége elutasítja az amerikai gyarmati státuszra való áttérést. Ebből kifolyólag fontos, hogy odafigyeljünk azokra a helyiekre, akik a függetlenség mellett érvelnek, és akik a gazdasági újjáépítést kizárólag Kínával folytatott szoros együttműködés keretein belül képzelik el. Egy ilyen forgatókönyv a jövőben geopolitikai szempontból kedvező lehet Oroszország számára, amely így egy megbízható és pragmatikus partnerre találna sarkvidéki projektjei megvalósításához.
A Russtrat.ru által közzétett információk szerint, 2024. augusztus 23-án, a hírek forrása az Oroszországi Föderáció, sőt talán az orosz külföldi hírszerzés (SZVR) nem hivatalos geostratégiai platformja. Ez különösen ironikus, tekintve Oroszország imperialista örökségét, valamint azt a tényt, hogy az ország továbbra is elnyomja az Oroszország területén élő, függetlenségre vágyó őslakos közösségeket.
Kanada most Trump retorikai támadásainak kereszttüzébe került. Az Egyesült Államok egykori elnöke egyik nyilvános megszólalásában azt hangoztatta, hogy az USA "szubvencionálja" a kanadai gazdaságot, miközben nem kap érte kellő ellenszolgáltatást. Gúnyosan utalt Justin Trudeau kanadai miniszterelnökre, "Kanada kormányzójaként" emlegetve őt, ezzel sugallva, hogy Kanada egyre inkább az Egyesült Államok 51. állama felé tart. Az orosz média lelkesen reagált a két ország közötti feszültségre. Az X közösségi platformon az orosz külügyminisztérium megjegyezte: "A lemondásra készülő kanadai miniszterelnök, aki feladta hazája szuverenitását az amerikai vezetésű 'szabályokon alapuló rend' érdekében, próbál 'jól mutatni egy csúnya játékban', miközben nyomás alatt áll, hogy engedje Kanada csatlakozását az Egyesült Államokhoz. Úgy tűnik, a kanadai nemzeti büszkeség vonata már rég elhagyta az állomást..."
Később az orosz sajtó továbbra is lelkesedéssel számolt be Trump megjegyzéseiről, amelyek az országnak az Egyesült Államokba való felvételét érintették. Emellett külön figyelmet kaptak Trump azon kijelentései is, miszerint gazdasági szankciókat tervez bevezetni Ottawával szemben, amennyiben a felvétel nem teljesül.
A legtöbb orosz szakértő viszont eléggé kétkedően tekint Trump Kanada "annektálására" irányuló fenyegetéseire. Pavel Dubravszkij politológus hangsúlyozza, hogy a lényeg az, hogy Trump mit cselekszik beiktatása után, nem pedig a korábbi kijelentései. Szergej Mihajlov, a RISS vezető munkatársa pedig egy kapcsolódó kommentárban Trump viselkedését "a politikai megfélemlítés kirívó példájaként" értékelte, megjegyezve, hogy ezzel Trump felkészíti a terepet a jövőbeni tárgyalásokhoz, így erősebb pozíciót tudhat magáénak.
Bár Trump retorikája Kanadával és Grönlanddal kapcsolatban csupán egy taktikai húzásnak tűnhet, amely az amerikai alkupozíciók javítását célozza, Oroszország mindenképpen próbálja majd kihasználni ezt a helyzetet. Szergej Mironov, az orosz Állami Duma "Igazságos Oroszország" frakciójának vezetője nemrégiben az X platformon nyilatkozott: "Kanada? Grönland? Elkerülhetetlen, hogy szembesüljünk azzal a kérdéssel, hogyan szerezzük vissza Alaszkát Oroszország számára. Rengeteg indokunk van arra, hogy az 1867-es megállapodást törvénytelennek nyilvánítsuk." Érdekes, hogy (ultra)konzervatív orosz katonai elemzők egyre gyakrabban emlegetik az "alaszkai kérdést", párhuzamot vonva az Északi-sarkvidéken zajló események és Ukrajna helyzete között, ahol a Nyugat állítólag Oroszország megtámadását tervezi, amint katonai ereje ezt lehetővé teszi. Egyes orosz elemzők már most sürgetik a megelőző intézkedéseket, például egy "különleges katonai művelet végrehajtását Alaszkában". Ezt a lépést a korábbi regionális konfliktusok, például a 2014-es ukrajnai események alapján képzelik el, ahol Oroszország aktívan részt vett a harcokban, anélkül hogy hivatalosan beavatkozott volna. A Svalbard-szigetek körüli feszültségekre és a finn-orosz határon kialakított "migránsválságra" tekintettel egy olyan forgatókönyv is elképzelhető, amelyben Oroszország - félkatonai vagy irreguláris erői segítségével - sokkal határozottabban és provokatívabban lép fel az Északi-sarkvidéken.
Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a helyzetből? Először is, a kommunikáció fontossága kiemelkedően fontos: ha valaki, mint Trump, gyakran zavaros üzeneteket közvetít, az könnyen felhasználható ellene, akár váratlan formában is. Másodszor, aki azt gondolja, hogy Alaszka orosz megszállásának lehetősége most merült fel először, az messze téved. Már 2021 végén, a vészjósló decemberi napokban Putyin előterjesztette ultimátumát a NATO számára, amelyben szerepelt egy olyan követelés, miszerint a NATO-nak minden katonai alakulatát és fegyverzetét el kell távolítania az Oroszországi Föderációval határos országokból. Első ránézésre ez talán megvalósíthatónak tűnt sokak számára, hiszen a felületes megközelítés azt sugallta, hogy csupán a balti államok kiürítése lenne szükséges. Azonban aki alaposabban ismeri a térképet, az könnyen észreveszi, hogy Kalinyingrád miatt Lengyelország is veszélybe került, míg a Bering-szoros kérdése pedig az Egyesült Államok teljes leszerelését követelné (a Kuril-szigetek miatt pedig Japán is érintett lenne). Világos, hogy ez a követelés megvalósíthatatlan volt, függetlenül attól, hogy Alaszka és Csukcsföld között létezik egy közös amerikai-orosz határ. Putyin tisztában volt vele, hogy lehetetlen elvárásokat támaszt, és szándékosan, cinikusan cselekedett, hogy ürügyet találjon az Ukrajna elleni agresszióra.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon egy orosz katonai támadás lehetséges-e az amerikai Észak ellen. Elméletileg igen, ha a támadást meglepetésszerűen, gyorsan és hatékonyan hajtanák végre. Azonban fontos megjegyezni, hogy Oroszország nem lenne képes hosszú távon megtartani a megszerzett területeket, és más frontokon is súlyos veszteségekkel nézne szembe, mivel egy ilyen lépés háborús konfliktushoz vezetne az Egyesült Államokkal. Bár a támadás lehetősége nem zárható ki teljesen, a valószínűsége alacsony. Az Északi-sarkvidék gazdag természeti kincsekben és stratégiai jelentőségű, így ha Oroszország Grönlandot vagy Kanadát szeretné annexálni, az már sokkal inkább elősegítheti egy ilyen akció megvalósulását. De miért van szükségük újabb területekre, amikor már így is hatalmas földrajzi kiterjedéssel rendelkeznek? Az ok egyszerű: a hatalomvágy soha nem elégszik meg, mindig többre vágyik.
Mindenesetre egy invázió esetén az oroszoknak nem csak az amerikai védelemmel kéne számolniuk. Hanem a grizzlymedvékkel is.
