A kutatók és a szúnyogirtók között heves eszmecsere bontakozott ki, ahogy a kémiai gyérítés hatásai és módszerei kerültek terítékre.
A főváros XXII. kerületében, a festői Hárosi-Duna partján 2021. június 30-án kémiai hidegködképzési eljárással zajlik a szúnyogok elpusztítása. - Fotó: Mohai Balázs / MTI
Júliusban komoly feszültségek bontakoztak ki a virológusok, környezetvédők és a hazai kémiai szúnyoggyérítéssel foglalkozó szakemberek között. A Pesticide Action Network Europe (Európai Növényvédőszer Akcióhálózat, PAN Europe) nevű civil szervezeteket tömörítő hálózat közzétett egy jelentést, amely szerint a hazánkban is használt deltametrin rovarölő szer a legújabb tudományos kutatások alapján fejlődési rendellenességeket okozhat, valamint károsíthatja az idegrendszer működését és szerkezetét. Az érzelmek azóta sem csitultak le, így megkerestük több kutatót és a gyérítést végző egyik céget, hogy megtudjuk, ők mit gondolnak a helyzetről, és milyen megoldásokat javasolnak.
Még a kutatók között sincs egyetértés arról, hogy pontosan mekkora lehet a baj, és mennyire lehetünk ebben biztosak. Abban viszont nincs vita köztük, hogy az eddiginél komolyabban kellene venni az aggályokat.
A kémiai szúnyoggyérítést korábban is rengeteg kritika érte. Sok kutató állt már ki amellett, hogy az élővilág egészét károsító, de pont a csípőszúnyogok ellen nem feltétlenül hatékony módszert el kellene felejteni, vagy legalábbis minimalizálni kellene a használatát, és célzottabb, integrált módszereket kellene alkalmazni helyette.
Az Európai Unió területén a légi kémiai szúnyoggyérítés már nem megengedett, Magyarországon pedig csak külön engedéllyel valósítható meg, amelyet a járványhelyzetre hivatkozva a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adhat ki. Jelenleg hazánkban a nyugat-nílusi vírus jelenti az egyetlen szúnyogokhoz kapcsolódó járványfenyegetést, amelynek fő terjesztője a dalos szúnyog. Az utóbbi évek során a kémiai szúnyoggyérítést egyre inkább földi módszerekkel végzik, jelentős területeken, amit az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság koordinál. Érdekesség, hogy a közbeszerzési folyamatok során évről évre ugyanaz a konzorcium, a Szerocor, nyeri el a megbízásokat, amelynek tagjai a SZEMP Air Légiszolgáltató Kft., a ROVÉRT Rovar- és Rágcsálóirtó Kft., valamint a Corax-Bioner Biotechnológiai Zrt. 2023-ban három évre szóló szerződést kötöttek velük, összesen tízmilliárd forint értékben.
Kemenesi Gábor, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője, rámutatott, hogy a közbeszerzési rendszerek 2013 óta torzítják a piacot, melynek következtében a szúnyoggyérítési szegmens gyakorlatilag stagnál. Ennek eredményeként mára csupán néhány hazai szakember maradt, aki a modern módszerekkel és a szükséges komplex megközelítéssel tudja kezelni a csípőszúnyogok problémáját. Ez a helyzet egyre inkább a lakosságra és az önkormányzatokra hárítja a felelősséget. Pozitív fejlemény, hogy nemrégiben elindult egy képzési program, amely keretében a szúnyoggyérítéssel foglalkozó szakemberek elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek, és így megszerezhetik a szükséges jogosítványokat. A program ökológiai aspektusokat is tartalmaz, azonban a piacra való bejutás nehézségei továbbra is fennállnak - tette hozzá Kemenesi.
A katasztrófavédelem által kezdeményezett gyérítésen kívül önkormányzatok is rendszeresen megrendelnek kémiai gyérítést - és egyébként biológiait is -, bármely hazai cégtől, évente akár többször is, így összesen több százezer hektárra juthat ki a deltametrin. Kémiai gyérítést kifejlett szúnyogokra az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint csak egészségügyi vészhelyzetben lenne indokolt alkalmazni, sok kutató szerint itthon lényeges túlhasználat zajlik azzal, hogy rendszerszintűen deltametrinnel permetezzük a kifejlett példányokat.
Amíg az ökológiai káros hatások kevesebb embernél indítják be a vészjelzőt, addig az emberi egészségre gyakorolt potenciális káros következményekre már sokkal jobban felkapja a fejét a lakosság. Ez lehet az oka annak, hogy a PAN Europe deltametrin-jelentése ennyire a közérdeklődés középpontjába került. A szervezet áttekintette a legfrissebb kutatásokat a témában, és felhívta az Európai Bizottság figyelmét a szer potenciális neurotoxikus hatásaira. A főként állatkísérleteken és néhány epidemiológiai megfigyelésen alapuló eredmények aggasztóak, de egyelőre lehetetlen ítéletet hirdetni felettük - az biztosnak tűnik, hogy több kutatásra lenne szükség a témában.
"A kémiai szúnyoggyérítés során a már kifejlett szúnyogokat permetezik, de sajnos a tény az, hogy a száz elpusztított rovar közül csupán egy-kettő lehet csípőszúnyog, míg a többi értékes és hasznos rovar. Ráadásul másnap újra ugyanannyi szúnyog kel életre. Valójában ez a tevékenység szinte haszontalan, hiszen közben súlyosan károsítja a természetes ökoszisztémát, és az emberi egészségre gyakorolt hatásokról, amelyek az utóbbi években kerültek előtérbe, sokkal kevesebb szó esik" - nyilatkozta a Telexnek Simon Gergely, a PAN Europe kapcsolattartó munkatársa.
Az Európai Unió a növényvédő és biocid szerek szabályozását külön-külön végzi, holott ezek sok esetben azonos hatóanyagokat tartalmaznak, csupán a felhasználásuk célja különbözik: míg a növényvédő szerek főként mezőgazdasági alkalmazásra készülnek, addig a biocid szerek például rovarok irtására szolgálnak. Simon Gergely elmondta, hogy bár két külön jogszabály létezik, mindkettő alapelve egy közös ponton nyugszik: nem kockázatalapú, hanem veszélyalapú megközelítést alkalmaznak. A zöld mozgalmak képviselői ezt a változást jelentős előrelépésnek tartják a korábbi szabályozásokhoz képest. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy ha egy anyag károsnak bizonyul, akkor nem kezdünk el bonyolult számításokat végezni a mikrogrammok és kockázatok körül, hanem egyszerűen betiltjuk azt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a lakosságot érintő hatások mindig meghaladják a számított értékeket. Emlékeztetett arra is, hogy hasonló helyzet állt elő a gyerekjátékok esetében, ahol a káros anyagok mennyiségét elemezve a laboratóriumi mérések azt mutatták, hogy a gyerekek szervezetében ezek a szintek rendszerint magasabbak voltak. A gond az, hogy az előremutató elv ellenére még mindig rengeteg anyagról, például a deltametrinről, nem állapították meg, hogy a környezetben, különösen a városi levegőben, nem lenne helye, holott számos tudományos kutatás támasztja alá ezt a következtetést.
Simon Gergely véleménye szerint nem az a fő cél, hogy minden növényvédő szert teljesen eltüntessünk, mivel ezekre az iparnak és az agrárszektornak is szüksége van. Sokkal inkább a jelenlegi szabályozási keretek alapos újragondolására van szükség, és ezen a téren kiemelt figyelmet érdemel a deltametrin. Az EU szabályozása alapján ez a hatóanyag már a potenciálisan hormonrendszerre káros anyagok listájára került, azonban a PAN Europe arra figyelmeztet, hogy az idegrendszerre gyakorolt káros hatását is alaposan meg kellene vizsgálni.
A szervezet által elemzett kutatások valóban aggasztó képet nyújtanak a deltametrin hatásairól. Az állatkísérletek neurológiai problémákról, oxidatív stresszről, máj- és veseelégtelenségről, endokrin zavarokról, az immunrendszer gyengüléséről, valamint a magzatra gyakorolt káros hatásokról számolnak be. Fontos azonban megjegyezni, hogy a legtöbb esetben a kísérleti állatok számára adott dózis testsúlykilogrammonként jelentősen meghaladta azt a mennyiséget, amely az embereket elméletileg érheti a szúnyoggyérítés során. Továbbá, a kutatások során általában nem levegőn keresztül, hanem szájon át vagy injekcióval juttatták a deltametrint a kísérleti alanyoknak. Néhány kísérlet viszont alacsony dózisú rovarirtót alkalmazott; például egy tunéziai kutatás során 0,003 milligramm per testsúlykilogramm mennyiség is májkárosodásra, vesekárosodásra, oxidatív stresszre és DNS-károsodásra utaló jeleket mutatott. (Az emberekre vonatkozó különböző határértékekről még beszélni fogunk, de ezek a szintek magasabbak.) Noha az állatkísérletek nem helyettesítik az emberi vizsgálatokat, kiindulópontként kiválóan szolgálnak, mivel sok szempontból hűen tükrözik az emberi szervezet működését.
Az embereken végzett epidemiológiai kohorszvizsgálatok ezeknél még egy fokkal aggasztóbbak. Ezek általában a deltametrin és más, piretroidalapú rovarirtók bomlástermékeit, úgynevezett metabolitjait vizsgálták a vizeletben, ebből következtetve a kitettség mértékére. Francia kutatások (itt és itt) például azt találták, hogy azokban a populációkban, ahol a vizeletben lévő metabolitok szintje magasabb, ott nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a kognitív fejlődési zavarok. A kutatók azt írták: bizonyos piretroidoknak való kitettség környezeti szinteken negatívan befolyásolhatja az idegrendszeri fejlődést. Azt is kimutatták, hogy a gyerekkori deltametrin-kitettség növelheti az ADHD kialakulásának kockázatát. Egy nemzetközi kutatócsoport tanulmánya azt találta, hogy a piretroidok beavatkozhatnak a idegrendszeri fejlődési folyamatokba, különösen a pajzsmirigyhormonok működésének megzavarásán keresztül, ami kulcsszerepet játszik az agy fejlődésében. Egy amerikai kutatás szerint a piretroid-metabolitok jelenléte a vizeletben kétszer nagyobb esélyt jelentett ADHD-diagnózisra gyerekeknél, míg egy dán-német tanulmány arra jutott, hogy a piretroid-metabolitok kockázatot jelenthetnek a fejlődő agyra. Egy kínai kutatás szerint pedig a deltametrin már alacsony dózisban is veszélyes lehet a fejlődő agyra, különösen terhesség és szoptatás alatt.
Érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a kutatások nem a szúnyoggyérítés során alkalmazott deltametrin károsságát vizsgálták, hanem kizárólag a metabolitokat elemezték. Ez különösen lényeges, mivel a deltametrin főként mezőgazdasági alkalmazások révén kerül be az élelmiszerekbe, és egyes kutatások szerint ez a legfőbb forrása a deltametrin emberi szervezetbe jutásának.
Magyarországon a megengedett peszticidmennyiség élelmiszerekben 0,1 milligramm per testsúlykilogramm, csecsemőkre vonatkoztatva pedig 0,01 milligramm per kilogramm, az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az elfogadható napi bevitel pedig 0,005-0,05 milligram per kilogramm között mozog naponta. Az amerikai Nemzeti Növényvédőszer-információs Központ szerint viszont ez az érték 0,01 milligramm per kilogramm per nap. A gabonafélékben a WHO szakértői szerint a maradék gyakran 1 milligramm per kilogramm körüli érték, amikből még akkor sem tűnik el a szer, ha felhasználják őket például sütésre.
Garamszegi László Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetője, megjegyezte, hogy bár a PAN Europe nem végzett el egy tudományos szempontból alapos kvantitatív irodalmi áttekintést, amely a deltametrin fejlődő egerekre gyakorolt neurotoxikus hatásait számszerűsítené, a kampányukban felvetett problémák figyelmen kívül hagyása nem lehet opció. "Ahhoz, hogy a hazai környezetben hatékony tudományos alapú érvrendszert alakíthassunk ki, elengedhetetlen, hogy célzott kutatásokat végezzünk. A laboratóriumi egérkísérletek és a vizeletben található bomlástermékek adatai értékes iránymutatást nyújtanak, de jelenleg hiányoznak a magyarországi adatok arról, hogy a szúnyogok ellen használt kémiai anyagként alkalmazott deltametrin milyen koncentrációban és módon jut be az emberi szervezetekbe" – fejtette ki a Telexnek Garamszegi.
Szlovákiában már elérhetők olyan adatok, amelyek a kiskertekben tapasztalható jelentős terhelést jelzik. Ezen kívül egy széleskörű európai felmérés eredményei is arra utalnak, hogy itt az ideje a figyelmeztető jelek megfogalmazásának. A Pécsi Szúnyog, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratórium projektje szerint a túlhasználat nyilvánvaló, és ebben a helyzetben a tudományos közösség felelőssége, hogy tájékoztassa a kivitelezőket, a lakosságot és a döntéshozókat a potenciális kockázatokra.
Simon Gergely szerint az európai uniós szabályozás nem túl hatékony, mert nehezen kerül be egy-egy szer a tiltólistára. "Amikor egy-egy anyagnak bizonyítottan van káros hatása, sokszor akkor se kerül bele ebbe a kategóriába. Pont erre próbáljuk meg felhívni a figyelmet a PAN Europe-pal, hogy a deltametrinből egészen kevés is káros, és egy csomó áttételes hatása van. Az idegrendszer fejlődésének károsító hatása, és a hormonrendszer-károsító hatás az, aminél a tudomány azt mondja, hogy nincs biztonságos dózis. Gyakorlatilag a lakosságot évi 10-20-szor lepermetezik deltametrinnel, erre valószínűleg nem gondol az uniós törvényalkotó, mert ilyen a világ nagy részén nincsen. Rendszerszintűen szinte az összes rovarunkat elpusztítjuk, sokszor teljesen indokolatlanul. A légi permetezés eleve tilos, csak külön engedéllyel lehet végezni, de Magyarország folyamatosan megkéri és megkapja az eseti engedélyt is" - tette hozzá.
Azt is megjegyezte, hogy a szúnyoggyérítés folyamatos állandó kitettséget jelent az embereknek, mindamellett, hogy szerinte nincs igazán biztonságos mennyisége a használatnak. "Ha nem szinte hetente lennének ezek az irtások, akkor legalább folyamatos kitettség nem lenne. És bár a deltametrin napfény hatására gyorsan lebomlik, ha olyan helyre kerül be, például a lakásba, ahol nem éri a nap, akkor sokkal tovább ott marad." Bár a lakosságot általában értesítik a gyérítésről, nem biztos, hogy ez mindenkihez eljut. Simon Gergely szerint nem életszerű, hogy mindenki figyelemmel kövesse az ilyen híreket, sokkal inkább el kellene fogadni, hogy ez nem helyes szúnyoggyérítési módszer, és keresni kellene az alternatívákat.
"Rendelkezésre áll módszer a szelektív lárvairtásra, ami láthatóan sikerrel tud küzdeni a szúnyogok ellen. De ez a rendszeres lefújás óriási ökológiai kárral és az új eredmények szerint egészségügyi kockázattal jár, ez szerintem nem járható út. Számolgatjuk, hogy ablakbecsukással vagy napfény hatására mennyire tudunk ellene védekezni, de ez nem elfogadható."
Magyarországon a szúnyogok irtásához használt deltametrin mennyisége átlagosan 0,1 milligramm négyzetméterenként. Fekete Gábor, a Corax-Bioner Zrt. vezérigazgatója kifejtette, hogy bár természetesen előfordulhatnak kisebb eltérések a különböző kijuttatási technológiák között, a dózisokat előre beállítják, és a legtöbb gép sebességfüggő adagolási rendszert is alkalmaz. "Ez azt jelenti, hogy a gép folyamatosan monitorozza a munkavégző jármű sebességét, és ennek megfelelően adagolja a szükséges mennyiséget" - nyilatkozta a Telexnek. Hangsúlyozta, hogy a lakossághoz eljutó deltametrin mennyisége olyan minimális, hogy még ha a szabályozások szigorodnának, a jelenlegi módszerek valószínűleg nem változnának.
Garamszegi László Zsolt véleménye szerint a potenciális és tényleges problémák elkülönítéséhez alaposabb adatgyűjtésre lenne szükség a hazai környezetben. Emellett nem csupán a humánegészségügyi aspektusok megértése igényel tisztázást, hanem elengedhetetlenek olyan referenciakutatások is, amelyek feltérképezik az alkalmazott szúnyoggyérítési módszerek – legyenek ezek kémiai vagy biológiai jellegűek – ökológiai következményeit is. Ez a kérdés továbbra is kulcsfontosságú a szerek hatékonyságának és biztonságának megítélésében.
"Nem kell homokba dugnunk a fejünket, de a pánikkeltés nem feltétlenül a jó megoldás. Amíg nem történik változás a szabályzás szintjén, addig a további feltáró vizsgálatok és az érintett ágazatok és a társadalom közti érdemi diskurzus vezet a konstruktív megoldás irányába"
- mondta.
Garamszegi rámutatott, hogy a technológiai váltások és a helyi körülményekhez való alkalmazkodás kihívások elé állíthatja a központi irányítást. „Ideális helyzetben a szúnyoggyérítés akkor indokolt, ha a megfelelő monitorozás alapján jelentős szúnyogártalom vagy járványügyi kockázat áll fenn, és ehhez társadalmi igény is társul. A hatékonyság javítása és a környezeti mellékhatások minimalizálása érdekében elengedhetetlenek a megfelelő előzetes és utólagos felmérések, hogy a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb beavatkozási módszereket választhassuk, és a kezelések hatását is nyomon követhessük. Azonban egy központosított rendszer nem mindig képes áttekinteni és megfelelően kezelni a településenként eltérő körülményeket. Érdemes lenne olyan megoldásokra váltani, amelyek lehetővé teszik az önkormányzatok számára, hogy saját hatáskörükben végezzék a rendszeres monitorozást, és a helyi szúnyogártalom ismeretében rendeljenek szúnyoggyérítési szolgáltatásokat a megfelelő cégektől. Ily módon közvetlenül figyelembe vehetik a társadalmi igényeket és a helyi ökológiai viszonyokat. A monitorozásnak ki kell terjednie a biológiai gyérítésre is, beleértve a lárvák nyomon követését, valamint az önkormányzatok kezdeményezhetnek hatékony kommunikációt a lakossági részvétel fokozása érdekében is” – fogalmazott.
Ez a téma rendkívül fontos, hiszen a biológiai gyérítés nem mentes a hibáktól: nem tökéletesen szelektív, és a túlzott alkalmazás esetén akár árvaszúnyogok lárváit is károsíthatja, amelyek kulcsszerepet játszanak az ökoszisztémában. "Ha összevetjük a biológiai megoldást a kémiai gyérítéssel, látható, hogy az környezeti terhelése lényegesen alacsonyabb. Az igazi kihívás azonban az, hogy a rendszerszintű átálláshoz időre van szükség, mivel ez egy összetettebb technológiát igényel. Szakemberekre van szükség, akik ismerik a lárvák fejlődésének helyeit, és fel kell térképezni az élőhelyeket is. Továbbá, a biológiai gyérítés költségesebb, ami bár hosszú távon megtérülő befektetésnek számít, az önkormányzatoknak korlátozott költségvetésükből kell gazdálkodniuk. Jelenleg egy központi szervezés működik, és egy ilyen rendszer átállítása nem egyszerű feladat. A folyamatot nagyban segítené, ha az állami szinten a szúnyogokkal kapcsolatos helyzet kezelésére elkülönített források, például pályázatok formájában, közvetlenül az önkormányzatokhoz kerülnének. Így azok a megfelelő szakmai támogatás birtokában maguk dönthetnének a legalkalmasabb módszerről és annak időzítéséről" - nyilatkozta a szakértő.
Kemenesi Gábor véleménye szerint a biológiai gyérítés költségei területegységre vetítve valóban magasabbak, azonban kisebb területeken, ritkább alkalmazással, tehát egy szezonban kevesebb alkalommal történő alkalmazás esetén, összességében sokkal gazdaságosabb lehet. Így ha szélesebb körben alkalmazzák, a költségek jelentősen csökkenhetnek.
Fekete Gábor, a Corax-Bioner Zrt. vezérigazgatója határozottan visszautasította azokat a pletykákat, miszerint már az év elején megkezdenék a gyérítési ütemezés kiosztását. "Folyamatos monitorozási folyamat zajlik, amely a mi cégünktől függetlenül működik. A szakértőket a megbízó, legyen az a katasztrófavédelem, az önkormányzatok vagy például a Balatoni Szövetség, alkalmazza. Ők felelnek a szúnyogpopuláció figyelemmel kíséréséért, előrejelzések készítéséért, és figyelembe veszik az időjárási viszonyokat, valamint a lárvák számát. Ahol lehetséges, ott lárvagyérítést javasolnak és rendelnek meg, ott viszont, ahol ez nem kivitelezhető, ajánlásokat tesznek a kémiai gyérítés szükségességére. Az idei év során a katasztrófavédelemnél eddig 25%-os szinten állunk a tavalyi év munkájához képest, mivel jelenleg jelentősen csökkent a szúnyogok száma" – tette hozzá.
Több szakértő is nehezményezi, hogy a monitorozás nem átlátható, és hogy nem tudni, kik azok a szakértők, akiknek az adataira támaszkodva a gyérítés folyik. Fekete Gábor szerint emiatt nem náluk kell kopogtatni, hanem a Pannon-Bio-Kalibra Konzorciumnál, mert a katasztrófavédelem szintén közbeszerzési eljárás keretében választja ki azt a céget, ami ezt a monitoringtevékenységet végzi. Azt is hozzátette, hogy átlagosan három-négy szúnyoggyérítés zajlik egy településen évente, persze árvíz vagy csapadékos időszak után egyes területeken lehet ennél több, de tíz-húsz kezelés ugyanazon a településen légből kapott adat.
"Bizonyos kisebb megrendeléseknél végzünk monitorozást, például egyedi önkormányzati megrendeléseknél, ha az önkormányzat nem akar külső szakértőt igénybe venni, akkor mi is el tudjuk látni a feladatot. De a komoly munkáknál mindig külső cégek végzik ezt" - tette hozzá.
Fekete Gábor úgy véli, hogy a sok országban tapasztalható rendszerszintű deltametrines irtás hiánya elsősorban a különböző földrajzi adottságoknak tudható be. "Valóban, Ausztriában és Németországban nem használják ezt a technológiát. Ausztria területe jelentős eltéréseket mutat, itt a szúnyogok sokkal rövidebb ideig okoznak gondot, mint nálunk. Németországban hasonló a helyzet, bár ott a klímaváltozás hatásai egyre inkább megfigyelhetők, és a szúnyogokkal kapcsolatos panaszok száma folyamatosan növekszik. Ennek részben az az oka, hogy nem alkalmaznak vegyi szúnyogirtást ezeken a területeken, másrészt pedig egy tudatos döntés az is, hogy nem küzdenek a már kifejlődött szúnyogok ellen" - emelte ki. A szakértő szerint a kémiai szúnyoggyérítés terén a piretroid típusú rovarölő szerek a legbiztonságosabb alternatívák. Ezen kívül Szlovákiában, Horvátországban és Romániában is elterjedt a piretroidokkal történő szúnyoggyérítő gyakorlat - tette hozzá.
A módszer hatékonyságát gyakran érik kritikák, különösen az eredményességét illetően. Szabadtéri kísérletek, amelyeket bárki könnyedén elvégezhet, arra utalnak, hogy a deltametrin a kifejlett szúnyogok esetében kevésbé hatékony, míg más rovarok elpusztításában jelentősebb eredményeket mutat. Ezek a kísérletek úgy zajlanak, hogy a résztvevők egy lepedőt terítenek le a szúnyogirtás előtt, majd azt követően ellenőrzik, mely rovarfajok maradványai találhatók rajta. Lakossági megfigyelések, például Debrecenben, Budapesten és Pécsen, azt mutatták, hogy a lepedőkön alig akadt döglött szúnyog, viszont más rovarokból annál több. Emellett már végeztek kutatásokat városi környezetben is, ahol a Pécsi Szúnyog egy kifejezetten a táplálékot kereső szúnyogokra optimalizált csapdát alkalmazott.
A deltametrin egy általános hatású vegyület, amely minden repülő rovarra idegméregként hat, így potenciális ökológiai problémákat okozhat - nyilatkozta Garamszegi László Zsolt. - A hatóanyag felhalmozódhat a táplálékláncban is, például vízi gerinceseknél. E hatások alaposabb megértése érdekében együttműködést alakítottunk ki a szúnyoggyérítést végző vállalatokkal és a lakossággal. Ennek keretében különböző csapdázási módszerekkel mintázzuk a rovarpopulációkat a szúnyoggyérítés előtt és után, valamint olyan kontrollterületeken is, ahol nem alkalmaznak kémiai kezeléseket. Célunk, hogy feltérképezzük, milyen hatással van a gyérítés a különböző fajcsoportokra. Külön figyelmet fordítunk a csípőszúnyogokra, hogy megértsük, mennyire volt hatékony a beavatkozás, és hogy a kezelés időzítése megfelelő volt-e. Emellett nyomon követjük az inváziós fajok érzékenységét is. További csapdáink segítségével azt is vizsgáljuk, hogy a rovarpopulációk száma és fajösszetétele hogyan változik a kezelés előtt és után. Jelenleg is zajlik ez a kutatás, és reméljük, hogy az ősz folyamán már konkrét eredményekkel szolgálhatunk. Bízunk benne, hogy ezek az adatok hozzájárulnak a hazai szúnyoggyérítési módszerek fejlesztéséhez és környezetbarátabbá tételéhez.
Fekete Gábor véleménye szerint elengedhetetlen egy alaposabb vizsgálat, mivel a lepedőzés nem a leghatékonyabb megoldás. "Jelenleg kihelyezett rovarokat alkalmazunk a hatékonyság vizsgálatára. Ez annyit tesz, hogy egy műanyag, fém szúnyoghálóval ellátott ketrecbe helyezzük el a rovarokat – szúnyogokat, ha a hatékonyságot nézzük, vagy más rovarfajokat, ha mellékhatás-vizsgálat történik. A kezelést követően körülbelül egy órával később értékeljük az elhullás mértékét. A vizsgálataink során egyébként az egyéb rovarfajok többsége túléli a kezelést. Persze léteznek érzékenyebb fajok, de egy biztos: a házi méhek érintettsége teljes mértékben kizárt ebben a dózisban" – nyilatkozta.
A gyérítés sikerességét számos tényező befolyásolhatja, többek között a célszúnyogok viselkedése és a deltametrinnel szembeni rezisztencia kialakulása. Olaszországban és Portugáliában már komoly rezisztenciát észleltek a csípőszúnyogok körében. "Magyarországon nemrégiben közzétettük az első adatokat, amelyek szerint az inváziós tigrisszúnyog még érzékeny a kezelésekre. Ez kedvező hír lenne, ha nem lenne drámai különbség az aktivitásuk és a helyi fajok között. Más szóval, a naplemente körüli időszakban alkalmazott szert a populáció jelentős része nem is érheti el. Így ez a módszer hatástalan marad ellenük" - nyilatkozta Kemenesi Gábor.
A tanulmányunkból származó aggasztó hír, hogy a legfőbb betegségterjesztő szúnyogfaj, a dalos szúnyog, minden vizsgált területen, beleértve a hazai nagyvárosokat is, genetikai rezisztenciát produkál.
Ez a mutáció tudományos szempontból alaposan dokumentált és széles körben elismert, mivel gátolja a kémiai hatóanyagok kötődését, ezáltal pedig a hatásuk kifejtését is lehetetlenné teszi. Ezen rezisztencia indikátor a legkifejezettebb és legismertebb a szakmában. Emellett megjegyezte, hogy az NNGYK irányelvei szerint már a rezisztencia gyanújának felmerülése is elegendő okot ad a kezelések újraértékelésére és felfüggesztésére. "Megdöbbentő, hogy ezt a jelenséget nem tapasztaljuk, így a vonatkozó szakmai irányelv csupán egy szép elgondolás szintjére süllyedt, ami véleményem szerint elfogadhatatlan."
A rezisztenciában megkülönböztetünk fenotípusosat és genotípusosat is, a kettő között leegyszerűsítve az a különbség, hogy a fenotípusos az, amit látunk, a genotípusos pedig az, ami a génekben kódolt. "A rezisztencia típusától függ, hogy melyikből milyen következtetések vonhatók le, ugyanis számos gén kódolhat különféle, rezisztenciát segítő mutációkat. Az általunk vizsgált úgynevezett kdr-mutáció a legjobban leírt és funkcionálisan is ismert rezisztenciamutató, egyértelműen a szerre való ellenállás kapcsán jön létre, tehát a túlhasználat közvetlen indikátora. Tudományosan alaposan feltárt módon, közvetlenül az idegrendszer ioncsatornájának szerkezeti változását okozza, így a toxin már nem képes ahhoz kötődni, tehát a szúnyog túlél - mondta Kemenesi. -
A fenotípusos rezisztencia vizsgálata egy elterjedt módszer, amely során szúnyogokat helyezünk egy üvegbe, ahol a megfelelő dózisú mérget alkalmazunk, és mérjük a túlélésüket, szigorú protokollok szerint. Ez a megközelítés világosan megmutatja a méreg közvetlen hatását, lehetőséget adva arra, hogy ne csupán egy genetikai mutációt, hanem a méreg különböző hatásait is észleljük. A hazai kutatások, amelyek már zajlanak, várhatóan még drámaibb képet fognak nyújtani a helyzetről. Érdemes megjegyezni, hogy a hazánkban előforduló több mint ötven szúnyogfaj jelentős része nem táplálkozik emberi vérből, így ezek vizsgálata nem olyan prioritás. Ugyanakkor a másodvonalas betegségterjesztő fajok kutatása már folyamatban van, amely újabb fontos lépést jelent az egészségügyi kockázatok felmérése érdekében.
A rezisztenciával kapcsolatban Garamszegi is hangsúlyozta a genotípusos és a fenotípusos rezisztencia elkülönítését: "Ez azért is fontos, mert a gének heterozigóta és homozigóta formában is jelen lehetnek. Léteznek olyan vizsgálatok, amik azt mutatják, hogy a heterozigóta egyedek egy része elpusztulhat rovarirtó szerrel való érintkezés után, aminek mértéke függhet például a hőmérséklettől vagy attól is, hogy az egyed a kezelés előtt táplálkozott-e. Összességében nem állítható egyértelműen, hogy a heterozigóta egyedek populációjában a fenotípusos rezisztencia teljes mértékben érvényesül" - mondta, hozzátéve, hogy itt szükségesek kiegészítő vizsgálatok, amik mérik több, humán csípésekért és kórokozók terjesztéséért felelős fajnál, hogy ténylegesen mekkora szúnyogpusztulással jár a deltametrin használata.
A Pécsi Szúnyog ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy tanulmányuk során több homozigótát is sikerült azonosítaniuk, és megjegyezték, hogy a genetikai mutáció csupán egy a rezisztencia kialakulásához hozzájáruló tényezők közül. További tényezőket még nem elemeztek, így a genetikai rezisztencia csak a valós rezisztencia egy szűk részét képezi. Kiemelték, hogy ezzel a hazai NNGYK-irányelv irányába szeretnék irányítani a kivitelezőket, amely szerint már a gyanú felmerülése is elegendő lehet a kezelések újragondolásához.
Kemenesi Gábor munkája tudományos szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír, és érdemes rá odafigyelni. Ugyanakkor a dalos szúnyog szerepe a humán szúnyogártalomban nem jelentős, így nem tartom ezt a kérdést lényegesnek. Emellett fontos megjegyezni, hogy a fenotípusos rezisztencia fogalma nem csupán a hajlam meglétét jelenti, hanem ennél sokkal összetettebb. Ez hasonló ahhoz, mint amikor a magzatkárosító hatásról beszélünk: mennyiségi adatok nélkül az ilyen állítások nem igazán értelmezhetők - fogalmazott Fekete Gábor. Kemenesi Gábor viszont úgy véli, hogy biológiailag ez nem állja meg a helyét, és a genetikai mutációk jelenléte más jelentést hordoz.
A kérdésre, hogy mely fajokra lehet a deltametrin hatása kevésbé eredményes a jelenlegi tudásunk szerint, Kemenesi így fogalmazott: "A Magyarország városain és településein terjedő inváziós idegenhonos fajok esetében ez biztosan igaz, hiszen ezek aktivitási periódusa eltérő, vagyis napközben is aktívan csípnek. Ezzel szemben a hazai fajok főként hajnalban és alkonyatkor vannak jelen, így a kijuttatott szert leginkább ez a szűk időszak érintheti, ha még aktív szúnyogok vannak a közelben. Azok számára, akik már találkoztak a tigrisszúnyoggal, nem szükséges magyarázni, hogy milyen komoly gondot okoz ez a faj, akár a tűző napon, akár egy füstös kerti grillezés közben. A megoldás kulcsa az integrált védekezés és a modern eljárások alkalmazása, de sajnos ezek a szúnyogok kiirtása szinte lehetetlen feladat."
Fekete Gábor ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a tigrisszúnyogok tömeges megjelenése estefelé zajlik, hasonlóan a hazánkban honos fajokhoz. "Fontos megjegyezni, hogy ezek a szúnyogok jobban tolerálják a magas hőmérsékletet, ezért nappal is gyakran észlelhetjük őket, de nem tűnnek el az esti órákra sem."
Garamszegi László Zsolt újfent figyelmeztetett a következtetések levonásának óvatosságára: "Ésszerű felvetés, hogy a kémiai gyérítés nem befolyásolja az inváziós fajokat, hiszen ezek a fajok napközben is aktívan jelen vannak. Azonban sajnos ez csupán egy feltételezés, és nem egy tudományosan megerősített tény, mivel a hazai környezetre vonatkozóan nincsenek megfelelő vizsgálati eredmények. Bízunk benne, hogy az idei évben elindított kutatások, amelyek során a lakosság és a szúnyoggyérítő cégek együttműködnek, értékes adatokat nyújtanak majd a tigrisszúnyog érzékenységéről."
A kutatók abban alapvetően egyetértenek, hogy nagyobb lakossági szerepvállalásra lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk védekezni a szúnyogok ellen. A biológiai gyérítésnek is megvannak a problémái, nem lehet például magánterületen, mondjuk udvarokban vagy természetvédelmi területen végezni, a kémiai gyérítéssel kapcsolatban pedig mindannyian soroltak fel hibákat és problémákat.
A helyi közösség óriási mértékben hozzájárulhatna a helyzet javításához, ha mindenki figyelmet fordítana saját udvarára és földjeire, és megakadályozná, hogy olyan vízgyűjtőhelyek alakuljanak ki, ahol a szúnyoglárvák elszaporodhatnak.
Garamszegi László Zsolt hangsúlyozta, hogy számos nemzetközi példa létezik, amelyekből tanulhatunk. Franciaországban például olyan door-to-door kampányokat folytatnak, ahol képzett aktivisták járják a házakat, hogy tájékoztassák a lakosokat arról, mire érdemes figyelniük. Valójában a legnagyobb hatást saját környezetünkben érhetjük el az inváziós fajok ellen, hiszen a legjobb védekezés a saját otthonunk körüli területen és a kertünkben történik. A jövő kulcsa tehát nem a központi gyérítési intézkedésekben rejlik, hanem abban, hogy egyszerű, de hatékony óvintézkedéseket tegyünk a saját területünkön.
Sajnos az érintett szektorok között polarizált diskurzus alakult ki, ami jelentősen nehezíti a haladást egy élhetőbb és fenntarthatóbb szúnyoggyérítési gyakorlat irányába – tette hozzá. Amíg a szabályozás terén nem történik érdemi változás, a legnagyobb előrelépést azzal érhetjük el, ha a különböző érdekképviseletek együttműködnek, és konstruktív párbeszédet folytatnak a döntéshozatal támogatására. Ugyanakkor a központi szerveknek is nyitottnak kell lenniük a tudományos tanácsok iránt. Kulcsfontosságú, hogy egy olyan több módszert kombináló stratégiára lépjünk, amely képes reagálni az inváziós csípőszúnyogok megjelenése által előidézett, folyamatosan változó ökológiai és epidemiológiai kihívásokra. Emellett a lokális körülményekhez is alkalmazkodnia kell, és hangsúlyosabb szerepet kell kapnia a környezetvédelmi szempontoknak, hiszen a hosszú távú emberi jólét és egészség ennek függvénye. Ebben a megközelítésben elengedhetetlen a lakosság aktív részvétele, mivel a társadalom szerepe egyre meghatározóbb a szemléletformálásban és a gyakorlati védekezésben egyaránt. A közösségi összefogás kiemelkedően fontos lenne az inváziós fajokkal szembeni védekezésben.
Simon Gergely határozottabb szavakat választott, amikor a deltametrin eltávolításának szükségességéről beszélt. Szerinte "10-15 év múlva úgy fogunk emlékezni, mint ahogyan ma a tengeri atomrobbantásokra vagy a veszélyes hulladék óceánokba való öntésére: egy olyan korszakra, amikor rovarirtó szert permeteztünk a városokban az ökológiai összeomlás közepette. Abszurdnak fog tűnni, hogy egy olyan szerrel szórtuk tele a városainkat, amely szinte minden rovart elpusztít, és amely káros hatással van az idegrendszerünkre és a hormonháztartásunkra."
