Riasztó látvány, hogy a magyar földek milyen problémákkal küzdenek: olyan tényezők és anyagok jelenléte figyelhető meg, amelyeknek nem lenne szabad ott lenniük – Agrárszektor.

Az idegenhonos állat- és növényfajok napjainkra szinte az egész Földet benépesítették, és ennek egyik legfontosabb mozgatórugója a globális közlekedés és kereskedelem robbanásszerű fejlődése. E folyamat következményeként 2023 végére a tudósok már több mint 37 000 idegenhonos fajt azonosítottak, amelyek képesek megzavarni az élőhelyek természetes egyensúlyát, és ezzel komoly fenyegetést jelenthetnek az ökoszisztémákra.

Bár az elmúlt időszakban egyre gyorsuló ütemben, szinte évről évre jelentek meg új inváziós fajok Európában és hazánkban, fontos azt is tudni, hogy kis lépésekben közelebbről, azaz a szomszédos régiókból már a nagy földrajzi felfedezések előtt is kerültek be bizonyos gyomfajok a területre. Ezeket az Amerika felfedezése - vagy az egyszerűség kedvéért 1500 - előtt behurcolt fajokat a szakemberek archeofiton gyomfajoknak nevezik, amelyekre az is jellemző, hogy ritkán okoznak természetvédelmi problémákat, sőt védett gyomfajok is tartoznak közéjük.

Az ezt követő időszakban a gazdasági és tájhasználati változások olyan gyors ütemet vettek, hogy bizonyos fajok már távolabbról, hatalmas ugrásokkal is eljutottak Európába és Magyarországra. Az Amerika felfedezését követően érkezett fajokat a szakértők neofiton gyomfajoknak hívják, és ezek között számos olyan található, amelynek jelenléte komoly természetvédelmi kihívásokat jelent.

Az európai szántóföldek különösen érzékenyek az inváziós növényfajok megjelenésére az erős emberi hatások, az intenzív művelés, a sűrűn alkalmazott agrotechnika, valamint a műtrágyák és növényvédő szerek gyakori alkalmazása miatt, amit egy több mint 50 ezer európai parcellán alapuló elemzés is igazolt. Ám hogy egy adott területen pontosan mely fajok képesek megtelepedni, azt a talaj típusa és állapota, a növénykultúra, a csapadék és a hőmérséklet is jelentősen befolyásolja.

Gilles Colling, a Bécsi Egyetem kutatója és csapata most arra vállalkozott, hogy feltárja, hogyan alakultak az inváziós növényfajok elterjedése és jelenléte 1930 és 2019 között. A kutatás során tíz közép-európai ország, köztük Magyarország, Ausztria, Horvátország, Csehország, Németország, Liechtenstein, Észak-Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Svájc helyi növényközösségeiről gyűjtöttek adatokat. A kutatók több mint 22 000 parcellát vizsgáltak meg alaposan, melyek összesen körülbelül 900 ezer négyzetkilométeres területet ölelnek fel.

Az Agriculture, Ecosystems & Environment folyóiratban közzétett kutatási eredmények rámutatnak, hogy az 1500 előtt megjelent archeofiton gyomfajok és a később behozott neofiton fajok arányai jelentősen átalakultak az évtizedek során a vizsgált területeken. Amíg 1930-ban a neofitonokat tartalmazó parcellák aránya mindössze 34,2 százalék volt, addig 2019-re ez az érték már 70,1 százalékra emelkedett. További aggasztó tendencia, hogy a neofitonok aránya a parcellákon belül is majdnem megduplázódott: 5,5 százalékról 10,2 százalékra nőtt. Ezen kívül a neofitonok által képviselt biomassza aránya is jelentős növekedést mutatott, hiszen a parcellában található összes faj teljes biomasszájához viszonyítva 4,1 százalékról 9,9 százalékra nőtt az elmúlt 90 év során.

A kutatás során felfedezhető volt, hogy a megfigyelt növekedés legfőképpen néhány elterjedt fajnak, mint a Kaukázustól Iránig terjedő perzsa veronikának és az Észak-Amerikából behozott egynyári seprencének köszönhető. Ezekről a növényekről számos dokumentáció készült a vizsgált időszak alatt.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a jelenlegi folyamatok várhatóan továbbra is fennmaradnak: a neofita gyomfajok valószínűleg egyre nagyobb szerepet kapnak a helyi ökoszisztémákban. Ez hosszú távon a regionális szántóföldi növényközösségek homogenizálódásához vezethet. Az eredmények emellett azt is hangsúlyozzák, hogy a regionális szintű inváziós folyamatokat főként a legelterjedtebb fajok befolyásolják, így a helyzet hatékony kezeléséhez kifejezetten ezekre a fajokra fókuszáló stratégiák kidolgozására van szükség.