Bár nem voltak távol egymástól, a sorsuk mégis Németország földjére vezette őket, ahol a szerelem végre egyesítette szívüket.
Nemrégiben egy igazán különleges eseményen vehetett részt egy paksi házaspár, mely a XVII. Országos NDK-s találkozó keretein belül zajlott. Ez a rendezvény a volt vendégmunkások ifjúkorának emlékeit idézte fel, lehetőséget adva a résztvevőknek, hogy megosszák egymással élményeiket. A házaspár saját története is szorosan összefonódik Kelet-Németország múltjával, hiszen ott találkoztak, és ott kötötték össze életüket, emlékük pedig a találkozó szívét képezte.
Egy paksi házaspár is méltán képviselte vármegyénk színeit a XVII. Országos NDK-s találkozón, amelynek otthont adott a hajdúszoboszlói Barátság Hotel. A rendezvény során a résztvevők, akik zömében már a hetvenes éveikben járnak, nosztalgikus találkozóra gyűltek össze. Ezek a vendégek a húszas éveik elején, a vendégmunkás program keretein belül dolgoztak a már nem létező Német Demokratikus Köztársaság területén, és most egy közös emlékezés keretében osztották meg egymással élményeiket és emlékeiket.
NDK-s találkozó, személyesen is
Magyarországon nagyjából negyven kilométer távolságra laktak egymástól. Zelfel István Attalán élt, Fábián Éva pedig Komlón. Elvileg össze is futhattak volna valahol a térségben, de ez nem történt meg. A nagy találkozásnak - egyúttal életre szóló egymásra találásnak - különös módon az egykori Német Demokratikus Köztársaság lett a helyszíne.
Zelfel István 1972 és 1975 között Thüringia szívében, Erfurt városában az Umformtechnik présgépgyár alkalmazottjaként dolgozott. A korszak politikai légköre meglehetősen szigorú volt, de István számára a mindennapok viszonylag békésen és élvezettel teltek. A gyári munka mellett felfedezte a város rejtett kincseit, és baráti kapcsolatokat alakított ki a kollégáival, ami még inkább színesebbé tette az ott eltöltött éveket.
- Amikor kikerültem, az első másfél évemet esztergályosként töltöttem - emlékezett vissza régi énjére. - Később, mivel jól boldogultam a német nyelvvel és értettem a műszaki rajzok világát is, kiemeltek és oktatóvá avanzsáltam. Fizikai munkát már csak a hétvégéken vállaltam, amikor bementem a gyárba túlórázni, amiért jól megfizettek. Az ottani megélhetés kedvező volt, így még a kevesebb jövedelműek is kényelmesen kijöttek a fizetésükből. Ráadásul nekünk, magyaroknak, valami extra juttatás is járt, ami a különélési költségeinket fedezte. A városban már a '70-es évek elejétől több diszkó is üzemelt, ahol a magyar fiatalok gyakran megfordultak. Én is éltem ezzel a lehetőséggel, egészen addig, amíg meg nem ismertem a leendő feleségemet.
De ez nem Erfurtban, hanem a hozzá közeli Ilmenau településen történt. Ott, a márkás termékeiről híres porcelángyárban dolgozott az ugyancsak a húszas évei elején járó Fábián Éva. Egyik nap azt nyugtázta, hogy magyarul beszélő fiatalok motoros csapata parkolt le annál a háztömbnél, ahol társaival együtt lakott. A csapat tagja volt Zelfel István is.
