Zelenszkij radikális átalakításokat indított el az ukrán hadseregben, amely számos vitát generált, és nem mentes a kemény kritikáktól sem az ukrán politikai színtéren.

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke, a múlt héten jelentős személyi változtatásokat hajtott végre az ukrán hadsereg vezetői pozícióiban. A legtöbb véleményformáló ezt a lépést előremutató lépésként értékeli, ám akadnak olyanok is, akik szerint ezek a változások egy mélyebb válságot jeleznek az ukrán hadsereg és az állam működésében.

Arról már beszámoltunk, hogy az ukrán elnök a múlt héten egy kárpátaljai katonát, a "Magyar" hívójelű Robert Brovgyit nevezte ki az ukrán hadsereg drónerőinek parancsnokává.

Zelenszkij emellett még két másik fontos parancsnoki tisztség sorsáról döntött.

Drapatij a levében önmagával, de a hadsereg többi vezetőjével szemben is meglehetősen kritikusan fogalmazott - a sorok között leginkább a saját felettesével, Olekszandr Szirszkij főparancsnokkal szemben mondhatott kritikát. Az ukrán elnök végül egy kompromisszumos döntést hozott az ügyben: elfogadta a lemondást, viszont egyből felajánlott Drapatijnak egy másik pozíciót, az Ukrán Fegyveres Erők Egyesített Erőinek parancsnokságát, amely több különböző fegyvernem összehangolásáért felelős (ezen a poszton három hónapja helyezték át az addigi parancsnokot, aki más beosztást kapott a vezérkarban).

A személycserék keretében Zelenszkij új parancsnokká nevezte ki Oleh Apostol dandártábornokot az ukrán légideszantosok élére. Apostol, aki Ivano-Frankivszken született, érdekes módon magyar hangzású névvel bír, de eddig nem volt tudomása róla, hogy bármilyen magyar vonatkozása lenne. A kinevezése előtt Apostol 2024 november vége óta az ukrán főparancsnok helyetteseként tevékenykedett.

Mihajlo Drapatij távozásának hátterében elsősorban az a tragikus esemény áll, amely május 20-án következett be a kelet-ukrajnai Szumi térségében. Ekkor orosz csapás érte azt a gyakorlóteret, ahol éppen az ukrán katonák sorakoztak fel. A támadás következtében tizenévesek életét vesztették, és számos katona megsérült. Ez a tragédia ráadásul már nem az első ilyen jellegű veszteség volt, noha az ukrán hadsereg már évek óta figyelmeztetett arra, hogy az ilyen összejövetelek rendkívül kockázatosak, hiszen ezzel egy időben rengeteg katonát tesznek ki a támadásoknak, és így könnyen célponttá válnak.

Drapatij a saját személyes felelősségére hivatkozva kérte a felmentését, arra hivatkozva, hogy nem volt képes érvényesíteni a parancsokat.

Tom Cooper, a neves katonai elemző, a lemondás után, de még Zelenszkij döntése előtt kifejtette, hogy a háttérben egy Drapatij és Szirszkij közötti konfliktus húzódik meg, amelyben az előbbi utasításait az utóbbi folyamatosan aláássa. Cooper kritikájában hangsúlyozta, hogy Drapatij sorsa nem Szirszkij, hanem Zelenszkij hatáskörébe tartozik, hanem inkább az ukrán elnök közvetlen munkatársa, Andrij Jermak döntésein múlik. Mint fogalmazott, Jermak nélkül "Zelenszkij még a cipőfűzőjét se tudja bekötni."

Jermak döntéshozatali módszere meglehetősen egyszerű, sőt, mondhatni szokatlan. Két lehetősége van: vagy kiválaszt egy kedvencet – aki lehet akár egy családtag is –, vagy néhány napig figyelemmel kíséri a közösségi médiát, mielőtt véglegesen döntené el a dolgot. Ha a közösségi média a döntés mellett áll, Zelenszkijnek utasítást ad, hogy cselekedjen; viszont ha a közösségi média, például, Drapatij ellenzi a lépést, akkor egészen biztosan Drapatij lemondását fogja elfogadni. Ez az oka annak, hogy a "kijevi hivatalosságok" döntései gyakran hosszú időt vesznek igénybe: Jermaknak napokra van szüksége, hogy „összegyűjtse az információkat” – fogalmazott az elemző kritikusan.

De nem ő az egyetlen, aki a főparancsnokot bírálta: az Ukrajinszka Pravda egy részletes, a jelenlegi fronthelyzetet alaposan körüljáró cikkben foglalkozott azzal, hogy...

A lap szakértői köréből több katonai tisztviselő is említést tett egy példára, amely jól illusztrálja a helyzetet. Cikkünkben ezt így fogalmazták meg: "A főparancsnok minden részletet közvetlenül irányítani kíván - kezdve az 59. dandár új parancsnokának kinevezésével, aki egy másik tisztviselőnek tartozik beszámolási kötelezettséggel, egészen a gyalogsági állások pontos elhelyezéséig egy adott frontszakaszon." Az egyik forrásunk pedig kifejezetten így nyilatkozott:

Ezen kívül a cikkben említést nyert, hogy Szirszkij kifejezetten arra törekedett, hogy korlátozza Drapatij hatáskörét. A lap forrásai szerint a két katonai vezető között meglehetősen feszültté vált a munkakapcsolat, Szirszkij gyakran kizárta Drapatijt különféle feladatokból, és inkább saját döntéseire támaszkodott. Az Ukrajinszka Pravda értesülései alapján többek között lényeges eltérések mutatkoznak köztük a jövőbeli háborús célokat illetően is: míg Szirszkij azt véli, hogy az ukrán erőknek támadásba kellene lendülniük, addig Drapatij úgy gondolja, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás a támadó műveletekhez, ezért védekezésre kellene koncentrálni. Ráadásul egyes források szerint Szirszkij, valamint a mögötte álló elnöki hivatal attól is tart, hogy a katonák körében népszerűtlen Drapatij potenciális riválisa lehet a főparancsnoknak.