Nagy Csaba varázslatos módon életre hívja a karácsonyt.

Nagy Csaba életútja és művészeti pályája igazi inspiráló példa arra, hogyan lehet a szenvedély révén maradandó értékeket létrehozni. A dunaharaszti műhelyben, ahol a tojások művészeti csodákká alakulnak, az alkotás öröme időtlen értékeket teremt. Az adventi vásárok nemzetközi színpadán mára a karácsonyi gömbjeivel és dióhéjból készült betlehemes figuráival is megmutatta magát, így az iparművészet világában is nyomot hagyott. Munkái a hazai kézműves hagyományok megőrzését szolgálják, miközben Németországtól Kanadáig eljutnak, bizonyítva, hogy a precizitás és a művészi elhivatottság nem ismer határokat.

Nagy Csaba iparművész számára az alkotás nem csupán munka; ez egy életre szóló örömforrás, amelyet az elmúlt évtizedek során egyetlen percig sem élt meg kényszerként. A 77 éves művész, akit sokan Müller Péter hasonmásaként emlegetnek, közel ötven éve, 1978 óta hódítja meg a hazai képzőművészeti színteret különleges tojásmunkáival, amelyek tükrözik kreativitását és szenvedélyét.

Az agglomeráció déli csücskében, a Ráckevei-Duna bal partján kalandozunk: célunk Dunaharaszti, ahol a debreceni származású Nagy Csaba otthona vár ránk. Feleségével egy barátságos, négylakásos társasház második emeletén él, míg a földszinten található garázsban különleges műhelyt alakított ki. Itt kelti életre - művészeti értelemben - a tyúk-, liba- és strucctojásokat. Ezen a néhány négyzetméteren születik minden, amit a nyugdíjas éveit aktívan eltöltő művésszel és a Handwerk Studióval világszerte összekapcsolnak.

"A tojás a természet csodálatos alkotása, amely a legegyszerűbb, mégis a legnagyobb tökéletességgel bír" - fogalmaz Nagy Csaba. Számára a tojáshéj nem csupán egy felület, hanem egy vászon, amelyre saját gondolatait vetítheti, így megvalósítva művészi álmát. Hallgatva őt, az emberben felmerül a kérdés: vajon nem lenne-e érdemes többet értékelni az élet apró csodáit a mai rohanó világban?

A tojásfestő mester körül az idő mintha megállt volna, éppúgy, mint Gothár Péter 1982-es ikonikus filmjében. Bár a modern kor kihívásait és új irányvonalait érzékeli és megérti, az általa képviselt elvek és értékek évtizedek óta változatlanok és szilárdak. Érdekes módon a családjában, a felmenői között nem akadtak olyan példaképek, akik a festészet vagy bármely más képzőművészet irányába terelték volna, így ő alapvetően autodidakta módon sajátította el az alapokat. Emellett a képzőművészeti főiskola (ma már egyetem) kurzusaiból is merítette a tudást, szívja magába a szakma fortélyait.

A rendszerváltás előtti időszakban az Artex Külkereskedelmi Vállalat volt az, amely lendületet adott a kezdeteknek. Az egyedi gravírozó-szalmázó eljárás, párosulva a biztos német nyelvtudással, gyorsan népszerűvé vált Németország, Ausztria és Svájc piacain. A vásárokon, ahol megjelent, szinte mindig visszahívták, ami a minőség és a szakértelem elismerését jelzi. Érdemes megemlíteni, hogy a német nyelvet nem csupán társalgási szinten kezelte, hanem valódi munkanyelvként használta, ami hozzájárult ahhoz, hogy a külkereskedelem világában tevékenykedett, mielőtt 1989-ben főállású iparművésszé vált. Emellett angolul, olaszul és franciául is jól kommunikál, hiszen "szereti az emberek társaságát", és tudja, hogy a kuncsafttal való beszélgetés elengedhetetlen – végső soron a kommunikáció nélkül a kereskedelem is megreked.

A jó hír elérte a tengerentúl partjait is: kanadai kiállításokra is eljutott. Külföldön ma is nagy népszerűségnek örvend, ami egzisztenciális szempontból is jelentős, mivel Nagy Csaba megfigyelése szerint Magyarországon sajnos folyamatosan csökken a kereslet a magas hozzáadott értékű kézműves termékek iránt. A múltban még több tucat üzlet számára biztosított termékeket, manapság viszont már csak egyetlen kezén tudja megszámolni, hány partner maradt mellette.

Az advent varázslatos időszakát, mint az előző években, ezúttal is a Hessen tartománybeli bájos kisvárosban, Michelstadtban töltötte. A magdeburgi tragédia árnyékában a helyi hatóságok megerősítették, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik. Bár fokozott biztonsági intézkedések érvényben vannak, ezek szinte észrevétlenek, csupán civilruhás rendőrök jelenléte érzékelhető a városban.

Nem véletlen, hogy a díszített tojások világa szorosan összekapcsolódik a húsvéti ünnepkörrel. Nagy Csaba, a mesterségében jártas kézműves, azonban nem csupán a tavaszi időszakra korlátozza tevékenységét: karácsonyi vásárokra is bővítette termékpalettáját, ahol gyönyörű karácsonyi gömböket és dióhéjból készült betlehemi figurákat kínál. Azonban a nagy ígéretekkel kecsegtető megrendelőkkel szemben ma már körültekintőbb: egy alkalommal például egy német futballcsapat 500 darab karácsonyi gömb megrendelését adta le, ám azt később visszavonták. A tojás díszítése továbbra is a fő profilja marad, amelyről nemrég a Hagyományok Házában tartott előadást, bemutatva a mesterség szépségeit és hagyományait.

A két kezével válogatja ki a tojásokat egy hévízgyörki tésztakészítő üzemben, ahol az esti és a reggeli műszak között ezer darabot is kifúj belőlük egyetlen éjszaka alatt, azokat hazaviszi, kimossa, fertőtleníti, újból kimossa, majd kifesti valamilyen alapszínre, így bordóra, zöldre vagy kékre. Onnantól kezdve másfél hónap, mire újból dolgozhat a tojásokkal, ennyi idő kell ahhoz, hogy kiszáradjanak. A már említett gravírozó-szalmázó megmunkálás során ugyancsak alapvetés, hogy a motívumok kialakítása is egyedi, rajzolásuk kizárólag szabad kézzel történik.

Bár a kezek folyamatosan dolgoznak, a lábak szinte mozdulatlanok maradnak, így a lépések száma alig gyarapodik. Nem meglepő, hiszen ez egy ülőmunka; az egész napos tojásdíszítés olyan mélyen magával ragadhatja az embert, ha egyszer ez a szenvedélye. Régebben a lányai és a felesége is besegítettek az előkészületeknél, de mára a kreatív folyamat szinte egyedül zajlik, mintha csak egy "one man show" lenne. Pedig az iparművész nem a klasszikus értelemben vett, egy helyben ülő típus; ezt a számos nemzetközi utazásán túl, két konkrét példával is alátámaszthatjuk: 60 éves korában a Heller Farkas Főiskolán, turizmus-vendéglátás szakon újra belevágott a felsőoktatásba.

Még Wáberer György sem tudta eltéríteni önmagától, de hamarosan belátta, hogy a realitás gyakran felülírja a kalandvágyat, és talán ez a világ mégsem az ő igazi terepe. Mindenesetre a Waberer's története egy igazi művészi kaland, még ha nem is illik tökéletesen a szakmai önéletrajzba. Elsőre nehezen elképzelhető, hogy a közúti árufuvarozás világában létezhet olyan figura, aki a különböző grafikák és akvarellek helyett hirtelen a végtelen autópályákra irányítja a figyelmét. Pedig a kamionjába még a tojásait is magával vitte, mintegy a művészi lélek és a gyakorlati élet fura keverékeként.

Nagy Csaba számára a madarak tojásainak sokszínűsége végtelen kreatív lehetőségeket rejt magában, legyen szó nagyságról, formáról, simaságról vagy a felület kidolgozásáról. Ez az ő saját univerzuma: nem a Heller Farkas vagy a Waberer's világáról van szó, hanem a tojásfestés művészetéről, ahol a sötét háttér előtt világos tussal készült grafikák és szalma kollázsok harmonikus egyvelege bontakozik ki. A művek hatásához nem csupán a különleges technikák hozzájárulnak, hanem a precíz ornamentika is, amely szigorú geometriai keretek között rendezi el a díszítő motívumokat, ezáltal teremtve meg a vizuális összhangot.

A precizitás iránti elkötelezettsége lenyűgöző: míg a legfinomabb tojásokért csupán Hévízgyörkig kell utaznia, a gyönyörű, nagy szemű diót már Németországból és Svájcból szerzi be. Bár egykor kísérletezett lombfűrésszel, mára már a modern lézertechnika segíti a dióvágásban, de az aprólékos, precíz munka így is órákig eltart, ha kell, reggeltől estig. Debreceni osztálytársai a Tóth Árpád Gimnáziumból, akikkel évről évre találkozik, nem értik, mi mozgatja őt, miközben a többieket általában az evés, alvás, újságolvasás és tévénézés mindennapi rutinja elégíti ki. De ő pontosan tudja, hogy az alkotás öröme táplálja évről évre, napról napra.