Hogyan bánjunk a felesleges medvéinkkel?
A kérdést más szemszögből is megközelíthetjük, természetesen egy csepp cinizmussal fűszerezve. Egyetérthetünk abban, hogy a medvék száma valóban meglehetősen magasra rúg, viszont a hathatós, életképes intézkedések, ötletek – legyen szó kormányzati döntésekről, törvényhozási javaslatokról, vagy éppen a vadászmesterek gondolkodásmódjáról – sajnos meglehetősen hiányosak, és, mint azt tapasztaljuk, teljesen elégtelenek.
A közmondások és a mindennapi figyelmeztetések egybehangzóan hirdetik: a medve nem játékos kedvű állat. Éppen ezért fontos, hogy komolyan vegyük a helyzetet. A fotózás nem ajánlott, és fákra mászni a medve elől teljesen felesleges. Tudd, hogy a medve harapós természetűvé válik, ha már érzett vért, vagy húst fogyasztott. Állítólag, ha a medve orrát az óramutató járásával ellentétes irányban forgatjuk, hajlandó lesz megadni magát, sőt, akár kezes állattá is válhat. Nem merném kijelenteni, hogy ez a legjobb megoldás, de kétségtelenül egy a sok furcsa ötlet közül.
Az én halványan pislákoló kereskedelmi érzékem azt súgja, hogy érdemes lenne a külföldi piacok felé nyitni. Értékesítsük olyan országoknak, ahol már régóta eltűntek a fehér, barna vagy fekete medvék, sőt, más nagyvadak is. A kárpáti medvék életképesek, hiszen még a városi szemétben is megélnek, pedig a városi hulladék az Európai Unióban sehol sem számít ritkaságnak. Hirdessük meg őket minden elképzelhető közösségi platformon. Ajánljuk fel kedvezményesen állatkerteknek, vadrezervátumoknak, parkoknak, sőt akár rajzfilmek szereplőinek is. Legyenek a medvék elérhetőek olyan áron, amilyet egy külföldről érkező kalandor vadász is megfizetne. Szervezzünk medvevásárokat, medvefesztiválokat, ahol a bátor résztvevők között medvéket sorsolunk ki!
Biztos vagyok benne, hogy bőven akadnak érdeklődők, akik szívesen részt vennének ebben a kezdeményezésben. A bevételek fele, azaz 50%, azoknak a megyéknek jutna, ahol a medvék kiajánlása és kiárusítása történt. Ezt a jövedelmet érdemes lenne területfejlesztési alapba fektetni, hogy óvodák fejlesztésére, közösségi programokra, vagy akár kisállatsimogatók kialakítására fordíthassák. A másik 50%-ot pedig a külkereskedelmi állami hivatal kapná, amelyet további medvék felkutatására és kezelésére használhatna fel. Vagy akár más kreatív célokra is, például a parlamenti ülések során használt padsorok medvebőr burkolására, ami igazán különleges látványt nyújtana!
Természetesen maradna annyi egyed a honi tar erőkben és városszéleken, amennyi szükséges a biológiai egyensúly fenntartásához. De lennének olyan klinikák, amelyeken fokozni lehetne a medvetermékenységet, és az így nyert bocsokat már címre lehetne kiszállítani vagy elhelyezni, egyensúlyfenntartó feladattal. Megoldható. Medvenőgyógyászok és medvebölcsődék, óvodák létesítése sem elvetendő. Gondolj bele, rendszeres havi ellenőrzéssel, tanácsadással, étrendi javallatokkal és előírásokkal, medvegondozókkal. Pályaalkalmassági vizsga közbeiktatásával számos munkanélküli kaphatna ilyenformán felelősségteljes munkát.
A medvekiárusítás ötlete még a Ceauşescu-korszak embergazdálkodásából eredeztethető. Hiszen a kiárusítottt németek és zsidók után kapott összegekből Románia iparát fejlesztette a diktátor. Most is lenne mire költeni a medvealapú bevételt. Csak aztán meg ne bánják a medvétlenített haza böcsei. Miként ma már sokan bánkódnak az elkótyavetyélt szorgalmas szász és sváb polgárok után...
