Amint észrevesszük, már egy napi adagnyi gyógyszerrel küzdünk, hogy fenntartsuk magunkat az élet forgatagában.
Néhány évtizeddel ezelőtt, ha valaki ötven kilométert autózott, szinte elkerülhetetlen volt, hogy megálljon, és letisztítsa a szélvédőjét a ragadós rovarmaradványoktól. Ma azonban ez már ritka esemény. A repülő rovarok száma drámai mértékben csökkent, és sajnos úgy tűnik, a méhek is egyre inkább követik ezt a trendet. Az idei tél során a méhkaptárak akár ötven százaléka is elpusztulhatott, de bizonyos területeken még ennél is szomorúbb a helyzet.
Mi áll ennek a jelenségnek a hátterében? Az igazság nem egyértelmű. Sokan úgy vélik, hogy a modern mezőgazdaság, amely a teljesítmény maximalizálására törekszik, jelentős hatással lehet a rovarpopulációk drámai csökkenésére. Ezzel nehéz vitatkozni. Olyan ez, mintha az emberi test fokozatosan elsavasodna, és idővel olyan betegségek ütnének fel, amelyekről korábban nem is hallottunk. A problémák évek alatt cseperednek, és mire észrevesszük őket, már egy maroknyi gyógyszerrel próbáljuk fenntartani az életünket. Vajon hasonló sors vár a méhekre is?
A méhek rendkívül fontos szerepet játszanak az ökoszisztémánkban, hiszen életfenntartó feladatokat látnak el. Ezek a kis, szorgos lények nemcsak a növények beporzásában segítenek, hanem hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához is. Munkájuk nélkül sok növényfaj, s ezzel együtt az általuk nyújtott élelmiszerforrások is veszélybe kerülnének. Az ő fáradhatatlan tevékenységük tehát nem csupán a természet egyensúlyát biztosítja, hanem az emberi élet szempontjából is elengedhetetlen.
A méhek fáradhatatlanul végzik elengedhetetlen feladatukat. Nem csupán mézet termelnek, hanem életet lehelnek a gyümölcsfák és zöldségek virágzásaiba is, biztosítva ezzel a beporzás folyamatát. Képzeljük csak el, milyen üresen állnának a piacok polcai, ha ezek az apró, de hatalmas hatással bíró lények eltűnnének. A szakértők figyelmeztetése szerint, ha a méhek kihalnának, az emberiségnek mindössze három-négy év állna rendelkezésére, hogy megtalálja a megoldást a táplálékellátás válságára.
Sokan talán nincsenek is tisztában ezzel a helyzettel, talán mert eddig sosem tapasztaltuk meg ennyire közvetlenül a veszélyt. Pedig a helyzet már itt lóg a nyakunkon, és sürgős figyelmet igényel. Kínában már emberek is ecsettel végzik el a beporzást, ez pedig egy kemény és kimerítő munka, amelyet nem lehet tovább halogatni.
Ha a méhek eltűnnek, ki fogja átvenni ezt a létfontosságú feladatot?
Vajon ránk is ez vár? Talán nem ártana még időben felébredni.
