A kiútkeresés folyamata – párbeszéd a „terroristákkal” A konfliktusok mélyén gyakran rejtőzik a megértés és a párbeszéd lehetősége. A „terroristákkal” folytatott tárgyalások nem csupán a politikai érdekek mentén zajlanak, hanem a különböző nézőpontok és

A meglepetések napjait, heteit, sőt hónapjait éljük. Még a politikai újságírás veteránjai - magamat, ha nem tűnik dicsekvésnek, ide sorolom - is meglepetéssel értesülnek egy-egy hírről. Azt már teljes mértékben megszoktunk, hogy kilenc hónapja napi gyakorisággal az utca eseményeivel kezdődnek az összefoglalók, a hírműsorok, amelyek hol kisebb, hol nagyobb tiltakozásokról szólnak.

Ahol az emberek jogaiért emelik fel a szavukat a tüntetők, ott a környezetvédők tiltakoznak, mikor a hatalom képviselői a természeti kincseinket és egészséges életkörnyezetünket próbálják elherdálni. A közalkalmazottak is kifejezik elégedetlenségüket, hiszen a legjobbnak kikiáltott bérek mellett is egyre nehezebb megélniük. A gazdák pedig a termények alacsony árával elégedetlenkednek – ez csupán néhány példa a sok közül. Munkánkat igazítjuk az útlezárásokhoz, tervezett útvonalainkat a sztrájkoló ügyvédekhez, az iskolai évkezdéshez és -befejezéshez igazítjuk. Mindezek mellett még hosszan sorolhatnánk a társadalmi problémákat. Mert úgy tűnik, hogy egy aranykorba születtünk, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb.

Erőszak - egyes médiában semmi, másikban túl sok

Zajlott ez viszonylag békésen, úgy visszamenőleg két héttel ezelőttig. Akkor, hogy mi történt a fejben, azért az egyes szám, mert itt minden lényeges dolog egy fejben dől el, tehát mi ütött bele és mi nem, az erőszakszervezetek, meg az álerőszakszervezetek, amelyeket csak verőlegényekként szoktak emlegetni, megkezdték a tiltakozók verését.

Nem minden televízió képernyőjén volt látható a valjevói fiatalok brutális bántalmazása, amelyet más csatornák, még az ellenzéki nézők számára is megdöbbentően gyakran játszottak le. Úgy vélem, hogy az ilyen megrázó képek hosszú távon nem tesznek jót a társadalom lelki egészségének, hiszen az agyakban tartósan rögzülnek. Ezen kívül nem minden csatorna mutatta be nagy lelkesedéssel, hogyan alakul át a rendőrség egyik helyisége kínzókamrává. A fiatalok, akik a földön térdelve, arccal a fal felé állnak, a "bűneik" miatti bűnbánatukat fejezik ki.

Ahogyan az sem hangzott el a legbotrányosabb tévétulajdonos nyilatkozatában, hogy egy rendőrparancsnok egy fiatal lányt nemi erőszakkal fenyegetett. Ami viszont feltűnő, az az, hogy korábban róla meztelen fotók készültek. Ezeket a modern internet világában bosszúpornónak nevezik, és őszre Szerbiában már büntetendő cselekedetnek fogják tekinteni. Jelenleg azonban a hatalom kezében egy erőszakos eszköz van. Hasonlóképpen, az államfő bejelentése is megfélemlítő hatással bír, miszerint a közeljövőben olyan intézkedéseket vezet be, amelyekre eddig még nem volt példa.

Tárgyalni - lehet, de csak választási kampányban

A legnagyobb meglepetésként néhány nappal később bejelentette, hogy szeretne tárgyalni az egyetemistákkal. Az egyetemista válasz egyértelmű volt: szívesen ütköztetik véleményüket az elnökkel egy választási kampány keretein belül. Ez lenne a politikai rendezése a szembetűnő, kézzelfogható társadalmi válságnak: egy rendkívüli választás kiírása, amelyet már hónapok óta követelnek az egyetemisták. Ugyanazok az ifjak, akiket korábban ő és hű politikai csatlósai, valamint a magukat újságírónak nevező propaganda mesterei terroristának tituláltak néhány nappal ezelőtt. A valósághoz hű újságokat pedig "megszálló médiaplatformoknak" bélyegezték. Különösen az N1 TV-t és a Nova S televíziót emelte ki, de hasonló kritikát fogalmazott meg a Danas napilappal, valamint a Vreme és Radar hetilapokkal kapcsolatban is. Én nem szoktam az újságokat név szerint említeni, de ha az államfő, a parlament elnöke és a rezsimhű sajtótermékek ilyen gyakran teszik, akkor a Szabad Magyar Szónak is joga van ehhez, sőt, kötelessége is.

Megoldások - Az elnök kalandja az iratmegőrző dobozzal Az elnök és az iratmegőrző doboz története nem csupán egy egyszerű ügy, hanem egy izgalmas rejtély, amely számos tanulságot rejt magában. Az elnök, aki mindig is a rend és a törvényesség híve volt, most egy váratlan helyzetbe került, amikor felfedezte, hogy az iratmegőrző dobozban elrejtett dokumentumok nem csupán régi papírok, hanem kulcsfontosságú információk is. A doboz tartalma nemcsak a múlt titkait őrizte, hanem a jövő irányvonalát is befolyásolhatta. Az elnök számára világossá vált, hogy a doboz megnyitása és a benne rejlő információk feldolgozása egy olyan lépés, amely nemcsak a saját politikai pályafutását, hanem az egész ország jövőjét is befolyásolhatja. Ahogy az elnök a doboz körüli rejtélyt próbálta megfejteni, egyre inkább rájött, hogy a megoldások keresése nem csupán az iratokról szól, hanem a felelősségről, a döntésekről és azok következményeiről is. Az iratmegőrző doboz tehát többé vált, mint egy egyszerű tárolóeszköz; a szimbólumává vált mindannak, ami fontos: az átláthatóságnak, a felelősségvállalásnak és a demokratikus értékeknek. A történet végül nem csupán az elnökről, hanem minden állampolgárról szól, aki részt vesz a közéletben. A doboz megnyitása után az elnök felismerte, hogy a megoldások nem mindig könnyűek, de a kihívásokkal való szembenézés elengedhetetlen a fejlődéshez és a jövő építéséhez.

Az imént említettem, hogy a politikai megoldás, vagyis a választások kiírása eddig elmaradt. A jogi lépések tekintetében pedig, amelyek az újvidéki állomás előtetőjének leszakadásáért felelősök megnevezésére irányultak, már több mint nyolc hónapja semmilyen előrelépés nem történt. Volt ugyan egy próbálkozása, amelyben magabiztosan mutogatott néhány iratmegőrző dobozt, állítva, hogy minden szükséges dokumentum az újjáépítéshez benne található. Az igazság azonban az, hogy nem mondott igazat. Mint ahogyan számos más alkalommal sem. Ezért is reagáltak a diákok és a tiltakozó polgárok, hiszen azt is kijelentette, hajlandó lenne televíziós vitát folytatni nemcsak az egyetemistákkal, hanem más kormányellenes tüntetők képviselőivel is. Gondolom, az általa választott televízióban, a számára kedvező műsorvezetővel. Az ajánlatában pedig valószínűleg benne volt, hogy előre sejtette, elutasító választ kap.

Nem vállalnám, hogy nyíltan diskuráljak egy olyan egyénnel, akinek hatalma gyakorlatilag korlátlan. Emlékeztetnék arra, hogy a Milošević-korszakban, mint tájékoztatási miniszter, olyan jogszabályt alkotott, amely súlyos büntetéseket helyezett kilátásba mindazok számára, akik hajlandóak voltak a felszín alá nézni, és nem csupán a hatalom által elvárt módon kommunikáltak. Az államelnöknek egyértelműen nem az az érdeke, hogy felfedje az igazságot, és ezt nyíltan hangoztatja is. Valójában folyamatosan hangsúlyozza, hogy az egyetlen mozgatórugója Szerbia jövője. Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy valójában csak a saját érdekei vezérlik. Mint említettem, eddig elutasította a jogi és politikai megoldásokat is. Ő maga kereste a konfliktust az utcákon. Ez a tárgyalásokra való felhívás számomra azt sugallja, hogy rájött, az erőszak alkalmazása már nem olyan biztos választás. Persze ennek számos oka lehet, de nem érdemes most a válaszokat keresni; azok idővel maguktól is felszínre kerülnek.

Ígéretek - "Nem áll szándékomban, hogy elnökjelöltként induljak."

De nem csupán tárgyalásokkal rukkolt elő. Azt is megígérte, hogy csökkenti az alapvető élelmiszerek árát, és bejelentette, hogy a bankok kedvezőbb kamatokat kínálnak majd. Ha a fent említett médiák nem számolnának be az egyre emelkedő árakról és az egyre nehezedő életkörülményekről, az itt élő polgárok továbbra is azt hihetnék, hogy Szerbia aranykorát éli, hiszen ilyen okos, megfontolt és bölcs vezetők még soha nem irányították az országot. Ha tehetnék, biztosítaniuk kellene számukra a hallhatatlanságot, mert akkor előbb-utóbb ez az ország válna a világ példaképévé. De sajnos, még a legnagyobb hatalommal bíró emberek sem képesek erre. Egyedül ezt tudják. Ezért már azt sem ígéri, hogy soha nem jelölteti magát az elnöki posztra, ahogyan azt 2016 júniusában tette.

"Nem szándékozom indulni az ország elnöki posztjáért. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy elnökjelölt legyek." (Aleksandar Vučić 2016. július 23., Tanjug)

Hadd idézzem minapi kijelentését is:

"Nem vagyok diktátor, többé nem jelöltetem magam - eszembe sincs megváltoztatni az alkotmányt azért, hogy ezt harmadszor is elnök lehessek." (Aleksandar Vučić, 2025. augusztus 13., Informer).

Legyünk őszinték, a kormányfői szerep nem éppen egy sétagalopp! De várjunk csak, meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Türelemmel állunk a helyzet elé!

Öreg Dezső, a falusi bölcs, akinek ráncos arca mögött mély tapasztalatok és történetek rejlenek. Mindenki ismeri a nevét, hiszen minden évszakban ott ül a falu főterén, a régi fapadon, és figyeli az életet, ahogy az elhalad mellette. Szemeiben a múlt fénye csillog, és mesél, mesél a régmúlt napokról, amikor még fiatal volt, és az álmok határtalanoknak tűntek. Dezső nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek kedvence is, akik köré gyűlnek, hogy hallgassák a meséit. Minden története tele van tanulságokkal, és a gyerekek mindig izgatottan várják, hogy mit mond legközelebb. Az öreg bölcsessége nemcsak a szavakban rejlik, hanem abban a szeretetben is, ahogyan a körülötte lévő világot szemléli. Ő az, aki mindig meghallgatja a problémákat, és akinek a szívében mindig van hely a reménynek. Az idő múlásával ő maga is egyfajta legendává vált, akinek a történetei örökre megmaradnak a falu emlékezetében.

Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és szívesen segítek benne!

Fedezd fel az év legjobb ajánlatát: te lehetsz nyugodtabb, mi pedig még jobban teljesítünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

A felugró hirdetések, amelyek váratlanul tűnnek fel a képernyőn, gyakran megzavarják a felhasználói élményt.

Az, hogy nem tudod teljesen átnézni az előfizetők számára elérhető cikket,

* a mellégépelések.

A kihívásunk abban rejlik, hogy nem vagyunk képesek újabb saját tartalmakat létrehozni, mivel körülbelül húsz önkormányzat egyetlen dinárt sem hagyott jóvá a benyújtott pályázatainkra. Ráadásul a Magyar Nemzeti Tanács - a pártházból érkező, látszólag indokolt okok miatt - évek óta nem ajánlja a támogatásunkat.

Támogassuk egymást! Mindössze napi húsz dinárért (0,17 euró) csatlakozhatsz a Szabad Magyar Szó előfizetői közösségéhez. Ezzel nemcsak hogy megszabadulsz a zavaró felugró hirdetésektől, hanem hozzáférést nyersz a Plusz rovat exkluzív cikkeihez is. Ráadásul ezzel te is hozzájárulsz ahhoz, hogy a Szabad Magyar Szó továbbra is a legnépszerűbb magyar nyelvű honlap legyen Vajdaságban, és még több érdekes helyi témát dolgozhassunk fel!

U.i. Amennyiben elérjük a kétszáz előfizetőt, ígérem, hogy még egy olvasószerkesztő app bevezetését is fontolóra vesszük!