Kárpátalja egy letűnt korának lenyomatai: imák és fohászok az 1871-es esztendőből. Ekkoriban a táj nem csupán földrajzi egység volt, hanem a remények, vágyak és népi hiedelmek színtere is. Az emberek szívében éltek a hagyományok, melyek összekötötték őket

Ung vármegyében, Homokon (Kincseshomok) élt Nehrebeczky György országgyűlési képviselő feleségével, Kruzsovics Natáliával és két gyermekükkel, Sándorral és Györggyel.

A családjára vonatkozó információk meglehetősen szűkösek. Nehrebeczky György 1830-ban látta meg a napvilágot a Zemplén vármegyei Tolcsván. Fiatal korában a görögkatolikus papi pálya iránt érdeklődött, ennek megfelelően felvették a papneveldébe is. Azonban végül úgy döntött, hogy a civil életet választja, és ügyvédként folytatta pályafutását. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején honvéd főhadnagyként harcolt. Később különböző tisztségeket töltött be, többek között káptalani ügyészként és Ung vármegye főjegyzőjeként. 1878 és 1881 között országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Továbbá, ő volt az Ung vármegyei honvédegylet elnöke, és a Szent Gergely Rend nagykeresztes lovagjaként is elismerték. Élete végén, 1899-ben hunyt el Homokon.

Felesége, Kruzsovics (Krussovits) Natália nevét rendszeresen emlegették a helyi médiában, különösen jótékonysági és kulturális események kapcsán. 1926-ban távozott az élők sorából Homokon.

Egy versekből és áhítatokból álló lírai könyv fűződik Natália asszony nevéhez. Az Áhitat gyöngyei című műve 1871-ben jelent meg Ungváron.

A 184 oldalas kiadványban az ismert költők (Arany János, Berzsenyi Dániel, Balassa Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály) és egyházi személyek (Benőfy Soma esperes, Csajághy Sándor csanádi püspök, Garay Alajos plébános, Sujánszky Antal és Tárkányi Béla kanonokok) költeményei mellett Nehrebeczky György egy-egy fohásza is megtalálható.