Jorge és Robert | ma7.sk A történet középpontjában Jorge és Robert áll, akik különböző háttérrel és tapasztalatokkal rendelkeznek, de közös céljuk van: felfedezni a világot és megérteni egymás kultúráját. Jorge, a napfényes Spanyolország szülötte, mindig

Jó néhány nap telt el azóta, hogy a Vatikánból felszállt a fehér füst, és elhangzott a híres "habemus papam" bejelentés. Azóta a világ számos pontján emberek tömegei találgatják, ki lehet az új egyházfő, és mit várhatunk tőle, miben fog eltérni elődjétől. Mint mondani szokták, a puding próbája az evés; előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság. Amikor Robert Francis Prevost először lépett ki az ikonikus erkélyre, az arcán a meghatottság és az öröm nyomai voltak láthatóak. "Béke mindnyájatokkal" – így köszöntötte a több százezer fős tömeget, aki a Szent Péter téren gyűlt össze. Vajon csupán egy kötelező frázis volt ez egy ilyen emelkedett pillanatban, vagy valóban komolyan gondolta a szavait?

Sokáig bennem marad a kép, ahogy a mellékerkélyekre kivonultak a bíborosok is és jókedvűen, nevetgélve üdvözölték ők is a tömeget. Láthatóan nagyon örültek választásuknak. Ennyi mosolygós "piros ruhás" embert aligha látunk egyhamar. Akik megszoktuk, hogy a nagy egyházi emberek szigorúak, merevek, örömmel láttuk, hogy ők is csak ugyanolyanok, mint mi. Nem rejtik véka alá érzelmeiket.

Robert érzéseit a könnyek szobájában a megválasztása után nehéz pontosan megfogalmazni, de valószínűleg egyedülálló és komplex élmény volt számára. Elképzelhetjük, hogy öröm és némi szomorúság keveredett benne. A pápaság nem csupán megtiszteltetés, hanem hatalmas felelősség is, tele lemondásokkal és kihívásokkal.

Egy argentínai olasz után most Szent Péter trónjára lépett egy amerikai francia. Micsoda érdekes egybeesés. Egy dél-amerikai és egy észak-amerikai... Igaz, Ferenc pápa, született Jorge, élete legnagyobb részét Argentínában töltötte. Vele ellentétben Robert, aki a XIV. Leó nevet választotta, Chicagóban született, de egy idő után, a biztos jólétet elhagyva, Peruba tette át székhelyét. Még a kecsua nyelvet is megtanulta.

A papi hivatásra való elhivatottságuk meglehetősen szokatlan módon alakult. Robert 1977-ben matematikából szerezte meg doktori diplomáját, majd egy váratlan fordulattal az Ágoston-rend tagja lett, ahol néhány év elteltével pappá szentelték. Jorge pedig egy súlyos betegségből való felépülését követően hozott döntést arról, hogy életét Isten szolgálatának szenteli.

A két férfi életében a legszilárdabb közös nevező a szegények, az elhagyottak és a rászorulók támogatása. Ugyanazon kontinens szívében, Dél-Amerikában élnek. Ha csak rápillantunk a térképre, könnyen észrevehetjük, hogy Peru és Argentína nem is áll olyan messze egymástól. Ezért valószínű, hogy Jorge és Robert sokszor találkozhattak, közös céljaikért küzdöttek, és ez a közös elhivatottság talán szoros barátságot is szült közöttük.

Miután Jorge római pápává vált, Robertet 2014-ben először püspökké nevezte ki, majd 2023-ban a Püspöki Dikasztérium prefektusává emelte. Végül, 2023. szeptember 30-án bíborossá avatta.

Elég egy kis fejszámolás, hogy rájöjjünk, csupán másfél éve öltötte magára a skarlátpiros reverendát, de ennyi idő is elég volt számára, hogy a legmagasabb rangú egyházi vezetők nagyobbik része támogassa őt az egyházfő-választáson.

Milyen titkokat rejthet XIV. Leó pápa? Mi volt az a különleges varázs, amellyel elnyerte a konklávé bizalmát? Kinek tett ígéreteket, és milyen célokat tűzött ki maga elé? Ferenc pápa lobbizott érte, vagy esetleg más politikai játszmák zajlottak a háttérben? Mennyire progresszív vagy konzervatív a hozzáállása? Ha a konzervatív irányvonalat képviseli, milyen mértékben? Fog-e követni korábbi pápa lépéseit, vagy új utakat keres a katolikus egyház számára? Miként viszonyul a hanyatló európai kereszténység problémájához, és milyen stratégiákat tervez bevetni a jövő érdekében?

Rengeteg a kérdés mindannyiunkban, s akik járatlanok vagyunk vatikáni berkekben, talán még a kelleténél több is. Az egyház "malmai" is lassan őrölnek, nem várjunk gyors és eget verő változásokat...

XIV. Leó pápa még hetvenéves sincs, láthatóan jó egészségnek örvend, fürge mozgású, élénk tekintetű. Hat nyelven beszél. Ráadásul eredetileg matematikus, vagyis logikai gondolkodása kitűnő, ami arra predesztinálja, hogy döntéseit jól átgondolva, matematikai pontossággal hozza meg. Minden adottsága megvan tehát ahhoz, hogy hosszú ideig álljon a katolikus egyház élén.

Hogy mennyire lesz közvetlen, tud- majd egyszerűen és szép szavakkal szólni az istenadta néphez, az persze nagy kérdés. Elődje, Ferenc pápa e tekintetben bizony feladta a leckét. Szinte fürdött a hívek szeretetében. Őt nehéz überelni népszerűségben...