Jólesik egy kis szünet a szakmai és emberi felelősségek szorításából.

Madaras Gergely pénteken a Zeneakadémia színpadán lép fel belga zenekarával, amelynek élén az évad végén búcsút int. Ezzel egy új fejezet kezdődik életében, hiszen először szabadúszó karmesterként folytatja pályafutását.

Nyáron ünnepelted a negyvenedik születésnapodat, ami karmesterként még mindig fiatalosnak számít. Hogyan látod, mennyivel másabbá váltál az első lépéseidhez képest, amikor csak a szárnyadat bontogattad?

Nem látom különösebben nagy fordulópontnak ezt a kerek évfordulót, viszont ma strukturáltabbnak, magabiztosabbnak, kifinomultabbnak és érettebbnek érzem a szakmai tevékenységeimet, mint korábban. Azokra a dolgokra igyekszem az energiáimat fordítani, amelyek valóban építenek, a többit pedig próbálom kevésbé a lelkemre venni. Ha a harmincéves énemmel hasonlítom össze magam, aki repertoár szempontjából mindenevő akart lenni, ma úgy gondolom, hogy egy-egy zenetörténeti korszakban vagy egy bizonyos szerző műveiben való igazi elmélyüléshez néha le kell tudnom mondani arról, hogy kicsit mindenhez értsek, kicsit mindenbe belekóstoljak. Bár ezt ma sem sikerül maradéktalanul megvalósítanom: abban nem változtam, hogy most is nehezen mondok nemet. Vannak kivételek és kitérők, de ezek is előrevisznek.

Te egy olyan személy vagy, aki a rendszerek és struktúrák világában otthonosan mozog, és a dolgokat mindig alaposan átgondolva, precízen szervezve közelíted meg.

Nem mindig voltam biztos abban, hogy jó úton haladok, sőt, sokszor megkérdőjeleztem a választásaimat. De ha most visszatekintek az eddigi pályámra, büszkeséggel tölt el, hogy sosem ugrottam át a lényeges lépcsőfokokat, nem adtam fel a kihívásokat, és nem kerültem el a próbatételeket. A szakmai sikereim nem hirtelen jött lehetőségek, hanem egy fokozatos, de alapos építkezés gyümölcse. Persze voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy egy-egy fordulópont új irányt adhat az életemnek, de a dolgok nem mindig a várakozások szerint alakultak. Sokszor azok a kis, jelentéktelennek tűnő események, amelyek megtörténtek, utólag mégis meghatározóvá váltak a pályám ívében. Az életben mindig is voltak mérföldkövek, szintugrások és sebességváltások, és most ismét egy új szakasz felé tartok. A bécsi és budapesti Zeneakadémiákon való diplomázásom óta folyamatosan dolgoztam valahol, kezdetben asszisztensként, majd hat éven át vezető karmesterként Szombathelyen, ezt követően pedig hat évig zeneigazgatóként Dijonban tevékenykedtem. 2025 nyara közeleg, amikor is a liège-i zeneigazgatói kinevezésem végéhez érek. Az előttem álló 2025/26-os évadban pedig, élet első szabadúszó karmesteri időszakába lépek. Izgalommal várom, mit tartogat számomra ez az új kihívás!

Lesz valamilyen bázis?

A bázisom, az "otthon" továbbra is London, ahol már 12 éve élek a családommal, míg Budapest a lelkemnek egyfajta második otthona, ahová évente többször is visszatérek. Izgalmas, hogy számos régi és új zenekarral dolgozhatok együtt vendég karmesterként, ami lehetőséget ad arra, hogy szabadabban és gyakrabban léphetek fel. A zenekarvezetés terhét egy időre leteszem. Bár tudom, hogy a zenekarépítés és a közösségformálás az erősségeim közé tartozik, úgy érzem, jól esik egy kis szünetet tartani az adminisztratív és gazdasági felelősségek, valamint a vezetői szerep által rám nehezedő nyomás alól. Hihetetlenül büszke vagyok arra, amit Liège-ben együtt elértünk a zenekarral, és úgy érzem, most jött el az ideje a búcsúnak: az elmúlt hat év során mind az együttes, mind én magam óriási fejlődésen mentünk keresztül, és elérkezett az idő, hogy új fejezetek felé nyissunk. Tele vagyok energiával és izgalommal, miközben a jövőmet tervezem: mindig is az foglalkoztatott, ami még előttem áll, és nem az, amit már magam mögött hagytam. Ekkor jut eszembe az egyik fogadalmam, amit az új évtizedemre tűztem ki: arra törekszem, hogy ne csak a jövőre, hanem a jelen pillanatokra is fókuszáljak, és még inkább kiélvezzem azokat.

Nem zavar a függetlenséggel együtt járó kiszámíthatatlanság?

A helyzetem szerencsére stabil, hiszen már most tudom, hogy izgalmas meghívások és visszahívások várnak rám a világ vezető zenekaraitól a következő három szezon során. Jelenlegi évadomban havonta csupán öt napot töltök otthon vagy pihenéssel, így kifejezetten vágyom arra, hogy több időt tölthessek a családommal. Voltak ajánlatok különböző zenekaroktól, de nem éreztem, hogy ezek illeszkednének a jövőm képéhez. Ugyanakkor akadtak olyan együttesek is, ahol erős kémia alakult ki közöttünk, mégsem engem választottak új vezetőjüknek. Mivel ezek a kinevezések a neves zenekaroknál nem történnek egyik napról a másikra, tudom, hogy a következő szezonomban szabadúszóként lehetőségem nyílik arra, hogy több időt fordítsak a feltöltődésre, erőgyűjtésre, ami segít egy új szintre lépni a szakmai pályafutásomban. Ez inkább megnyugtat, mintsem aggaszt. Nyitott vagyok arra, hogy rátaláljak a következő zenekaromra, amelynek építéséhez sokkal szélesebb eszköztárral, kapcsolati hálóval, tapasztalattal és érettséggel rendelkezem, mint amivel az eddigi mandátumaim kezdetén bírtam.

Milyen különleges utazást tettetek a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekarral?

A Covid előtti évben, 2019-ben indítottuk el közös munkánkat, és alig kezdtük el az első szezont, amikor hirtelen ránk zúdult a járvány. Ez a helyzet, mint sok más területen, számos kihívást állított elénk, de ha visszatekintek, úgy érzem, hogy rengeteg értékes tapasztalatot is hozott magával. A vírushelyzet rákényszerített bennünket a rugalmasságra és a gyors alkalmazkodásra: előfordult, hogy az utolsó pillanatban kellett módosítanunk egy koncertprogramot, vagy éppen a szólista vagy a karmester személyét kellett kicserélnünk. Ez a dinamizmus végül az együttes javára vált, és míg kezdetben a változások feszültséget eredményeztek, később inkább inspirálóan hatottak ránk. Csupán négy hónapig nem tudtunk fellépni, és ezt követően gyorsan visszatértünk a klasszikus koncertélethez. Már ekkor is látható volt, hogy a zenekar színvonala jelentősen emelkedett: a koncentrált műhelymunka, a kisebb kamarafelállások, valamint a velük töltött sok idő mind hozzájárultak ehhez a fejlődéshez. Az elmúlt évek során nemcsak egy erős zenekart építettünk, hanem egy elkötelezett közönséget is. Az érkezésem előtti évhez képest ma már 62 százalékkal több ember érdeklődik a koncertjeink iránt, ami a járvány után Európa-szerte kiemelkedő eredmény. Az idei évben várhatóan százezer jegyet értékesítünk, és a tavalyi jegybevételünk meghaladta az egymillió eurót. A zenekar nemzetközi presztízse is jelentősen nőtt, főként a magas színvonalú nemzetközi televíziós közvetítéseknek köszönhetően, mint például a Mezzo TV és a Medici. 2019-ben egy hagyományos, ám viszonylag rigid zenekarral kezdtem dolgozni, amely mára rengeteget változott: hozzáállásban, mentalitásban, virtuozitásban, sokszínűségben, magabiztosságban és rugalmasságban is. Óriási büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek ennek az átalakulásnak és a közös munkánknak.

Úgy tudom, sok lemezfelvételt is készítettetek.

César Franck születésének kétszázadik évfordulója remek alkalmat teremtett, hogy megünnepeljük és lemezre rögzítsük a zeneszerző kiemelkedő alkotásait. Második hároméves mandátumom alatt a magyar zenei örökségre helyeztem a hangsúlyt, különös figyelmet szentelve Dohnányi Ernő és Liszt Ferenc műveinek. Dohnányi teljes zenekari életművét sikerült lemezre vinnünk, ami figyelemre méltó vállalkozás, hiszen eddig egyetlen zenekar sem tette ezt meg, sem hazánkban, sem a nemzetközi színtéren. Bízom benne, hogy a párizsi Alpha Classics kiadó által megjelentetendő négy albumunk felhívja a figyelmet Dohnányi gazdag és sokszínű, de sajnos méltatlanul elhanyagolt mesterműveire. Emellett két Liszt-lemezt is rögzítettünk, amelyek a skandináv BIS kiadó forgalmazásában jelennek meg: a Faust-szimfónia már elérhető minden streaming platformon, míg a Dante-szimfóniát jövő nyáron fogjuk felvenni.

November 22. és 24. között a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar három városban, Budapesten, Veszprémben és Pécsen varázsolja el a közönséget koncertjeivel. A zenekar különleges programmal készül, melyben klasszikus és modern művek egyaránt helyet kapnak, bemutatva a zenekar sokszínűségét és művészi kvalitásait. Érdemes lesz részt venni ezen az élménydús zenei utazáson!

Ez lesz az első alkalom, hogy az együttes Magyarországon lép fel, így számomra ez egy különleges ünnep, és hatalmas büszkeség: megoszthatom zenekarommal a szülőhazámat és alma materemet, a Zeneakadémiát. Emellett bemutathatom "zenei családomat" barátaimnak, kollégáimnak, ismerőseimnek és a hazai közönségnek. A magyar és belga kultúra előtt egyaránt tisztelegve, César Franck d-moll szimfóniáját hozzuk el, valamint Liszt Ferenc ritkán játszott, különleges művét, a Gyászgondolát. Ez a darab eredetileg zongorára készült, ám John Adams hangszerelésében zenekari formában fog megszólalni, és úgy tudom, hogy ez lesz az első alkalom, hogy a Liszt Ferenc nevét viselő budapesti Zeneakadémián hallható. Ráadásul a szólistánk is magyar, és egy közeli barátom: az igazán tehetséges Várdai Istvánnal Elgar Csellóversenyét adjuk elő.

Azt mondtad, hogy érdemes lenne szűkíteni a repertoárt. Ha tehetném, merre kezdeném el a kalandomat, ha én magam választhatnám meg, mivel foglalkozom?

Szeretnék mélyebben belemerülni az operarepertoár világába. Az liège-i pozícióval kapcsolatban az egyik kihívás az, hogy nincs lehetőségem hat-nyolc hétre elvonulni. Minden évben próbálok beiktatni egy-egy operaprojektet a naptáramba; tavaly például Puccini Bohéméletét vezényeltem a budapesti Operaházban, az azt megelőző szezonban pedig Sosztakovics Az orr című operáját dirigáltam a brüsszeli La Monnaie-ban. Ennek ellenére a hasonló felkérések elvállalása gyakran nem jött össze számomra.

Európa számos városában rendszeres fellépőként tevékenykedem, különösen a legnagyobb londoni, párizsi, müncheni, zürichi, milánói, amszterdami és skandináv zenekaroknál. A következő időszakban szeretném kiterjeszteni tevékenységemet Észak-Amerikára és Kelet-Ázsiára is, hiszen eddig erre kevesebb lehetőségem volt. Ugyanakkor elkötelezett vagyok afelől, hogy itthon, Magyarországon is folyamatosan jelen legyek, és felfedezzem a kelet-európai nagyvárosok zenei életét is. A szimfonikus repertoárom tekintetében évente 55-60 koncertem során körülbelül 150 különböző művet vezénylek, melyekből egyharmad rész számomra teljesen új élményt jelent. A karmesteri repertoár azonban annyira gazdag, hogy még ha életem végéig ezt az átlagot tartanám, 90 éves koromra is csupán a választék egy csekély részével ismerkednék meg. Ezért próbálom racionalizálni a műsoromat, és azokat a darabokat, amelyek különösen közel állnak hozzám, többször is műsorra tűzöm. Amennyiben azonban mások ajánlanak fel számomra új, még felfedezetlen műveket, azt örömmel elfogadom, így bővítve a repertoáromat olyan zeneszámokkal, amelyek magamtól talán sosem jutottak volna eszembe.

Fuvolán játszol még?

Amikor a feleségemmel, Győri Noémivel utazom, általában magammal viszem a hangszert, és időnként adunk egy-egy koncertet, sőt többször kamaráztam a liège-i zenésztársaimmal. Nem sok időm van rá, de amikor fuvolázom, mindig nagyon élvezem, igazi örömzenélésnek élem meg!