Csaló holokausztregények és életveszélyes kezelések – a sarlatán írók, akikről a mai napig beszélünk – Könyves Magazin

Az utóbbi időszakban jelentős port kavart, hogy az egyik legnépszerűbb angol bestseller, Raynor Winn (született Sally Walker) A tenger útja című memoárja állítólag több hamis információt is tartalmazhat. Ezzel kapcsolatban a The Observer oknyomozó cikket közölt, amely részletesen feltárja a könyv mögötti ellentmondásokat.

A 2018-ban publikált könyv, amelynek nyomán nemrégiben egy film is készült Gillian Anderson és Jason Isaacs főszereplésével, egy házaspár életének különösen viharos időszakát tárja elénk. Ez az időszak az ötvenes éveik elején kezdődött, amikor is egy régi barátjuk befektetési lehetőségét támogatták jelentős pénzösszeggel. A reméltnél azonban sokkal rosszabbul alakultak a dolgok, és a befektetés kudarcot vallott, ami azzal a következménnyel járt, hogy elvesztették walesi otthonukat. Ráadásul a férfi életét egy ritka neurológiai betegség, a cortico-basal degeneráció (CBD) nehezítette meg, ami még inkább megpróbáltatások elé állította őket.

A történet szerint minden vagyonukat hátizsákba gyömöszölve elindultak az egész Angliát átszelő South West Coast Path túraútvonalon; a tengerparti tájakat átszelő gyaloglás során sátorban aludtak, a helyiek kedvességére voltak utalva. Ettől állítólag a férfi betegsége is látszólag javult.

Raynor Winn élményei alapján megalkotott bestseller könyve lenyűgöző sikert aratott, hiszen kétmillió példányban talált gazdára. A filmadaptáció lehetőséget teremtett arra, hogy az oknyomozó portál alaposabban is szemügyre vegye a könyvben szereplő állításokat, és mélyebb betekintést nyújtson az írás hitelességébe.

A The Observer riportere egy meglehetősen sötétebb narratívára akadt, amikor felkereste a házaspár régi otthonát, és beszélgetéseket folytatott az ismerőseikkel.

A cikkben többek között az alábbiakat emelték ki:

A szerző továbbra is határozottan állítja, hogy minden, amit a könyvében leírt, pontosan úgy történt, és ezt egészségügyi dokumentációkkal is alátámasztja, amelyek igazolják férje diagnózisát. Ennek ellenére a botrány nyomása érezhető: a könyvbemutatók lemondása már elkezdődött, és az új kötet megjelenése is csúszik.

Ennek apropóján összeszedtük, milyen más könyvekről derült ki, hogy úgy ahogy vannak, kamuk.

1983-ban a német Stern magazin történelmi összeget költött Hitler állítólagos személyes naplójára. A felfedezés világszerte szenzációt keltett, azonban néhány héten belül napvilágra került, hogy az irat hamisítvány. Mindez annak ellenére történt, hogy a magazin szakértői véleményt is kért a szöveg hitelességéről.

Kiderült, hogy a naplókat egy Konrad Kujau nevű mesteri hamisító készítette, aki jelentős összegért árusította ezeket a hamisítványokat.

A botrányba belebukott a lap főszerkesztője és a közvetítő újságíró, Gerd Heidemann is, akire ráégett az ügy annak ellenére, hogy bebizonyosodott, nem vett részt az összeesküvésben és egy fillért sem látott az összegből.

Clifford Irving író-újságíró 1970-ben azzal a szenzációs hírrel állt elő, hogy Howard Hughes filmmogul felkérte az emlékiratai megírására. Erre fel is vett 765 ezer dollár előleget egy kiadótól. Nem kispályás játékos volt: egy hazugságvizsgálót és egy írásszakértőt is sikerült megtévesztenie.

Feltehetően arra bazírozott, hogy a remeteéletet élő filmeshez el sem fog jutni a hír, hogy megjelent róla egy könyv. Howard Hughes azonban egy telefonkonferencián leplezte le az írót, ahol elmondta, hogy soha nem beszélt vele és nem adott neki megbízást.

Irvinget mindezek ellenére, a 17 hónapnyi börtönbüntetést is beleértve, nem hagyta el a bátorsága. Az eseményeket regényformában dolgozta fel, amelynek címe The Hoax lett, így sajátos módon örökítette meg az ügyet.

Külön említést érdemel Oprah Winfrey amerikai műsorvezető, aki különösen hiszékenynek bizonyult: az évek során a könyvklubjában több olyan regényt is ajánlott, amikről kiderült, hogy kamuk.

Egy figyelemre méltó példa Misha Defonseca 1997-ben publikált „Túlélni a farkasok közt” című könyve, amelyben arról mesél, hogyan menekült meg a holokauszt szörnyűségei elől, amikor hétévesen megszökött, és farkasok között talált menedéket. Azonban a történet valójában nem volt igaz, amit végül maga a szerző is elismert, amikor jogi lépéseket tett kiadójával szemben, arra hivatkozva, hogy alacsonyabb díjazásban részesült, mint amit megérdemelt volna.

A Netflix által készített dokumentumfilm különleges módon tárja fel az ügy hátterét.

James Frey "Millió apró darabban" című művét a narkósok "Háború és béke" ként emlegetik, köszönhetően nyers és kendőzetlen stílusának, amely elragadta az olvasókat. A könyv középpontjában egy 23 éves, alkohol- és drogfüggőséggel küzdő fiatalember áll, aki az elvonón eltöltött időszakát meséli el saját tapasztalatai alapján. Az írás különösen nagy figyelmet kapott, miután Oprah Winfrey beválogatta a könyvklubjába, ami jelentősen fellendítette a könyv eladásait.

A megjelenését követően három évvel, 2006-ban a The Smoking Gun nevű oknyomozó portál felfedte, hogy a könyv számos csúsztatást és hamis állítást tartalmaz. Különös figyelmet kaptak azok az információk, amelyek a rehabilitáción töltött időt és a rendőrségen eltöltött órákat érintették. Kiderült, hogy az utóbbi esetében egy pár órás rendőrségi őrizetet a szerző hónapokig tartó letartóztatásként tüntetett fel.

A szerző kezdetben Oprah támogatását élvezte, ám később a műsorában vendégül látta őt, hogy nyilvános kritikát fogalmazzon meg a hazugságokkal kapcsolatban.

A kiadó és a szerző peren kívül megállapodtak, az olvasók pedig ha akarták, visszakérhették a pénzüket. Ennek ellenére a könyv továbbra is elérhető, csupán egy megjegyzést fűztek a későbbi kiadásokhoz.

2009-ben egy újabb holokauszttúlélő lépett a nyilvánosság elé egy általa megírt, romantikus emlékekkel teli történettel. Herman Rosenblat a memoirjában arról számolt be, hogy gyermekkorában egy kisleány segítsége révén élte túl a koncentrációs tábor szörnyűségeit, aki hónapokon át titokban ételt hozott számára. Az életük azonban külön utakon folytatódott, míg végül felnőttként egy vakrandin ismét egymásra találtak, és boldogan összeházasodtak.

Sajnos a történet annyira lenyűgöző, hogy szinte hihetetlennek tűnik. Az író valóban holokauszttúlélő, azonban a benne szereplő szerelmi szál csupán a képzelet szüleménye. Amikor ez a titok napvilágra került, a könyvet visszahívták a boltokból, és a tervezett filmsorozat is elmaradt.

Belle Gibson története az év elején ismét reflektorfénybe került, miután a Netflix bemutatta az Apple, Cider, Vinegar című minisorozatát, amely inspirálta a fiatal ausztrál életmódblogger életének és karrierjének mélyebb feltárását. Az online térben való lenyűgöző jelenléte és a csodásnak titulált gyógyulásai révén a 2000-es évek elején vált ismertté, miközben azt állította, hogy az egészséges életmód és saját receptjei – amelyek egy könyv formájában is megjelentek – segítségével sikerült legyőznie több daganatos megbetegedést.

Teljes mértékben elfordult a hagyományos orvosi kezelésektől.

Előbb az Instagramon épített ki magának követőbázist életmódra fókuszáló tartalmakkal, majd sikeres vállalkozás lett belőle.

Kifejlesztett egy különleges étkezési tippeket nyújtó mobilalkalmazást, emellett pedig megállapodott a Penguin Kiadóval az „Éléskamra” című szakácskönyvének kiadásáról.

Őt is oknyomozó újságírók leplezték le, Beau Donelly és Nick Toscano a The Woman Who Fooled The World című könyvben írták meg a történetet. Kiderült, a hányatott családi háttér árnyaltabb volt, mint ahogy azt a nő lefestette, és már kamaszként furcsa történeteket mesélt a barátainak arról, hogy szívrohama volt, több műtéten is átesett és percekig halott volt.

Ez a helyzet különösen aggasztó volt, mivel az ő példája nyomán sokan elfordultak a hagyományos orvosi kezelésektől, és egy tudományos alapok nélküli, megkérdőjelezhető megoldásokra támaszkodtak.

A nőt többször is bíróság elé idézték, ám a kiszabott büntetéseket mind a mai napig nem teljesítette. A leleplezés következtében a kiadó visszalépett a szerződéstől, és az Apple is visszavonta a támogatását.

A brit sajtó három kiemelkedő szereplője, a The Telegraph, a BBC és a The Guardian, mindegyike sajátos stílusban és megközelítéssel tájékoztatja olvasóit a világ eseményeiről. A The Telegraph hagyományosan konzervatív nézőpontot képvisel, amely részletes elemzésekkel és háttérinformációkkal szolgál a politikai és gazdasági fejleményekről. Cikkei gyakran hangsúlyozzák a brit értékeket és a nemzeti identitást. A BBC viszont a közszolgálati média jellemzőit tükrözi, objektivitásra és pártatlanságra törekedve. Széleskörű hírforrást biztosít, amely a közönség széles spektrumát célozza meg, és hangsúlyt fektet a társadalmi kérdésekre, valamint a globális eseményekre. A The Guardian a progresszív nézőpontot képviseli, és gyakran foglalkozik a környezeti és emberi jogi témákkal. Cikkei sokszor kritikus hangvételűek, és a társadalmi igazságosságot helyezik a középpontba. E három médium különbözőségei nemcsak a tartalomban, hanem a stílusban és a közönség elvárásaiban is megnyilvánulnak, így széles spektrumot kínálnak az olvasóknak az aktuális hírek és vélemények terén.