A kommunista sportvilág sötét titkai: gyilkosságok, árulások és besúgók árnyékában. Az edzőtermek és stadionok mögött nem csupán a versenyszellem, hanem félelem és manipuláció is uralkodott. A sportolók nemcsak a medálokért, hanem a rendszer kegyéért is h

Magyarország kimagasló eredményeket ért el az 1948-as londoni olimpián

A béke megkötése után a pártok azonnal aktívak voltak a sport területén is, testületeket hoztak létre, amelyek a minél jobb körülményeket próbálták megteremteni. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a harcok a stadionokban, sportpályákban is hatalmas károkat okoztak. 1945. május 31-én megalakították a Munkás Sport Központot (MSK), amely az Országos Sport Központ és az egykori leventeegyesületek vagyonának maradványait szétosztotta a nyomorban tengődő sportalakulatok között. A korabeli káoszos helyzetet jellemzi Raduly József esete: ő hat és fél évet volt szovjet hadifogságban, 1951-ben került haza, végül még az Aranycsapat játékosaként is pályára léphetett...

De vissza 1945-höz: az egész világ kereste még az útját a béke, az újjáépítés során, Magyarország - köszönhetően korábbi magas színvonalú sportéletének - kimagasló eredményeket ért el. Az 1948-as londoni olimpián 10 arannyal, 5 ezüsttel és 12 bronzzal negyedikek lettünk az éremtáblázaton, s miközben idehaza továbbra is szegénységben éltek az átlagemberek, a politika a sportot a saját céljaira kezdte felhasználni. 1948 elején már egyértelműen az egységes állami sportpolitika kialakítása volt a cél, létrehozták az Országos Sporthivatalt, és megindult a sportszervezetek átalakítása. Átvették a hatalmat a kommunisták, átvertek mindent, amit csak akartak.

Az "átalakítás" folyamata a legnagyobb futballklubokat sem kerülte el, hiszen az MTK és a Ferencváros Textiles néven való újjászületése csupán a jéghegy csúcsát jelenti. A Kispesti AC és a Honvéd SE egyesítése, valamint az Újpesti TE és a Belügyminisztérium sportegyesületének fúziója nyomán létrejött Dózsa SE mind új irányt adott a sportéletnek. Ráadásul az Államvédelmi Hatóság is megalapította saját klubját, a Bástya SE-t, amelynek reprezentatív csapatává a Textilest, vagyis az egykori MTK-t jelölték ki. A politika minden siker mögött ott állt, ünnepelve a saját eredményeit, miközben igyekezett eltitkolni, hogy a "sztárok", azaz a sportolók valójában szenvednek a rendszer szorításában. Sokan közülük, ha lehetőségük adódott rá, a világ távoli szegleteiben kerestek új lehetőségeket és boldogulást.

De erről hallgatott a korabeli média. A "disszidálástól" leginkább a futball szenvedett, Guttmann Béla 1948-ban lépett le, hogy később kétszeres BEK-győztes edző legyen, Kubala László 1949-ben menekült el, elképesztő karriert befutva Barcelonában. Nyers István az Inter mezében három gólt lőtt a Milan elleni olasz derbin, az 1953-as londoni 6:3 előtt néhány nappal.

A párt vezetői közben manipuláltak klubokkal és emberek életével, ahogy csak kedvük tartotta. A kirakatban szereplő futballisták évtizedeken át úgy szereztek extra bevételt, hogy külföldi útjaik során "csempészáruval" tértek haza, amit drágán értékesítettek. Előfordult, hogy néhányukat emiatt előállították, és választási lehetőséget kínáltak nekik: vagy alávetik magukat a hatóságok kérésének (besúgók lesznek, másokat elárulnak, vagy átigazolnak a kívánt klubhoz), vagy börtön vár rájuk. Deák Ferenc, akit az Évszázad gólkirályának neveztek, így hagyta el a Fradit, hogy a Dózsához szerződjön, és évtizedekre árulónak bélyegezték a zöld-fehér szurkolók. Volt, akinek az élete is tragikus véget ért. Szűcs Sándor válogatott hátvéd akkor döntött a távozás mellett, miután beleszeretett egy férjes asszonyba, az énekes Kovács Erzsibe. Mindketten családosok voltak, és figyelmeztették őket: ha Szűcs nem változtat "szocialista erkölcsbe ütköző" magatartásán, az énekesnőt internálják, őt pedig elzárják egy olyan táborba, ahonnan soha nem térhet vissza. A hatóságok tudomást szereztek a tervükről, és egy ávós besúgó rábeszélte Szűcsöt, aki ekkor a belügyminisztérium csapatának tagja volt, hogy vigye magával a szolgálati fegyverét. Végül ennek alapján ítélték halálra, és hiába mozgósította Puskás Ferenc az összes lehetséges támogatást érte, kivégezték. Kovács Erzsi börtönben öngyilkosságot kísérelt meg, de sikerült megmenteni. Ezt követően, egészen 1956-ig, nem tapasztalhattunk jelentős disszidálási hullámot, a hatalom elijesztette az embereket.

A magyar sportolók a világ élvonalába tartoztak, de a reflektorfényt természetesen a futball vonzotta magára. A kiemelkedő győzelmek a szocialista ideológia fölényét hirdették a nyugati országokkal szemben. A Népstadion 1953-as megnyitása is ezt a tézist erősítette, valamint a folyamatosan sikeres futballválogatott teljesítménye is.

Az 1949-ben kinevezett szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv, a magyar labdarúgás történetének egyik meghatározó alakjává vált. Csapatával kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és a minisztertanács mellett működő Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyetteseként egyre nagyobb befolyásra tett szert. Elődeivel ellentétben ő kedvezőbb helyzetben volt, hiszen nemcsak politikai, hanem személyiségi adottságai is lehetővé tették számára, hogy egy autoriter rendszerben sikeres sportvezetővé váljon. Puritán életmódja mellett kemény, határozott vezetőként irányította csapatát. A válogatott gerincét alkotó játékosokat okosan a Honvédba összpontosította, ahol olyan tehetségek játszottak, mint Puskás Ferenc és Bozsik József. Az ÉDOSZ-ra keresztelt Ferencvárosból Budait, Kocsist, majd egy rövid csepeli kitérő után Czibort is sikerült ide irányítania. Politikai kapcsolatai révén szinte mindent elérhetett, beleértve azt is, hogy a disszidáláson kapott Lóránt Gyulát, az Aranycsapat későbbi középhátvédjét kiszabadítsa a kistarcsai internálótáborból. Ezt úgy tette, hogy közvetlen kapcsolatba lépett Kádár János belügyminiszterrel, aki nemcsak a Vasas szurkolója volt, hanem Sebes ügyét is támogatta.

"Elmondtam, hogyan és miért jutott Lóránt Gyula három társával a nevelőotthonba tiltott határátlépés kísérlete miatt.... A belügyminiszter ezután teljesítette a kérésemet, Lóránt Gyula tagja lett a válogatottnak" - számolt be később a történtekről Sebes.

A (nemzetközi) politika kulcsszerepet játszott abban, hogy a híressé vált londoni 6:3-as mérkőzés egyáltalán megvalósulhatott. Szakértők szerint Sztálin halála is elengedhetetlen feltétel volt ahhoz, hogy a keleti blokk a sport révén nyisson a nyugati világ felé, igyekezve bizonyítani fölényét. Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy az elbukott világbajnoki döntő után a magyar labdarúgás a vezetés szemében egyfajta kegyvesztett státuszba került, ami elindította azt a folyamatot, amelynek során a futball szereplőit folyamatosan próbálták lejáratni.