Így lett a Hortobágy egyenrangú a Stonehenge-dzsel és a gízai piramisokkal.

A kereszténység és a karácsony egyik leglenyűgözőbb és legmisztikusabb szimbóluma a betlehemi csillag. Ez a különleges égi fény, amelyet a pásztorok követettek, a Megváltó születéséhez vezetett őket. Történetük egy olyan korba kalauzol minket, ahol az éjszakai égbolt nem csupán szemet gyönyörködtető látvány, hanem mély üzeneteket is közvetít, és a pásztorok valóban értették a csillagok nyelvét. Ki hinné, hogy a szentföldi pásztorok hortobágyi kollégái még ma is őrzik az ősi tudás apró morzsáit?

Azt hihetnénk, hogy a bibliai idők pásztorainak tudása mára kihullott az emberek emlékezetéből, a modern világ zaja és a városok fényszennyezése elnyomta az égbolt halvány üzeneteit. De nagyobbat nem is tévedhetnénk. Vannak, akik még ma is őrzik a régmúlt pásztorainak csillagászati ismereteit. A Hortobágy lakói, akiknek élete évezredek óta az égbolt ritmusához igazodik, nem felejtették el az ősi tudást, és még néhány évtizeddel ezelőtt is apáról fiúra adták tovább. Gyarmathy István, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa pedig sorra járta a puszta pásztorait, hogy lejegyezze a még élő történeteket és ismereteket.

A szakértők szerint a magyar pásztorkultúrában a csillagos égbolt ismerete rendkívüli jelentőséggel bírt. A pásztorok számára az égi jelenségek megfigyelése elengedhetetlen volt mindennapi és szezonális tevékenységeik időzítésében. Az állatokkal foglalkozó emberek szigorú napirendhez kötötték magukat: megvolt a reggeli fejés, az etetés, az itatás és a kihajtás időpontja. Az évszakok váltakozását, a nappalok és éjszakák hosszának változásait, valamint a természet ritmusait az égbolton látható csillagképek alapján követték figyelemmel.

A Hortobágy vidékén élők a beszélgetések során külön kiemelték, hogy a "pásztoremberek a csillagról meg tudták mondani, hogy hány óra lehet körülbelül". - A Göncölszekér, a Fiastyúk, a Kaszáscsillag és a Tejút mind fordul, és jelzi, hogy hol tartunk az éjszakában - mondták. A pásztorok, akik az esztendő java részét kint töltötték a szabadban, az időjárás várható alakulását (a csillagok, az égbolt jelenségei, a jószág viselkedése és a környező természet alapján) jobban ismerték a falvak és főleg városok lakóinál. Külön odafigyeltek a jeles napokra, amikor a jószág viselkedése hitük szerint megjósolta egy hosszabb időszak időjárását is. Az idő múlásának mérésében a Nap és a Hold is központi szerepet játszott. A Nap járása a pásztorok faragásaiban is megjelenik, de jól ismerték a holdfázisokat is, hiszen ezek nemcsak a hónapok beosztásában segítettek, hanem bizonyos tevékenységek, például a nyírás vagy a vándorlás időpontját is befolyásolták.