A méhlegelők szerepe kulcsfontosságú a fenntartható mezőgazdaság szempontjából. A beporzók, mint például a méhek, létfontosságúak az élelmiszer-termeléshez, hiszen a növények jelentős részének termékenyítéséhez elengedhetetlenek. Amennyiben a beporzók pop

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Ha Ön is rajong a kávé, a csokoládé, a kajszibarack, a cseresznye, vagy akár a vanília és a füge ízéért, akkor fontos tudnia, hogy e finomságok létfontosságú segítői a beporzó rovarok. De nem csupán ezek a gyümölcsök és ízek függnek tőlük; növényeink túlnyomó többsége is a beporzók munkájára támaszkodik. Ahogy beköszönt az ősz, érdemes elgondolkodnunk azon, milyen csodálatos tevékenység vár ránk a következő tavasszal, amikor a beporzó rovarok ezermilliárdjai újra nekilátnak a természet bámulatos munkájának. Ezek a rovarfajok sokkal változatosabbak, mint azt elsőre gondolnánk, és sajnos sokkal nagyobb veszélyben is vannak, mint ahogy azt eddig sejtettük, a felelőtlen vegyszerhasználat és az emberi tevékenység okozta klímaváltozás következtében. Ideje tehát, hogy védjük és támogassuk őket, hiszen a jövőnk is a kezeikben van!

A beporzók fontos szerepet játszanak a növénytermesztésben, és hozzájárulnak az egészséges, változatos étrendhez. Az EU éves mezőgazdasági termeléséből legalább 5-15 milliárd euró a beporzás gazdasági értéke, hiszen fontos élelmiszernövények fertilitása közvetlenül a rovarbeporzóknak tulajdonítható.

A beporzók hiányában az élelmiszer-termelés súlyos kockázatokkal nézhet szembe.

Az Európai Unió területén a növényfajok körülbelül 84%-a valamilyen formában a rovarok általi beporzástól függ. Ezek közé tartoznak a különféle olajos növények, mint például a repce, napraforgó és a szójabab, valamint a zöldségek, gyümölcsök és csonthéjasok, mint az alma, paradicsom, uborka, avokádó, mandula és mogyoró. Ezek a növények nem csupán ízletesek, hanem gazdag forrásai a vitaminoknak és egyéb létfontosságú tápanyagoknak is.

A rovarporzók nemcsak a növények életciklusában játszanak kulcsszerepet, hanem jelentős hatással vannak a termések minőségére is. Például hozzájárulnak a növények olajtartalmának fokozásához, valamint a gyümölcsök ízének és tápértékének javításához.

A beporzók szerepe messze túlmutat az élelmiszer-termelés határain. Ezek a kis, de rendkívül fontos lények nemcsak a gyümölcsök és zöldségek szaporodását segítik elő, hanem elengedhetetlenek a dísznövények, a rost- és takarmánynövények, valamint a bioüzemanyagok és fitoterápiás készítmények termesztéséhez is. Európában ugyan sok fafajta a szél segítségével porzik, de olyan fák, mint a hárs vagy a galagonya, jelentős mértékben függenek a beporzók tevékenységétől a gyümölcs- és magtermés szempontjából. A beporzóktól függő ökoszisztémák nemcsak a mezőgazdaságot támogatják, hanem hozzájárulnak a rekreációs és kulturális élményekhez is, amelyek elengedhetetlenek egészségünk megőrzéséhez és a jóllétünk fenntartásához.

A vadon élő beporzók elengedhetetlen elemei az élőlények összetett ökológiai szövedékének, és alapvető szerepet játszanak az ökoszisztémák stabilitásában. Európában körülbelül 2000 méhfaj, 900 zengőlégyfaj, körülbelül 480 lepkefaj és több mint 10.000 molylepkefaj található. Ezek a fajok kulcsszerepet töltenek be az ökoszisztémák működésében; a sokféleségük és számbeli jelenlétük egyaránt elengedhetetlen. Az Európai Unió területén a vadvirágfajok mintegy 78%-a a rovarok általi beporzásra támaszkodik, hogy biztosítsa a magok és termések képződését.

A világ beporzó fajainak száma lenyűgözően magas, elérheti a 300 ezret, amelyek közül a vadméhek fajtái körülbelül 20 ezerre tehetők. A vadméhek és más beporzók szerepe a természet ökoszisztémájában sokkal jelentősebb, mint azt sokan elsőre gondolnák, így a szelíd mézelő méhek nem képesek teljes mértékben pótolni őket. Anne Sverdrup-Thygeson lenyűgöző művében hangsúlyozza, hogy a beporzók sokszínűsége és a különböző ökológiai funkcióik elengedhetetlenek a növények reprodukciójához és a biodiverzitás fenntartásához.

A vadméhek kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen számos étel- és haszonnövény megtermékenyítésében játszanak kulcsszerepet.

Egy almatermesztéssel foglalkozó amerikai tanulmány kimutatta, hogy minden jelenlévő vadméhfaj 1 százalékkal emeli annak az esélyét, hogy a virágból alma lesz, a mézelő méhektől azonban nem nőtt az almák száma. Ennek az egyik oka az lehet, hogy a vadméhek állhatosan végig járnak minden almafát, a mézelő méhek viszont arra veszik az irányt, amelyen a legtöbb virágot látták.

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platform (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, IPBES) értékelő jelentése a beporzókról, a beporzásról és az élelmiszer-termelésről tudományos alapossággal tárta fel a beporzók pusztulásának fő okait.

Csupán néhány évvel ezelőtt kezdődött el egy olyan uniós szabályozási és cselekvési keretrendszer, amely a vadon élő beporzók védelmét tűzte ki célul. Ez különösen meglepő, figyelembe véve, hogy több mint fél évszázada látott napvilágot Rachel Carson ikonikus műve, a Néma tavasz. Ez a könyv az akkoriban zajló zöld forradalom során alkalmazott intenzív mezőgazdasági technikák, különösen a káros növényvédő szerek használatának súlyos következményeire hívta fel a figyelmet, beleértve a beporzó fajok drámai csökkenését is. Így az EU vezetői és a tagállamok képviselői – köztük Magyarország is – nem hivatkozhatnak arra, hogy a tudomány valaha ne figyelmeztette volna őket a veszélyekre és a már elszenvedett károkra.

Az Európai Bizottság 2018-ban közzétett közleménye fontos stratégiai célokat és intézkedéseket vázolt fel, amelyek célja a beporzók uniós népességének csökkenésének kezelése, valamint a globális természetvédelmi törekvések támogatása. Ez a kezdeményezés szorosan kapcsolódik az EU biológiai sokféleség megőrzésére irányuló stratégiájához, és kulcsszerepet játszik a környezeti fenntarthatóság előmozdításában.

A Bizottság 2023 januárjában újraértékelte az uniós beporzókra vonatkozó korábbi kezdeményezéseket. Az átdolgozott javaslat három fő prioritás mentén határozta meg a 2030-ig terjedő célokat és az ahhoz kapcsolódó intézkedéseket:

Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament 2024 júniusában megszavazta a természet helyreállításáról szóló jogszabályt, amely megköveteli a tagállamoktól, hogy 2026 közepéig nemzeti helyreállítási terveket terjesszenek elő a Bizottság számára. A rendelet célja, hogy a tagállamok rendszeresen tájékoztassák a Bizottságot a kitűzött célok megvalósításában elért előrehaladásukról.

Az Európai Unió területén az utóbbi évtizedek során aggasztó mértékű csökkenés figyelhető meg a beporzók populációjában: a méhfajok és lepkefajok körében minden harmadik faj állománya jelentős hanyatláson megy keresztül, míg a vizsgált fajok közül minden tizedik a kihalás küszöbén áll.

Az Európai Bizottság szolgálatai és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által közösen végrehajtott, Integrált Természetitőke-elszámolási Rendszer (INCA) elnevezésű projekt eredményein alapuló 2021. évi jelentés szerint az EU éves mezőgazdasági termelésének közel 5 milliárd euró értékű hányada közvetlenül a beporzó rovaroknak tulajdonítható.

Az uniós célok szerint a tagállamok megfelelő és hatékony, időben hozott intézkedések bevezetésével legkésőbb 2030-ra növelik a beporzók sokféleségét, és visszafordítják a beporzópopulációk pusztulását, majd - 2030-tól legalább hatévente mérve - növekvő tendenciát érnek el a beporzópopulációk tekintetében, amíg azok meg nem közelítik a kielégítő szintet.

Az ún. ökoszisztéma-számlák - mint az ökoszisztéma-eszközök kiterjedésére és állapotára, valamint az általuk a társadalom és a gazdaság számára nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adatok bemutatására szolgáló eszköz - célja, hogy pénzbeli értéket rendeljenek hozzá a természethez, és ezáltal lehetővé tegyék a természettel kapcsolatos költségek megfelelőbb figyelembevételét. A pénzben kifejezett értékek megállapításának azt a célt kell szolgálnia, hogy láthatóbbá tegye a cselekvés elmaradásának költségeit, és támogassa az EU-t környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésében.

2024 decemberében életbe lépett az első uniós jogszabály, amely az európai környezeti-gazdasági számlákról szól, beleértve annak IX. mellékletét is. Ez a rendelet alapvetően meghatározza, hogy az uniós tagállamoknak milyen jelentéstételi követelményeknek kell megfelelniük az ökoszisztéma-számlák kapcsán. A tagállamok 2026-tól kezdődően kötelezően adatokat szolgáltatnak az Eurostat számára az ökoszisztéma-kiterjedési számlákról, valamint hét ökoszisztéma-szolgáltatási számláról, amelyek között szerepel a beporzók szerepe a meghatározott növények termesztésében. Ezen kívül az ökoszisztéma-állapot számlákra is vonatkoznak követelmények, amelyek öt különböző ökoszisztématípusra terjednek ki, kilenc mutatószámot felhasználva, a jogszabályban rögzített közös definíciók és módszerek alapján.

A fent említett információk valóban figyelemre méltóak, azonban fontos hangsúlyozni, hogy olyan lényeges intézkedések, mint a beporzókat súlyosan veszélyeztető neonikotinoidok EU-szintű betiltása csupán 2018-ban valósult meg, míg a kivonásukra 2019 és 2020 között került sor. Ráadásul egyes tagállamok még ezek után is éltek egy "vészhelyzeti" kiskapuval, ami lehetővé tette számukra, hogy továbbra is alkalmazzák ezeket a vegyszereket.

Az is nagyon meglepő, hogy nem volt teljeskörű, azonos szabályokon alapuló monitoring program, azaz mintha az EU direkt hunyta volna be a szemét. Köztudott, hogy számos faj fontos szerepet tölt be a beporzásban, ugyanakkor eddig a mézelő méheken és néhány pillangón kívül kevés rovar kapott figyelmet. Egy mostanában elindult EU-s finanszírozású, nemzetközi és hazai kutatók részvételével zajló "SPRING" elnevezésű beporzó monitoring program átfogó célja a beporzók populáció csökkenésének 2030-ig történő visszafordítása, valamint az e cél eléréséhez szükséges adatok biztosítása.

Nem csupán az Európai Unió, hanem más fejlett országok is „ébredezni” látszanak a beporzók védelmében. A brit kormány új terveiben azt is megfogalmazták, hogy 2030-ig 10%-kal csökkentik a növényvédő szerek alkalmazását a brit farmokon. A beporzók védelméért küzdő aktivisták üdvözölték ezt a lépést, de csalódottságuknak is hangot adtak, mivel a célkitűzés csupán a szántóföldi gazdaságokra terjed ki, a városi területek és parkok figyelmen kívül maradtak. A javasolt intézkedések már hosszú ideje napirenden vannak, hiszen 2018 óta várnak a megvalósításra.

Ez a legfrissebb lépés az Egyesült Királyságban a növényvédő szerek alkalmazásának mérséklése érdekében, miután a kormány korábban már kinyilvánította elköteleződését a neonikotinoidok használatának betiltása mellett.

Az EU növényvédőszer-csökkentési célkitűzése ennél lényegesen ambiciózusabb; a tagállamok célja, hogy 2030-ig 50%-kal csökkentsék a kémiai növényvédő szerek használatát és kockázatát, valamint a veszélyesebb növényvédő szerek használatát.

Egy a beporzókkal foglalkozó nemzetközi kutatási és adatgyűjtési projekt szerint

Hazánkban több mint 700 különböző vadon élő méhfaj található.

A beporzó fajok védettségi helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy hazánkban 12 őshonos dongófaj (Bombus spp.) és 290 lepkefaj (Lepidoptera spp.) rendelkezik védett státusszal.

A "Magyarország ökoszisztémáinak és szolgáltatásainak feltérképezése és értékelése" című projekt eredményeként 2019-ben megjelent Magyarország többszintű ökoszisztéma-térképe, amelyen az ökoszisztéma állapotát és 12 ökoszisztéma-szolgáltatást, köztük a beporzást is feltérképezték és értékelték. Az ökoszisztéma-alaptérkép adataira épülve 12 kiválasztott ökoszisztéma-szolgáltatás - így az állati beporzás, az élelmiszer-termelés, a mikroklíma-szabályozás és a természet rekreációt segítő használata - állapotának biofizikai, gazdasági és bizonyos esetekben társadalmi értékelésére is sor került.

A korábban elemezett pollinációs folyamatok során a vadméhek beporzási szerepét vizsgálták az élőhelyek különböző kategóriáinak tükrében. Ez a megközelítés figyelembe vette egyrészt a virágforrások rendelkezésre állását, másrészt pedig a fészkelőhelyek biztosításának mértékét. Ennek eredményeként létrejött egy országos térkép, amely a beporzási potenciált mutatja be, és különféle kategóriákba sorolja a területeket: magas (piros), közepes, alacsony és potenciálisan beporzásra alkalmatlan zónák. A beporzás iránti igény és a tényleges beporzási potenciál közötti összefüggések alapján megállapítható, hogy egy adott helyen mennyire áll rendelkezésre a beporzási szolgáltatás. Például, ha egy területen magas a beporzási igény, de alacsony a potenciál, akkor elengedhetetlen a beporzóbarát élőhelyek helyreállítása. (A részletes eredmények és letölthető térképek elérhetők az alábbi weboldalon.)

Fontos, hogy komolyan vegyük az EU által bevezetett, bár késlekedő, de annál szigorúbbnak tűnő szabályozási törekvéseket. A hazai döntéshozóknak pedig el kell kerülniük, hogy bármilyen kiskaput kihasználva olyan vegyszerek alkalmazását támogassák, amelyek jelentős kárt okozhatnak a beporzó fajokban.

Valóban bizonyított, hogy a "méhlegelők" nem csupán üres ígéretek. A beporzók támogatására irányuló intézkedések eredményei egyértelműen kedvező hatással vannak mind a növények fejlődésére, mind a beporzó rovarok populációjára. Ezt a megállapítást a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértői végezték el, együttműködve 28 másik európai intézménnyel. A kutatás során kiemelkedően pozitív eredményeket mutatott a virágvetés, míg a legjobb élőhelyek közé tartoznak az útszegélyek, valamint az északnyugat-európai területek, ahol a beporzó rovarok védelme a leghatékonyabb módon valósulhat meg.

Nemzetközi szinten hiánypótló kutatást végeztek el a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban, ahol összehasonlították a beporzóbarát módon és a hagyományosan kezelt városi zöldterületeket. A kutatók az Ecology Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukkal elsőként nyújtanak európai szintű összegzést a biodiverzitás-barát városi élőhelykezelés jelentőségéről.

Egy friss tanulmány szerint a városi zöldítés létfontosságú stratégiává vált a biológiai sokféleség csökkenésének kezelésében és a fenntarthatóság előmozdításában. A városokban a tájak összekapcsolódásának javítását gyakran emlegetik a fajok mozgásának elősegítése és a biológiai sokféleség támogatása szempontjából elengedhetetlennek. Az empirikus értékelések azonban továbbra is hiányosak, különösen az élőhelyek mennyiségének és összekapcsolódásának relatív szerepét illetően.

A kutatás a táji összekapcsolódás (functional landscape connectivity, FLC) és a növényzet mennyiségének hatását vizsgálta a városi biodiverzitásra Párizs területén. Az elemzés során énekesmadarak és beporzók megfigyeléséből származó civil tudományos adatokat használtak fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a funkcionális összekapcsolódás és a gazdagabb növényzet pozitív hatással van a beporzók és a madarak sokféleségére.

A fentiek szerint mi is, egyes emberek tehetünk a beporzó fajok egészségének fenntartása érdekében: