Erősségek a magyar anyaföldön: a döbröközi Werbőczy-vár A döbröközi Werbőczy-vár a magyar történelem egy izgalmas fejezetét idézi fel, amely nemcsak építészeti értékeivel, hanem gazdag történelmével is lenyűgöz. E vár, amely a Zempléni-hegység ölelésében

Új év, új kalandok várnak ránk! Régóta vágyom már arra, hogy portálunkon egy friss sorozatot indítsak, és most végre elérkezett az idő, hogy megújítsuk a tartalmat. Az új sorozat nem a megszokott, heti rendszerességgel jelentkező formátumban érkezik, mint a Heti progresszió, hanem inkább a Hősök nyomában, a Lapszemle vagy a filmrovat stílusát követi. Ezúttal magyarországi várak és erődítmények világába kalauzolunk el, a történelmi Magyarország határain belül. Fontos megjegyezni, hogy nem minden vár áll majd teljes pompájában a középpontban; a történelem viharai miatt sok helyszín mára csupán romokban áll, vagy még annyira sem. A sorozat során olyan építményekről mesélünk, amelyek egykor jelentős szerepet játszottak hazánk történetében, és bár a fizikai maradványok sokszor csekélyek, a múltjuk mégis gazdag és tanulságos. Akik ismerik a magyar történelem szövetét, tudják, hogy a várak mindig is fontos szerepet töltöttek be különböző korokban, így ez a sorozat nem csupán néhány hónapos vállalkozás, hanem hosszabb távú felfedezés, ami remélhetőleg sok érdekességgel szolgál majd. Most pedig, hogy minden szükséges információt összegyűjtöttünk, itt az ideje, hogy bemutatkozzon az "Erősségek a magyar anyaföldön" első szereplője.

Animációs ábrázolás a döbröközi Werbőczy-várról, hogyan nézhetett ki fénykorában (forrás: Farkas Eszter munkája/dobrokoz.hu) A Tolna megyében található Döbrököz már a római korban is lakott volt, a honfoglalás után királyi birtok. Az Árpád-korban szintén lakott területen található első földvár építéséről nincsenek pontos adatok, valószínűleg Apor vagy a Szák nemzetség építtette. A tatárjárás után az addigi földvárakat kővárrá kellett átalakítani, ez a sors várt Döbrököz várára is. Az elkészült kővár - melyet minden oldalról a Kapos ölel át - első okleveles említése 1309-ből származik, építtetője Kőszegi III. Henrik volt, ám miután Károly Róbert leverte a lázadó famíliát, 1316-ban a királyé lett az erősség. 1322-ben a királytól fele-fele arányban kapták meg a Szalók nembeli Varsayak és Himfyek, majd nem sokkal később a Lackfiak birtoka lesz. Luxemburgi Zsigmond 1397-ben elveszi a Lackfiaktól Döbröközt, mert hűtlenségbe keveredtek, Albertig királyi várként szerepel a nyilvántartásban.

A vár romjai napjainkban különös történetek színhelyévé váltak, hiszen Alberttől kezdődően izgalmas események sora indult el. Döbrököz földjei különböző urak, mint a Rozgonyiak, Héderváriak, Újlakiak és Szerecsenek keze alatt forogtak, de a vár sorsa gyökeresen megváltozott Szerecsen Péter halálával. Az özvegy, Szerecsen Péter felesége, Werbőczy Istvánhoz, a Hármaskönyv neves szerzőjéhez került, így a vár új uralkodóra lelt. E jeles esemény keretein belül itt tartották a menyegzőt, és a vár immár Werbőczy-vár néven is ismertté vált. Bár a török források említik ezt a nevet, az igazi kapcsolat Werbőczy és a szultán között 1541-ben alakult ki, amikor is Budán ígéretet tett Döbröközre. Sajnos, ha ez a történet valós is, Werbőczy halála miatt már nem volt lehetősége, hogy ezt a tervet megvalósítsa. Később Imre, Werbőczy fia, Tolna vármegye főispánjává vált, és ő lett az erősség utolsó birtokosa, mielőtt a törökök kezére került. Imre ekkor a fegyveres ellenállás mellett döntött, harcolva a vár védelméért és a szülőföldje sorsáért.

A vár romjai napjainkban történelmi tanúkként állnak, tanúskodva a déli határainkon zajló csatározásokról, ahol a magyar és török erők között állandó feszültség uralkodott. 1542 tavaszán Imre vezérlete alatt a kozári csatamezőn sikerült legyőzni Kászon basa csapatait, ami jelentős győzelemnek számított. Érdekes, hogy e fontos ütközetről Tinódi Lantos Sebestyén készítette el első haditudósító írását, szintén ebben az évben, Döbröközön. 1543 májusában Werbőczy, a vár védelmének egyik kulcsszereplője, segítséget kért a török portyázások miatt, amelyek Döbröközt is fenyegették. Az ezt követő pozsonyi országgyűlés októberben a vár megerősítése mellett döntött, így Döbrököz kiemelkedő szereplővé vált a dunántúli végvárak között, ahol akkoriban 800 katona állomásozott. A következő évben, 1545 tavaszán, a budai beglerbég parancsot kapott a vár elfoglalására, ami sikeresen meg is történt. Werbőczy Imre ekkor Erdélybe távozott, és többé nem vett részt a Dél-Dunántúlon folyó harcokban. Az egykori Werbőczy vár egészen 1687-ig török uralom alatt maradt, de visszafoglalása után jelentősége csökkent. 1687. március 16-án a Kapos mocsarában már csak romos állapotban említik, egyetlen tornya viszont még állt, szobával és pincével. Egy 1693-as összeírás szerint a vár romjai égetett téglából készültek, és a falromok magassága elérte a 10 métert. A megmaradt toronyrész ma is látható, emlékeztetve minket a hajdani dicsőséges időkre.

A vár romjai napjainkban 1703-ban a környékről távoztak a törökök által idehozott rácok, akik rendszeresen pusztították a környéket, e pusztításban pedig oroszlánrészt vállaltak a döbröközi rácok. Ezt követően Esterházy Pál tulajdonába került a vár, pálinkafőzőt is működtettek itt. Mivel a rácok elhagyták Döbröközt, az Esterházyak megbízatásából telepítették be újra 1712-ben. A várat a 18. század folyamán magtárnak használták. Az 1820-as években a romos falak jelentős részét eltávolították, a még használható téglákat eladták, vagy a döbrököziek beépítették házaikba.

**Régészkutatók a döbröközi várromnál 2024 tavaszán és őszén** 2024-ben a döbröközi Werbőczy-vár romjai előtt régészek folytattak izgalmas kutatásokat. Az Esterházy Pál herceg 1938-as adományának köszönhetően a vár és a környező terület emlékhellyé nyilvánítására tett korai törekvések ma is életben vannak. Érdekes megjegyezni, hogy a környék más erősségeivel ellentétben a Werbőczy-várat nem érte robbantás, így az 1980-as évek óta roncsolásmentes vizsgálatok révén sok értékes információt nyerhetünk ki a területről. A legutóbbi kutatások során talajradar segítségével a szakemberek megállapították, hogy a jelenlegi talajszint alatt még több méter magasan állnak a várfalak. Ez a felfedezés is a vár állapotának köszönhető, amely megőrizte eredeti struktúráját a múltban. A döbröközi Werbőczy-vár feltérképezése a jövőben is folytatódni fog, újabb izgalmas titkokat ígérve a régészet iránt érdeklődők számára.