Először sikerült kapcsolatot felfedezni a globális felmelegedés és a földrengések előfordulása között | National Geographic

Az olvadó jég, amely fokozatosan beszivárog a kőzetek közé, jelentősen növeli a káros földmozgások kialakulásának valószínűségét.

Svájc és Franciaország szakértői egy új tanulmányt publikáltak az Earth and Planetary Science Letters című folyóiratban, amelyben az Alpok melegedése és a helyi földrengések közötti összefüggéseket vizsgálták. A kutatás középpontjában a Mont Blanc-masszívum állt, amely a legmagasabb alpesi csúcsokat foglalja magában, 4000 méter felett. Ez a hegytömb főként francia és olasz területeken helyezkedik el, de egy része Svájc területére is kiterjed. A masszívum 3000 méter feletti részein jelentős jégborítás található, ami különösen fontos a kutatás szempontjából.

A Grandes Jorasses térségében 1984 és 2020 között végzett földrengésmérések során a szakértők különös figyelmet fordítottak a 2006 után telepített, nagy érzékenységű műszerek által rögzített eseményekre. Ez a hegytömb valójában egy több csúcsból álló gerinc, amelynek különböző pontjain műszerek segítségével figyelik a gleccserek mozgását, omlásait és egyéb változásait, többek között szeizmométerek segítségével. Az itt gyűjtött adatok elemzése során derült ki, hogy 2015-ben a gleccserek és a hótakaró hőhullám következtében bekövetkező olvadása jelentős növekedést idézett elő a földrengések számában.

Már az 1959-ben elkezdett alagútépítési munkálatok során világossá vált, hogy a hegyek mélye rejtett forrásként szolgál: az olvadékvíz a kőzetek törésein keresztül szivárgott elő. Ekkor derült fény arra is, hogy a vízbetörések nem csupán akadályt jelentettek az építkezés számára, hanem friss víz is zúdult az építőkre. A víz ásványi anyag tartalma arra utalt, hogy gyorsan haladt át a kőzeteken, nem volt ideje ásványi anyagokat kioldani. Azóta is folyamatosan érkezik a víz, bár a mennyisége jelentősen csökkent: míg az építkezés alatt másodpercenként 1086 liter víz zúdult, ma már csupán 196 liter folyik le.

A beszivárgó víz hatására megnövekedhet a pórusnyomás, amely gyakorlatilag a víz által keltett feszültséget jelenti a repedésekben. Ez a jelenség pedig földmozgások kialakulásához vezethet a törések mentén. A Mont Blanc-alagút közelében is jól látható ez a fő törés. A kutatók 2006 és 2022 között közel 13 ezer földrengést dokumentáltak, amelyek közül a legtöbb ősszel történt. Az aktivitás különösen megnövekedett a 2015 utáni időszakban.

A gyakran előforduló hőhullámok következtében felgyorsult a hegyek állandóan fagyott területeinek olvadási folyamata. A mélybe hatoló sziklahasadékok és repedések irányítják az olvadó vizet azokba a kőzetrétegekbe, amelyek korábban még szilárdak voltak.

A kutatók részletes modellszámításokat végeztek, amelyek megmutatták, hogy az olvadékvíz körülbelül két év alatt eljut a 4-7 kilométeres mélységben található geológiai rétegekig, ahol a földrengések mélyebb kipattanási helyei találhatók. Ezzel szemben a sekélyebb rengésfészkekhez, amelyek 4 kilométernél kisebb mélységben helyezkednek el, mindössze 1-1,5 év szükséges ahhoz, hogy a víz elérje azokat.

Bár a földrengések nem kifejezetten erősek, a számuk rendkívül magas lehet, hiszen egy év alatt akár 3000 rengés is előfordulhat. Különösen aggasztó, hogy 2015 óta drámai mértékben megnövekedett ezeknek az eseményeknek a gyakorisága. Ez a jelenség komoly figyelmeztetés a jövőre nézve, amit mindenképpen érdemes komolyan venni. A térség infrastrukturális fejlesztései – beleértve az alagutakat is – úgy lettek megtervezve, hogy ellenálljanak a potenciálisan előforduló 6 magnitúdós rengéseknek is.

Egy különös rengéssorozatot is azonosítottak, 2018-19 telén. E rengések fura módon "vándoroltak", naponta mintegy 22 méteres sebességgel változott a kipattanásuk helye, északkelet felé mozdultak el. A kutatók ezek kapcsán arra jutottak, hogy ez nem az olvadékvízhez köthető eseménysorozat volt, hanem valószínűleg tektonikai eredetű, azonban az indító löketét a 2018 őszi, olvadékvíz okozta rengések adták.