Elhunyt Harkányi Endre: Néhány héttel ezelőtt még derűsen mesélt a balesetéről Sajnos szomorú hírt kell közölnünk: elhunyt Harkányi Endre, aki néhány hete még vidáman beszélt egy balesetéről, amelyről humorral és könnyedséggel mesélt. Az emberek szívében
A nehéz időkben sem hagyta, hogy a nevetés elbújjon, mindig megőrizte a humorát!
Harkányi Endre január elején kórházba került, miután otthonában balesetet szenvedett, és combnyaktörést diagnosztizáltak nála. A story.hu újságírója, Szabó G. László a hónap végén találkozott vele, amikor a színész már a szanatóriumban lábadozott. "Igazi drámai pillanat volt. Négykézláb másztam el a telefonig. Az életösztönöm még mindig élénken működik. A házban, ahol lakom, van egy baráti pár, akik nagyon kedvesek velem. Az üzletük az alsó szinten található. Mindig figyelnek rám és gondoskodnak rólam. Most is őket hívtam segítségül. Mellettem állnak a nehéz időkben. Még az internetproblémáimat is megoldják. Hálás vagyok nekik, mert így biztonságban érzem magam." - mesélte a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész bizakodó hangon.
Pályafutása alatt a művészet világában számos rangos elismerésben részesült. Kiemelkedő teljesítményéért 1962-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, majd 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2005-ben pedig a kiváló művész címet. 2010-ben a Kossuth-díj is a munkásságát dicsérte. Harkányi Endre halálhírét az Index volt az első, amely nyilvánosságra hozta.
Bármilyen nehézséggel is nézett szembe az életében, a humorérzékét sosem hagyta el. Utolsó interjújában, még a súlyos combnyaktörése ellenére is viccelődött. "Ha van humor, azt nem lehet elveszíteni!" - mondta. "De nem hiszem, hogy kacagva érkeztem a világra, hiszen császármetszéssel láttam meg a napvilágot. Szóval, attól lettem ilyen csodás!" A baleset pontos helyéről is érdeklődött: "A... meg kell néznem. Egy pillanat! A jobb oldalamon történt. De ne beszéljünk politikáról! A lényeg, hogy ügyesen felépülök. Ha más szemszögből nézném a dolgokat, akár meg is halhattam volna. Nincs más választásom, csak a vidámság. Az ápolónők is olyanok, mint a szarvasagancsos illusztrációk, amikor jönnek és mennek a szobák között. Végül is, az egész világ egy színház!"
