Egy város peremén elhelyezkedő barokk stílusú magtár, amely évente számos érdeklődőt vonz, és ezzel a kultúra és történelem iránti kíváncsiságot táplálja.

Mosonmagyaróvár határában, egy közel háromszáz éves raktár izgalmas átalakítása révén jött létre az ország legnagyobb tudományos játszóháza. A Futura már több mint egy évtizede működik, és úgy tűnik, hogy sikeresen teljesíti küldetését. A Helyben sorozat keretében, amely Győr-Moson-Sopron lenyűgöző helyszíneit mutatja be, ezt a különleges épületet is felkerestük, hogy megosszuk a történetét és újjászületésének folyamatát.

Amikor egy játszóház történetét azzal kezdjük, hogy „településünk már az ókorban is lakott volt”, az ember hajlamos unalmas, hosszas írásra számítani. De a mosonmagyaróvári Futura története egészen más. Ez a játszóház nem csupán egy újabb létesítmény, hanem a múlt és a jelen találkozásának színtere. Itt, ahol a rómaiak egykor Ad Flexum néven katonai tábort alapítottak, most a gyerekek játékainak és szórakozásának otthona található. A város neve, amely latinul „kanyarban” jelent, egyidőben utal a folyó kanyarulataira és az időben való visszatekintésre, hiszen a történelem és a játék itt összefonódik.

Amikor a térképet szemügyre vesszük, azonnal világossá válik, hogy miért érdemes e különleges helyre figyelnünk. A Mosoni-Duna itt, ezen a ponton, mind a mai napig megőrzi kanyargós íveit, míg a legtöbb természetes vízfolyás esetében az elmúlt két évszázadban drasztikus módosításokon mentek keresztül, és sok esetben teljesen kiegyenesítették őket. Valaha a folyami hajózás virágzása ezen a Duna-ágon zajlott, amelynek védelme már az ókorban is kiemelt jelentőséggel bírt. Másfél évezreddel később pedig a folyó sorsa még inkább összekapcsolódott a térség történetével.

Mai szóval azt mondanánk, hogy Moson - mely csak 1936-ban egyesült Magyaróvárral - kiemelt logisztikai központja volt a Magyar Királyságnak. A dunai kikötőben rakták át a folyón érkező árut szekerekre és indították tovább közúton Ausztria és Németország felé. Ha ránézünk a város térképére, akkor láthatjuk, hogy a mosoni főutca, a Szent István király út, ma is merőlegesen a Dunának fut és a part közelében tölcsérré szélesedik. Látszólag indokolatlanul messze esik egymástól az utca két széle, közéjük egy benzinkút, meg egy étterem is befért a nevenincs tér közepére. Pedig ezek a nyomok arról árulkodnak, hogy valamikor ez a kikötői tér volt a kereskedelem helyszíne.

A település gazdagságát remekül tükrözik az út mentén sorakozó régi polgárházak, amelyeket a helyi kereskedőcsaládok emeltek. Emellett figyelemre méltóak azok a lenyűgöző épületek is, mint a Korona Szálló és a Fehér Ló fogadó egykori épülete Moson városában, vagy az Arany Ökör és a Fekete Sas Magyaróváron. Ezek az impozáns létesítmények jól érzékeltetik, hogy a múltban számos utazó érkezett ide üzleti ügyek intézésére.

A Moson és Magyaróvár fejlődésének alapját a gabona adta, amelyet részben helyben dolgoztak fel. Az egykori malmok közül kiemelkedett az Uradalmi, más néven Főhercegi malom, amely a legnagyobb volt a régióban. Itt 1648-tól kezdve egészen az 1980-as évekig folyt a gabonaőrlés. Ráadásul, több mint két évszázadon keresztül sörfőzés is zajlott a falai között, egészen 1937-ig, amikor a Dreher felvásárolta a versenytársakat, és ezzel véget vetett a gyártásnak. Azóta a hatalmas, háromemeletes épület üresen áll, a korábbi raktárok sokasága pedig a hatalmas terménykészletek tárolására szolgált.

Ezért épült fel egy hatalmas magtár az 1700-as évek első felében a kikötői tér közvetlen szomszédságában is. Ennek több funkciója is volt. Egyrészt kikötői raktár volt, másrészt itt tárolták a magyaróvári Habsburg főhercegi nagybirtok gabonáját is. Ugyanakkor adófizető hely is volt, mert volt idő, amikor az emberek gabonával is befizethették az adót.

Egyszerűségében is gyönyörű épületről van szó, mely három emeletével alighanem gigantikus méretűnek számított a barokk kisvárosban. A belső szerkezete teljesen fából épült: vastag gerendák tartják a födémeket, amelyeken a gabonát tárolták. Szinte felfoghatatlan, hogy számos rendszer-, tulajdonos- és technológiaváltás ellenére az 1990-es évekig eredeti funkcióját töltötte be. Szerencsére a város kezében maradt, így az állaga nem romlott jelentősen annak ellenére sem, hogy két évtizeden keresztül csak keresték új funkcióját. Ez alatt az idő alatt leginkább a Hansági Múzeum használta raktárnak, de egy ilyen jelentős műemléknek mindenképpen valami méltóbb szerepet szerettek volna találni.

Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Az ilyen magtárakon szűk a bejárat, még szűkebbek az ablakok, az egybefüggő tereket nem nagyon lehet felosztani. Ráadásul, mivel műemlékről van szó, nagyon nehéz elhelyezni benne az olyan funkciókat, amire mondjuk egy szállodának vagy irodaháznak lenne szüksége. Már ha amúgy szállodára vagy irodaházra szükség lenne.

A városvezetés és a helyi közösségek összefogásának köszönhetően egy innovatív koncepció került kidolgozásra a hasznosításra, amely a Csodák Palotájának mintáját követi: egy interaktív, tudományos játszóház formájában. Ha valaki azt feltételezi, hogy "csak úgy átvették az ötletet", téved – a budapesti intézmény aktívan hozzájárult a mosonmagyaróvári Futura Interaktív Természettudományi Élményközpont létrejöttéhez, ezzel is támogatva a helyi tudományos és kulturális élet fejlődését.

Merthogy ez lett az új tudományos játszóház neve, amikor 2012-ben megnyílt. Elsőre talán úgy hangzik, mintha kifejezetten ehhez az új szerepkörhöz választották volna az épület nevét, pedig azt már közel száz éve így hívják. A frissen egyesült város 1937-ben megvásárolta ugyanis az épületet Albrecht főhercegtől, és a következő évben bérbe adta a Futura szövetkezetnek. Ezt a szervezetet azért hozták létre, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek terményeit központilag, hatékonyan lehessen értékesíteni - ehhez pedig többek között raktárakra volt szükség.

A Futura épületét Lenzsér Péter és Gaul Cicelle tervezte át, gondosan ügyelve arra, hogy az eredeti térszerkezet - amennyire csak lehet - megmaradjon. Ez azért is nagyon fontos, mert a ház igazi értékét a négy szintet átfogó, eredeti faszerkezet jelenti. Vannak olyan gerendák, amelyekbe az 1705-ös évszám van bevésve, vagyis öregebbek, mint a magtár.

A gerendákból csupán egy apró részt távolítottak el az épületből. Ebből is csupán néhányat, mivel a végük elkorhadt. Azonban itt sem távolították el a teljes darabokat – inkább "acélprotézisekkel" pótolták a hiányzó részeket. A kivágott faanyagot pedig a ház mögött lévő parkocska kialakításához használták fel.

A magtár falai között nem csupán a fából készült tartószerkezet elemei találhatók, hanem az úgynevezett surrantók is. Ezek első pillantásra gerendáknak tűnhetnek, különösen annak, aki nem az épület titkait kutatja, hanem inkább a játékos felfedezésre érkezett a Futurába. Valójában a surrantók fából készült csatornák, melyeken keresztül a gabona szintet ugrált a magtár különböző szintjei között. Ma is felfedezhetők, sőt, némelyikükbe tükröket integráltak, amelyek modern periszkópként funkcionálnak, új dimenziót adva a térnek.

Az épület legszembetűnőbb modern jellemzője a hátsó homlokzathoz csatlakozó két hatalmas henger. A tervezők ügyesen összpontosították az összes "kiegészítő funkciót" ezekben a hengerekben, hogy a valaha volt magtár belső terét a kreatív felfedezés szolgálatába állítsák. Ezekben a terekben találhatóak a mosdók, irodák, foglalkoztató helyiségek, valamint egy rendkívül stílusos, lépcsőzetesen kialakított előadóterem is.

A tornyok látványa a gabonasilókra emlékeztet, ám anyaghasználatuk szoros kapcsolatban áll a Futura épületével. Mindkettőt fa borítja, ami egységes külsőt kölcsönöz nekik. Valójában azonban az egyik szögletes formájú, míg a másik hengeres belső teret rejt. A természetes fény is szabadon áramlik, hiszen bizonyos deszkák hiányoznak a megfelelő helyeken, így az építmények belseje a külvilág fényeit is beengedi.

Az épület előtt egy figyelemfelkeltő installációt állítottak fel - ami szégyenletes módon először teljesen elkerülte a figyelmemet. Mentségemre szóljon, hogy az épület varázsa azonnal lenyűgözött. Amint azonban kiderült, hogy mi is ez pontosan, a kíváncsiságom csak nőtt. Az alkotás, amit tensegritynek hívnak, egy különleges konstrukció, amelynek merev elemei nem érintkeznek közvetlenül, csupán rugalmas, kifeszített drótok tartják őket össze. Ezzel a lebegő-megoldással egy 12 és fél méter magas építményt sikerült létrehozni az út mentén, amely azóta is büszkén áll.

Természetesen! Íme a szöveg egyedi átfogalmazása: Nyilvánvaló, hogy az évente több mint negyvenezer látogató nem csupán a Futurában található különleges településszerkezet vagy a barokk és kortárs építészet lenyűgöző példái miatt érkezik ide. Sokkal inkább azért jönnek, hogy jól érezzék magukat Magyarország legnagyobb tudományos játszóterén. Mivel az épület önkormányzati tulajdonban áll, egész évben nyitva tart. A szezonon kívüli időszakban pedig a mosonmagyaróvári óvodás és iskolás gyerekek számára szerveznek itt külön órákat.

Személyes tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy építészeti turistaként a Futurát felkeresni igazi élmény. A város rengeteg lenyűgöző felfedeznivalót rejt, így garantáltan nem fogunk csalódni, ha a modern építészet iránt érdeklődünk.