Egy elbűvölően groteszk, sötét románc az élőholtak világában - Valóban remekmű a Nosferatu? | szmo.hu
Ez nem más, mint egy lassú, gusztustalan, véres, depresszív szerelmes történet. Sokkal személyesebb, drámaibb és kevésbé színpadias, mint akármelyik előző Drakula-feldolgozás.
Robert Eggers számomra az egyik legizgalmasabb rendező, aki a filmes világban jelenleg tevékenykedik. Sőt, nemcsak rendező, hanem igazi mestere a mesélés művészetének is. Legújabb alkotása, a Nosferatu, már a negyedik nagyjátékfilmje, és minden bizonnyal nagy figyelmet kelt majd. 2015-ben debütált A boszorkány című lenyűgöző folkhorrorral, amely azóta kultikus státuszt vívott ki magának. Ebben a filmben Anya Taylor-Joy alakítása volt az első komoly főszerepe, amely igazán megnyitotta a kaput Hollywood felé. Ezt követően következett a szürreális A világítótorony, amely Willem Dafoe és Robert Pattinson rendkívüli párosításával sokkolta a közönséget.
Egy különleges, nem mindennapi skandináv mese érkezett 2022-ben, amely egy tragikus hős történetét meséli el: Az Északi, melyben a legidősebb Skarsgård-fiú ragyog a középpontban. Akik már találkoztak Eggers munkáival, tudják, hogy rendezője stílusáért valaki rajong, mások pedig éppen ellenkezőleg, elutasítják azt. Minden filmjének ő a megálmodója, és igyekszik maximálisan kontrollálni a képi világot. Jellemző rá a fokozatos építkezés, de ha figyelmesen nézzük az Eggers által életre keltett történeteket, még a legnagyobb sötétségben is felfedezhetünk rengeteg izgalmas és finom részletet.
Úgy vélem, hogy a rendező soha nem fog olyan filmet készíteni, amely a jelenben játszódik, mivel a múlt iránti szenvedélye határtalan. Mesterien bánik a letűnt korok esztétikájával, és a modern technika eszközeivel képes életre kelteni a régi idők hangulatát. Nem csupán a színészeinek korabeli beszédstílusára gondolok, hanem a vizuális megjelenésre és a filmes narratívára is. A 2024-es Nosferatu akár némafilmként is megállná a helyét, csupán szövegkártyák kíséretében. A történetet valószínűleg nem szükséges részletesen bemutatni, hiszen mindenki ismeri a leghíresebb vámpíros mesét.
1922-ben a rövid életű német Prana Film stúdió úgy határozott, hogy megfilmesíti Bram Stoker 1897-es klasszikusát. Mivel azonban nem sikerült megszerezniük a jogdíjat, több módosítást is eszközöltek, hogy elkerüljék a jogi problémákat. A híres Drakula gróf nevét Orlok grófra változtatták, a vámpír szülőhazáját, Transylvaniát, elhagyták, és az angol városi helyszínt egy német kisfaluba helyezték át. Az új feldolgozás, bár jelentős átalakításokon ment keresztül, mégis hű maradt az eredeti történethez. F. W. Murnau, a német expresszionista rendező, számos figyelemre méltó döntést hozott, amelyek révén Orlok gróf rémálma valóban egyedi és emlékezetes élménnyé vált.
Az egyik figyelemre méltó karakter a főgonosz, Max Schreck megformálásában rejlik. A német színész riasztó mosolyával és különleges maszkírozásával annyira hitelesen alakította a szerepét, hogy pletykák kezdtek keringeni arról, miszerint valójában vámpír lenne. Murnau egy olyan félelmetes és taszító ellenfelet álmodott meg, aki távol áll a klasszikus, vonzó vámpírok képétől. A történet erőteljesen támaszkodik a pestisjárványra, Orlok gróf megjelenését pedig szorosan összekapcsolják a hajójával. Azonban a terv végül nem valósult meg, mivel a Stoker-család ügyvédjei nem engedték, hogy a film teljes mértékben megvalósuljon.
A nagy szerencsénknek köszönhetően a múlt emlékezete még mindig él, és így ezt a némafilmet is megismerheti az utókor. Számos feldolgozása született az évek során, köztük a 2000-es "A vámpír árnyéka", amely egy izgalmas legendára épít: a pletykára, miszerint Schreck valójában vámpír volt, akit Murnau csak az okkult filmje megalkotásához használt fel. Ez a film a 1922-es klasszikus forgatása körüli eseményeket dolgozza fel, és érdekesség, hogy Willem Dafoe formálta meg Nosferatut, avagy Max Schrecket. Még viccesebb, hogy Eggers legújabb verziójában Dafoe a Professor Albin Eberhart von Franz szerepét alakítja, aki a helyi van Helsingként a vámpír nyomába ered.
Tehát, ha jól értem, ez egy viszonylag egyszerű feldolgozás? Nos, ezt mondhatnánk, de mivel a film Eggers keze alatt készült, az egyszerűség fogalma itt teljesen más megvilágításba kerül. A történet alapja valóban ismerős, de az előadásmód radikálisan eltér minden eddigi verziótól. Itt nem Thomas Hutter (Nicholas Hoult) szenvedéstörténete, vagy Orlok gróf (Bill Skarsgård) rombolása kerül a középpontba.
Férje, Thomas, gyanútlanul éli mindennapjait, hiszen csupán annyit szeretne, hogy felesége boldog legyen. Ennek érdekében bárhová elutazik, még a világ legeldugottabb szegletébe is, hogy megvalósítsa az álmait. Ám tiszta szívvel nem sejt arról, hogy ezzel a lépéssel a pokol mélyére vezeti önmagát, ahol a sötétség uralkodója, Orlok gróf, a szerelem démonikus formáját öltve, Ellen lelkét kívánja magának. Az ő érzései egyszerre zavarba ejtőek és lélegzetelállítóak, mint a szenvedélyes vihar, amely mindenkit elragad, aki csak a közelébe kerül.
Nem igazán az ijesztegetés vagy a vérfröcsögés jellemzi a filmet. A folyamatos, lassú, gerincen felmászó, idegborzongó, gyötrelmes rettegés, amit a néző első személyben átél. Nicholas Houltnak nagyon jó éve van. A remek Esküdt #2 után ismét nagyobb szerepet kap, Clint Eastwood után pedig Eggers kezei alatt is nagyon ügyes. Hutter első találkozása Orlok gróffal hihetetlenül hatásos. Csak Hutter arcát követjük, ahogy belép a kastélyba - ami egyébként ugyanaz a helyszín, ahol Murnau forgatott - majd szereplőnk arcára kiül a rettegés, ami ottléte alatt végigkíséri. Jövőre ő alakítja majd Lex Luthort az új James Gunn féle Superman-filmben, lassan igazi sztárrá válik az ügyes karakterszínész.
A szerep rendkívül megterhelő volt, nem csupán lelki, hanem fizikai szempontból is. Az átok súlya alatt Ellen folyamatosan brutális és erotikus rohamokat él át. Minden egyes vásznon megjelenő, torzult mozgás számomra olyan, mintha egy izomhúzódást szenvednék el, ami hosszú hetekre ágyhoz láncolna. A tiltott szerelem ábrázolása is mesteri módon valósult meg: Orlok rátelepszik a lány lelkére, ami egyszerre taszító és perverz módon lenyűgöző. Ralph Ineson, aki már a "Boszorkány" című filmben is kitűnt a tehetségével, most ismét Eggers rendezővel dolgozhatott együtt. Mély, öblös hangja itt is magával ragadó, tekintélyt parancsoló jelenléttel bír. Ráadásul a Marvel bejelentette, hogy ő lesz Galactus hangja a 2025-ös új "Fantasztikus Négyes" filmben, ami újabb izgalmas fordulat a karrierjében.
Milyen lenyűgöző a címszereplőnk! Bill Skarsgård ismételten fantasztikus teljesítményt nyújt. Kezdem úgy érezni, hogy színészi képességei révén ő a legkiválóbb a Skarsgård családban, ami nem kis teljesítmény, hiszen a famíliában számos tehetséges művész található. Alig láthatjuk őt teljes valójában, mégis olyan erőteljes jelenléttel bír a vásznon, hogy az embernek bátorságra van szüksége, ha szembeszáll Orlok gróf parancsaival. Külső megjelenése nem a klasszikus Murnau-stílust idézi, inkább egy misztikus, bajszos élőhalott óriásra emlékeztet, aki a sötétségből lép elő.
A Skarsgård arzenáljának másik óriási fegyvere a hangja. A svéd színész egy mély, szinte mongol torokénekre emlékeztető beszédstílust alakított ki a karakteréhez, ami miatt a lény még a megjelenésénél is impozánsabbnak hat. Még a vicces akcentusának árnyéka is eltűnik a nézők fejében, így a figyelem teljes mértékben a karakterre összpontosul. Robin Carolan zenéje is megérdemli a dicséretet; a zeneszerző munkája jelentősen hozzájárul a vérfagyasztó atmoszférához, és még inkább fokozza a film feszültségét.
Akkor ez egy tökéletes film? Közel. Filmes szemmel öröm nézni. Nézői szemmel viszont nem feltétlenül szórakoztató. Sokszor direkt kellemetlen és lassú. Erősen szerzői alkotás egy tehetséges művésztől, ami nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. De Eggers összes filmje ilyen volt. Akik ismerik a Drakula történetet, és egy kis horrorra vágynak, azokat nem feltétlenül fogja kielégíteni a Nosferatu lassú, gótikus románca. Eggers kivette az erotikát és a szépséget a vámpírmítoszból, majd rothadással, rettegéssel és szenvedéssel teli románccal helyettesítette.
Teljesen magával ragadott a Nosferatu minden egyes pillanata, és izgatottan várom, hogy Eggers még több hasonló, lenyűgöző alkotást hozzon létre. Bár talán még nem nevezhető klasszikusnak, a 2024-es Nosferatu már most is egy modern mesterműnek számít. Különleges moziélmény, amelyet egy bátor és innovatív rendező alkotott. Ne felejtsd el, hogy a Nosferatu 2025. január 2-ától látható a mozikban!
