Drámai változások Kanadában: a jobboldal válságba kerülhet?

Még 2025 elején a politikai elemzők szinte egyöntetűen úgy vélték, hogy a kanadai konzervatívok hatalmas választási győzelmet aratnak majd a folyamatosan baklövéseket elkövető liberális kormánnyal szemben. Azonban néhány nappal a választások előtt egyre inkább úgy tűnik, hogy nemcsak a történelmi, de még a kisebb, de biztos többséggel való győzelem is egyre elérhetetlenebbnek tűnik számukra.

Ez a szokatlan fordulat számos tényező összefonódásának következménye: az egyik kulcsszereplő Donald Trump, aki folyamatosan azzal riogat, hogy vámokat alkalmaz Kanadával szemben - sőt, már az ország egészének annektálásáról is beszél. A másik fontos figura Mark Carney, aki leváltotta a népszerűtlen Justin Trudeau-t a miniszterelnöki pozícióban, és azóta meglepő ügyességgel manőverezik a politikai tájékon, miközben újjáépíti a Liberális Pártot.

A közvélemény-kutatások drámai elmozdulását nem csupán Trump vagy Carney felelősségére lehet hárítani. A kanadai konzervatívok saját belső gyengeségei is jelentős mértékben hozzájárultak a kudarcaikhoz. Pierre Poilievre, a párt vezetője, egy viszonylag eredménytelen kampányt irányított, amely nemcsak az ő személyes népszerűségét, hanem az egész párt támogatottságát is súlyosan érintette.

A konzervatív táborban már a választások előtt megkezdődött a felelősség keresése: többen nyíltan Poilievre-t és kampánycsapatát teszik felelőssé a kialakult helyzetért. Noha még van néhány nap a választásokig, a konzervatívok győzelmi esélyei napról napra csökkennek. Jelen írásban arra keressük a választ, hogy milyen tényezők vezettek a konzervatív párt széteséséhez.

Elhibázott stratégiák: Trudeau, Singh és a figyelemelterelés A politikai táj a folyamatosan változó kihívásokkal és lehetőségekkel teli, ám néha a vezetők és pártok eltévednek saját irányvonalukban. Justin Trudeau és Jagmeet Singh esete rávilágít arra, hogyan válhat a fókuszvesztés a politikai küzdelmek egyik legnagyobb csapdájává. Trudeau kormányzásának során számos ígéretet tett, amelyek a polgárok bizalmát célozták meg, de a végrehajtás során sokszor háttérbe szorultak a kiemelt célkitűzések. Ezzel szemben Singh, a NDP vezetője, próbálja erősíteni pártja pozícióját, de sokszor úgy tűnik, hogy a figyelme elkalandozik a valódi problémákról, amelyek valóban foglalkoztatják a választókat. Ezek a példák jól érzékeltetik, hogy a politikai stratégiák tervezésekor és végrehajtásakor mennyire fontos a fókusz megőrzése. A választók elvárásai folyamatosan változnak, és a vezetőknek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy reagálni tudjanak, ugyanakkor nem szabad elveszíteniük a látásmódjukat és céljaikat.

Ráadásul Poilievre egy újabb lépést tett, ami nem volt túl bölcs: nem volt hajlandó együttműködni az Új Demokrata Párt (NDP) vezetőjével, Jagmeet Singh-gel. A kanadai politikai táj nem mentes az olyan esetektől, amikor különböző politikai frakciók összefognak a kormány leváltására, de Poilievre most nemcsak hogy elutasította ezt a lehetőséget, hanem nyíltan támadta a többi ellenzéki pártot, akiket Trudeau-hoz hasonló "bűnbakként" állított be. Ez a hozzáállás végképp megnehezítette a kormányváltáshoz szükséges, kormányellenes választói koalíció kialakítását.

Pierre Poilievre, az ellenzék irányítója, Kép forrása: Yukon News.

Botrányos jelöltek és belső lázadás: A politikai színtér sötét oldala A politikai élet nem mentes a botrányoktól, és az utóbbi időszakban olyan jelöltek bukkantak fel, akik már önmagukban is vitákat generálnak. Ezek a személyek nemcsak hogy megosztják a közvéleményt, hanem a pártjaikon belüli feszültségeket is fokozzák. A belső lázadás pedig egyre inkább elkerülhetetlenné válik, ahogy a tagok és szimpatizánsok egyre inkább kifejezik elégedetlenségüket. A politikai táj változásai, a közvélemény-kutatások és a szociális média hatásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a jelöltek megítélése napról napra ingadozzon. Az emberek elvárásai a vezetőikkel szemben nőnek, és amikor ezek az elvárások nem teljesülnek, a belső kritikák hangosabbá válnak. A pártokon belüli feszültségek pedig nem csupán a jelöltek választási esélyeit befolyásolják, hanem a politikai táját is átrendezhetik. Ez a helyzet új kihívások elé állítja a politikai vezetőket, akiknek nemcsak a közönség elégedettségét kell fenntartaniuk, hanem a saját támogatóik bizalmát is meg kell őrizniük. A következő időszak tehát nemcsak a választásokra, hanem a politikai kultúra átalakulására is hatással lehet. Az emberek hangja egyre erősebb, és a lázadás, amely a pártok falain belül bontakozik ki, figyelmeztet arra, hogy a politikai diskurzusnak meg kell változnia.

A jelöltállítási botrányok komoly kihívások elé állítják a konzervatívokat. Windsor-Tecumseh-Lakeshore körzetében például kénytelenek voltak visszalépni egy jelölttől, miután kiderült, hogy korábban a nyilvános akasztások mellett érvelt, és még azt is kijelentette, hogy Trudeau halálra lenne érdemes. Ezen kívül Brit Columbiában a pártvezetés egy tapasztalatlan, mindössze 25 éves fiatal jelöltet választott a helyi konzervatív politikai veterán helyett. Az idősebb politikus függetlenként indul a választásokon, ami még inkább megosztja a jobboldali szavazókat.

Billegő körzet, ami egy konzervatív botrány miatt a liberálisokhoz kerülhet, Kép forrása: Canadaelects

További nehézségeket okoz a helyzetben, hogy Ontario tartomány miniszterelnöke, Doug Ford – aki szintén konzervatív nézeteket képvisel – nyíltan bírálja Poilievre-t, és világossá tette, hogy nem áll szándékában támogatni annak kampányát. Mivel Ontario döntő szerepet játszik a választások végkimenetele szempontjából, Ford távolmaradása jelentős hátrányt jelenthet április 28-án a konzervatívok számára.

Egy megosztó vezető, akinek döntései sok vitát generálnak, és akinek irányítása alatt a csapat tagjai gyakran érzik magukat elhanyagolva. Az elképzelései merőben eltérnek a megszokottaktól, ami nem mindenki tetszését nyeri el. Sokszor képtelen a közösség igényeit figyelembe venni, így a bizalom és az együttműködés helyett inkább feszültségek és nézeteltérések jellemzik a légkört. Az ő stílusa inkább provokatív, mint inspiráló, ami miatt sokan távolságot tartanak tőle.

A legnagyobb kihívást azonban Poilievre személyisége jelenti. Jelenlegi népszerűségi mutatója mínusz 20 pontot mutat, míg Carney 22 pontos előnnyel bír. A férfi szavazók körében Poilievre pozíciója szinte eltűnt, míg a női választók között 19 pontos hátrányban van. Az idősebb szavazók, akik a legaktívabb résztvevők, különösen kedvezőtlenül ítélik meg: a 55 év feletti nők esetében például 27 pontos lemaradásban van Carney-hoz képest. A fiatalabb korosztályoknál sem mutatkozik kedvezőbb helyzet: még a 18-34 éves férfiak is inkább Carney támogatását választják.

Poilievre határozott és provokatív megközelítése Justin Trudeau-val szemben eredményes volt, azonban Carney esetében, akit sokan az ország "észszerű hangjának" tekintenek, kifejezetten elutasítóvá vált. Sokan Trumphoz hasonlítják stílusát – ami Kanadában, ahol Donald Trump iránt általános megvetés uralkodik, nem éppen kedvező.

Poilievre népszerűsége nemcsak a választók körében csökken, hanem saját párttársai is egyre inkább távolodnak tőle. Legutóbbi megnyilvánulásai, mint például a botrányos jelöltek ügyére adott kitérő válasza, vagy amikor azt állította, hogy...

"A fiatal nőknek érdemes lenne a biológiai órájuk lejárta előtt lakást vásárolniuk."

A konzervatív kampánycsapat élén álló Jenny Burn egyre inkább a kritikák kereszttüzébe kerül, mivel sokan úgy vélik, hogy "a 2024-es választásokra összpontosító taktikájával inkább a jövő évi 2025-ös megmérettetést próbálja megnyerni." A párton belüli feszültség folyamatosan fokozódik, és könnyen egy olyan ördögi körbe kényszerítheti őket, ahol a gyenge támogatottság belső viszályokat szül, amelyek tovább súlyosbítják a közvélemény-kutatási eredményeket, ezáltal újabb konfliktusokat generálva.

A történelem ciklusai talán megismétlik önmagukat, de vajon valóban így van?

Bár sokan már leírták Poilievre esélyeit, nem lenne példa nélküli, ha a választások során váratlan fordulatok következnének be. Kanadában korábban többször is láthattuk, hogy a frissen hivatalba lépő miniszterelnökök népszerűségi ívét gyorsan letörték a valóság kihívásai. Az 1984-es és 1993-as választások tapasztalatai is azt mutatják, hogy az elsődleges előny sokszor illékony, és a politikai színpadon a helyzetek gyorsan változhatnak.

Az NDP szavazói mentik meg a liberálisokat?

Érdekes, hogy a mostani liberális előretörés nem a konzervatívok rovására történik, hanem az NDP szavazóinak elpártolásával. Egyre többen vannak, akik csak azért szavaznak a Liberális Pártra, hogy megakadályozzák Poilievre hatalomra kerülését.

Ez a taktikai szavazás akár forradalmi parlamenti többséget is biztosíthat Carney-nak. A legfrissebb adatok alapján az NDP támogatói csupán 34%-a mutatott teljes elköteleződést a párt iránt, míg a liberálisok és konzervatívok szavazói sokkal stabilabb hátteret képviselnek. Ha csak egy kis részesedés is átáll a liberálisokhoz, az történelmi győzelmet eredményezhet a Liberális Párt számára.

Poilievre a bukás szélére került.

A kampány utolsó szakaszába lépve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a konzervatívok súlyos vereség elé néznek. Bár még hátra van néhány nap a választásokig, és elméletileg bármilyen fordulat bekövetkezhet, Poilievre-nek először a saját pártjának sorait kellene egyenesbe hoznia, hogy esélye legyen a változásra.

A párton belüli zűrzavar, a rosszul megtervezett taktikák, a megkérdőjelezhető jelöltek és a vezető népszerűtlensége együttesen arra utalnak, hogy a konzervatívok egy történelmi alkalmat készülnek elszalasztani – mindezt saját tévedéseik következtében.