Dr. Bábel Balázs: A világ átalakul, de mi állhatatosak maradunk.

Az októberi érseki interjú középpontjában XIV. Leó pápa egyházi tevékenysége állt, amelynek során az érseki székben eltöltött 26 év tapasztalatait osztotta meg. Az új tanév kezdete és a Nagytemplom felújítása is fontos szerepet kapott a beszélgetés során. A főpásztor gondolatait ezúttal is Farkas P. József újságíró faggatta.

Öt hónapja már, hogy XIV. Leó pápa elfoglalta a trónt. Milyen új és izgalmas benyomásokat gyűjtöttünk az új Szentatya karakteréről és vezetői stílusáról?

Leó pápa továbbviszi Szent II. János Pál és XVI. Benedek örökségét, mély tanításokat osztva meg, miközben mértéktartó és tiszteletet parancsoló jelenlétével nyeri el az emberek bizalmát.

Érsek úr 1999-ben lépett be a főpásztori szolgálat világába Kalocsán, és azóta eltelt huszonhat év alatt számos kihívással és eredménnyel gazdagította a közösséget. Ezt az időszakot a folyamatos fejlődés és az egyházi élet újjáélesztése jellemezte, amely során a hívek lelki támogatása, a közösségi programok szervezése és a fiatalok bevonása kiemelt szerepet kapott. Az évek során Érsek úr elkötelezetten dolgozott a hit megerősítésén, a szolidaritás és a szeretet jegyében, miközben a hagyományokat is tiszteletben tartotta. Az elmúlt huszonhat év tapasztalatai és tanulságai formálták a közösséget, és Érsek úr számára is egy meghatározó, gazdag időszakot jelentettek.

- Nagyot váltott a világ. Most háborús helyzet van, s az ország is a pártoskodások miatt szinte több részre szakadt. Ez nehezíti az egyház helyzetét is. Voltak szép eredmények és ugyanakkor küzdelmek és nem várt botrányok, amelyek szintén a külső körülmények következményében fölnagyítódtak. Állandóan emlékeztetnek bennünket, amikor gyilkosok nevét, se a képét nem tudja meg a világ itt a megyén belül is, és el is felejtődnek.

Az ősz a búcsúk időszaka, amikor a természet is felkészül a téli pihenésre. Ebben az időszakban különösen érezhető, hogy a mai világban egyre kevesebb ember látogat el templomi istentiszteletekre.

- Ez nem mindenütt van így. Nyilván kihaló településeken nem jönnek el az emberek olyan számban, mint korábban. Legutóbb három helyen is voltam, Kecskeméten a Szent Ferenc Kápolnában, Szabadszálláson és Negyvenszálláson. Szabadszálláson sosem találkoztam még ennyi emberrel a templomban és az utána lévő agapén érsekségem alatt, melyben idősebbek és fiatalabbak voltak egyaránt.

- A hívek korosztályi összetétele erősen idősödő tendenciát mutat. Hogyan próbálja az Egyház közelebb hozni a fiatalokat Krisztushoz?

Az egyházi iskolák iránti elköteleződésünk abból fakad, hogy ezek a helyek lehetőséget adnak a fiatalok elérésére. Hála Istennek, intézményeink közül egyik sem szenved gyermekhiányt, míg sok másutt az iskolák bezárásra kényszerültek. Kalocsán például az utóbbi évek során négy első osztály indítását kellett elhalasztani.

- Itt az új tanév. Tervezik-e újabb iskola átvételét?

- Soha nem kezdeményeztük az iskola átvételét, csak akkor, ha erre kérdés érkezett. Jelenleg is van olyan település, amelyik ezt kéri, de ez egy hosszadalmas, akár egy-két éven át húzódó folyamat. Ráadásul nem szeretnénk úgy átvenni egy intézményt, hogy a valós számok alapján látható, hogy a faluban nincs elegendő gyermek a jövőbeni működtetéshez.

A kecskeméti Nagytemplom külső felújítása befejeződött, és ezzel a város egy újabb ékszert nyert. A megújult templom nem csupán esztétikai szempontból emelkedik ki, hanem a közösség kulturális és vallási életében is jelentős szerepet játszik majd. A felújítás nemcsak a történelmi örökséget őrzi, hanem a város identitását is erősíti, így Kecskemét lakói újra büszkén nézhetnek fel erre a gyönyörű épületre.

Úgy vélem, hogy a végeredmény igazán lenyűgöző lett, miután hosszú és fáradságos küzdelmet folytattunk, aminek okait a legutóbbi riportomban részletesen kifejtettem. Az építkezéshez szükséges anyagokat nyolcvan kilométer távolságból kellett beszereznünk, ami nem kis feladat volt. Ráadásul a Covid-járvány és a kitörő háború is nehezítette a helyzetünket, hiszen ezek következtében az építőanyagok és a munkadíjak is drasztikusan megemelkedtek. Az anyagi források is szűkösek voltak, de hála az államnak, két részletben összesen 1 milliárd 300 millió forintot kaptunk, emellett a város 10 millió forinttal, a kecskeméti hívek pedig 25 millió forintnyi adománnyal támogattak minket – mindenkinek hálás köszönet érte. Az érsekség is hozzájárult 422 millió forinttal. Összességében eddig 1 milliárd 757 millió forintot költöttünk el. Sajnos, saját forrásaink kimerültek, és más forrásokból nem tudtunk további támogatást szerezni, ezért a bejárati lépcsők kivitelezését, ami szintén jelentős összeget igényelne, egyelőre nem tudjuk megvalósítani.

Úgy beszélik, hogy egy eldugott falucskában újra lendületet kaphat a tíz évvel ezelőtt megkezdett templomépítés. Vajon mikor nyithatja meg kapuit az új szentély a hívek előtt?

- Drágszélen 17 évvel ezelőtt kezdtünk hozzá nagy ígéreteket kaptunk a hívektől, sőt bíztatást politikusoktól, de ez nem folyt be. Mi pedig nem szeretnénk, hogy félbemaradjon ez az épület.

- Az egyházmegyében hol várhatók további felújítások? Számíthatunk avatóünnepségekre a közeljövőben?

Jelenleg csupán a pénzügyi korlátok miatt nem áll módunkban további felújításokat végrehajtani.

- Időközben birtokukba vették a gyerekek a jánoshalmi általános iskola vadonatúj tornatermét. Érsek úr - úgy tudjuk - nem vett részt az ünnepélyes átadáson. Ha szabad érdeklődnünk, miért maradt távol az eseményről?

- Részt vettem az eseményen, és meglepően nagy ünneplés kerekedett a tornacsarnok átadása körül, amelynek megálmodója Vörös Márta mérnöknő volt. Az egész projekt a saját erőforrásainkból valósult meg.

- Milyen olvasmányélményekkel gazdagodott az elmúlt időszakban?

Jelenleg főként teológiai írásokkal foglalkozom, és éber figyelemmel kísérem a világpolitika aggasztó tendenciáit. Minden prédikációm középpontjában a háború ellen való állásfoglalás áll, legyen szó Ukrajnáról vagy a Szentföldről. Nehezen értem meg az emberek, különösen a politikai vezetők gondolkodását, amikor háborúra lépnek. Ha valóban hisznek Istenben, tudniuk kell, hogy a sokak életét kioltó tetteiknek súlyos következményei lesznek. De még ha nem is hisznek Istenben, fel kellene tenniük a kérdést: érdemes-e egy földdarabért ezreket, sőt százezreket feláldozni, ha a halál után semmi sem vár ránk? Gondoljunk csak Trianonra, amikor országunk kétharmadát elveszítettük. Bölcsen döntöttünk, hogy nem folytatjuk az utolsó emberig tartó harcot. Mégis, a világot irányító diktátorok mindig mások életét áldozzák fel saját céljaik érdekében.