Az OpenAI egyik modellje könnyed eleganciával teljesítette a Turing-tesztet, mintha csak a csuklóból jött volna az egész.
Állítólag most először történt meg, hogy egy gép sikeresen teljesítette a Turing-tesztet, azonban ez a teljesítmény nem hozott minket közelebb az intelligencia mélyebb megértéséhez.
Alan Turing, a neves matematikai elméleti szakember, 75 évvel ezelőtt egy érdekes gondolatot fogalmazott meg az intelligencia mibenlétéről. Szerinte egy gép akkor tekinthető valóban intelligensnek, ha sikeresen teljesít egy meghatározott tesztet. Ennek keretében egy emberi bíráló 5 perc áll rendelkezésére, hogy írásban folytasson párbeszédet két tesztalannyal, akik közül az egyik emberi, míg a másik egy gép. Mindkét fél arra törekszik, hogy meggyőzze a kérdezőt arról, hogy ő az igazi gondolkodó. Ha az 5 perc elteltével a bíráló nem tudja egyértelműen azonosítani, hogy ki a gép és ki az ember, akkor a gép sikeresen teljesítette a próbát.
A "mezitlábas" Turing-teszt valójában inkább elgondolkodtató hipotézis, mintsem egy tényleges minősítési módszer, hiszen ha egy párbeszéd sikeresen szimulálva van, az még nem jelenti automatikusan, hogy az alany valóban intelligens. Az emberi kommunikáció képessége sem feltétlenül mutatja az intelligenciát, így jogosan merülhetnek fel kétségek. Érdemes megemlíteni, hogy a Turing-teszt keretein belül a gyerekek, fogyatékkal élők vagy éppen az együttműködésre nem hajlandó személyek is kudarcot vallhatnak, és a gépek esetében sem számíthatunk automatikusan az együttműködésre. A mesterséges intelligencia jelenlegi állapotában ráadásul egyre nehezebb olyan kérdéseket feltenni a gépeknek, amelyekre ne tudnának hihető válaszokat adni a tanulmányozott adatok és minták felhasználásával. Még a legfejlettebb MI-modellek esetében is vitatható, hogy valóban intelligensnek tekinthetők-e a klasszikus értelemben.
Alan Turing koncepciója mára elválaszthatatlan része lett a mesterséges intelligencia fejlődésének, és ennek jelentősége most újra napvilágra került. A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem kutatói ugyanis bejelentették, hogy először sikerült empirikus bizonyítékot szerezniük arra, hogy egy MI-rendszer képes volt átmenni a klasszikus, három résztvevős Turing-teszten. A kutatás során közel 300 résztvevő bevonásával végzett kísérleteik alapján az OpenAI GPT-4.5 modelljét az esetek 73 százalékában valódi emberként azonosították. Ez a felfedezés új dimenziókat nyithat meg a mesterséges intelligencia megértésében és alkalmazásában.
Abban reménykednek, hogy mi is előre lépünk és fejlődünk.
A dolog érdekessége, hogy amikor a modell csak azt a parancsot kapta, hogy egy Turing-teszt során győzze meg a kérdezőt emberi mivoltáról, akkor mindössze 36 százalékban volt sikeres. Ezzel szemben amikor az utasítást azzal is kiegészítették, hogy a kísérlet során vegyen fel egy meghatározott személyiséget, több mint kétszeresére javult a hatékonysága. Ezek az eredmények egyfelől lenyűgözőek, másfelől persze kérdés, hogy következik-e belőlük bármi: eddig sem volt titok, hogy az MI-chatbotok egyre jobb beszélgetőpartnerek, de saját erőből már egy mutatós óra számlapjának leolvasása is megoldhatatlan feladat elé állítja őket.
A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) intelligenciájának vizsgálatát a mostani kutatás szerzői is nagyon bonyolult kérdésnek tartják, és eredményeiket a sok egyéb szükséges bizonyíték közé helyezik el. Sokkal fontosabbnak tartják azonban, hogy mindezek alapján az LLM-ek a rövid interakciók során már bárkit képesek lehetnek átverni az azonosságukat illetően, különféle alkalmazásaik pedig ebből adódóan "még több társadalmi zavarhoz" vezethetnek. Azért a kutatás vezetője szerint érdemes figyelembe venni, hogy a Turing-teszt nemcsak a gépeket vizsgálja, hanem közvetett módon az emberek folyamatosan fejlődő érzékét is tükrözi a technológiával kapcsolatban. Vagyis ahogy egyre megszokottabbá válik az MI-eszközökkel való interakció, úgy tanulhatjuk majd meg egyre jobban "kiszimatolni" a gépi intelligenciát.
