A beismerő hallomás egy olyan jogi eljárás, amely során az elkövető önkéntesen elismeri a bűncselekmény elkövetését. Ez a folyamat gyakran különböző körülmények között zajlik, például rendőrségi kihallgatás során, ahol az elkövető őszintén beszél a tettér
A lex Lánczi a jogi és politikai szakirodalomban teljesen új értelmet ad a beismerő vallomás fogalmának. Eddig úgy tudtuk, hogy a gyanúsított (elkövető) szokott ilyet tenni, mostantól azonban számításba kell vennünk azt az új formáját, amikor a hatalom emberei a saját bűncselekményeik jogi és politikai felelősségre vonásának következményeitől való félelmükben, törvényi szabályozással veszik el az Állam elleni nyomozások, kutatások vagy tüntetések iránt érzett harci kedvet. Ez közvetett beismerő vallomás, mert megmutatja, hogy az országot bűnözők vezetik, és diktatúrára törnek.
Halász János, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke - mintha egy pofon csattant volna - "a közélet átláthatóságáról" címmel terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, amely már a jogállam térdein taposva érkezett. E javaslat olyan tartalommal bír, hogy még a legkevésbé kreatív állampolgárok is könnyedén megalkothatják a belőle származó forgatókönyvet. Ez a forgatókönyv a Hunyadi sorozathoz hasonlóan rengeteg "vérontást" ígér, ám ezzel szemben a törvény alkalmazásához semmiféle beleegyezéses szexuális aktus nem kapcsolódik.
Ez a törvény, függően a jövőbeni felhasználás sikerétől, méltó párja lehet a hazai numerus claususnak, a nürnbergi állampolgársági törvénynek, a Benes-dekrétumoknak és a sztálini jogalkotás remekeinek.
Ahhoz, hogy elegendő időt biztosítsunk a feldolgozásra, idézzük fel Alekszandr Szolzsenyicint gondolatait: "A korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenségre vezet... Az egyszerű, hősies embernek csupán egyetlen dolgot kell tennie: el kell utasítania a hazugságot... Ha az embert mindentől megfosztják, már nincs hatalmad felette. Ismét szabad... A lágy szó képes csontot törni, míg a kemény szó haragot gerjeszt."
Amennyiben a törvénytervezet mentén folytatjuk az utunkat, elképzelhető, hogy akár Putyin emlékére is elfogadhatunk egy jogszabályt, hasonlóan a hajdani 1953. évi I. törvényhez, mondjuk 2026. március 15-én. Az akkori szabályozás a "Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről" címet viselte, most pedig a Fidesz-KDNP képviselői aranytollával Vlagyimir Vlagyimirovics is helyet kaphatna a vezetők panteonjában. Az 1953-as jogszabály apró módosításokkal történő átdolgozása nem is tűnik nagy kihívásnak:
"Ő azok közé a világot átalakító nagy férfiak közé tartozik, akik a legtöbbet tesznek nemcsak saját népük és államuk felvirágoztatásáért, hanem az egész emberiség haladásáért, a világ minden dolgozójának felszabadításáért és boldogulásáért." "Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, Oroszország támogatásával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a jogállami fejlődés 21. századi alapjait Magyarországon." "Neve, műve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet függetlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar polgárok felemelkedése eltéphetetlenül összeforrt azzal, amit Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin az orosz nép és az egész haladó emberiség számára alkotott." És így tovább.
A benyújtott jogszabály tartalmával foglalkozzanak a nálam képzettebbek. Én inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy "hallomás szinten" mára már hatalmas tömegek agyában rögzült a NER bűneinek közvetett módon (például törvényalkotással) történő beismerése. Ez a gyorsan terjedő "nemzeti beismerő hallomás", okos politikai lépésekkel párhuzamban, elvezethet egy véráldozat nélküli rendszerváltáshoz.
