Az emlőrák megelőzése és gyógyítása lehetséges, és ez a tudatos életmód, a rendszeres szűrések és a korai diagnózis kulcsfontosságú szerepén múlik. A megfelelő táplálkozás, a mozgás és a stresszkezelés mind hozzájárulhatnak a betegség kockázatának csökken
Az emlőrák az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegség Magyarországon. Nem érdemes azonban sem pánikolnunk, sem homokba dugni a fejünket. Elsődleges megelőzésként nem árt felülvizsgálni az életmódunkat, emellett pedig élni a kétévenkénti emlőszűrés lehetőségével. Dr. Beneda Attila helyettes államtitkárral és dr. Dank Magdolna onkológus professzor asszonnyal a szűrővizsgálatok fontosságáról, tévhitekről és a prevenció szerepéről beszélgetünk, valamint két érintett hölgy is megosztja tapasztalatait.
Hónapokkal ezelőtt felröppent a hír, hogy az életmentő szűrések - az emlő-, a méhnyak-, illetve a vastag- és végbélszűrés - népegészségügyi céllal kötelezővé válnak. A Belügyminisztérium azonban megerősítette, hogy "a kötelező szűrések bevezetéséről a kormány nem tárgyalt, és nem hozott döntést". A felnőttkorban ajánlott és szervezett szűrővizsgálatok tehát továbbra is önkéntesen vehetők igénybe. "Magyarországon a nők esetében az emlőrák - a tüdőrák után - az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegség. Évente több mint nyolcezer nő szembesül a diagnózissal, és 2100-2200 közötti halálesetet tartanak nyilván" - tájékoztatott a Belügyminisztérium Kommunikációs Főosztálya. Ennek ellenére a jogosult hölgyek mindössze negyven százaléka jelenik meg az emlőszűréseken.
Dr. Beneda Attila, a családügyekért felelős helyettes államtitkár, aki korábban tizenhat évig háziorvosként dolgozott, aggasztónak tartja a térítésmentes mammográfiai szűrővizsgálatok alacsony részvételi arányát. Megdöbbentőnek véli, hogy ilyen kevés nő vesz részt ezen alapvető vizsgálaton, pedig a szűrés kulcsszerepet játszik a mellrák korai diagnózisában, és jelentős hatással lehet az egészséges életévek számának növelésére, valamint a várható élettartam kitolására. „Ha a szűrővizsgálatok elmaradnak, a betegség később súlyos következményekkel járhat, akár életet is elvehet. Viszont ha időben felfedezik, a gyógyulás esélyei rendkívül magasak” – hangsúlyozza Dr. Beneda Attila. „A praxisomban tapasztaltam, hogy azok, akik időben léptek, szinte már el is felejtették a megpróbáltatásokat, míg azok, akik elhanyagolták a szűrést, vagy alternatív megoldásokat kerestek, sokkal kevesebb sikerrel jártak. Nagyon fontos, hogy óvatosak legyünk az alternatív gyógymódokkal kapcsolatban. Bár ezeknek van helye az ember testi-lelki-szellemi egészségének megőrzésében, mindig felelősségteljesen és körültekintően kell alkalmazni őket. A rendszeres önvizsgálat mellett elengedhetetlen, hogy orvoshoz is forduljunk, és a gyógyulás érdekében megtegyük a szükséges lépéseket.”
A helyettes államtitkár hangsúlyozza a generációk közötti kölcsönhatás és együttműködés jelentőségét az egészséges életmód és a szűrővizsgálatok terén. Mint elsődleges megelőzési lépéseket, javasolja, hogy fokozott figyelmet szenteljünk az egészséges táplálkozásra, a dohányzás elkerülésére és a rendszeres testmozgásra. Dr. Beneda Attila már többször is felhívta a figyelmet a nők kulcsszerepére a családokban és a társadalomban, hiszen ők viselik a felelősséget a gyermekek, valamint az idős és rászoruló családtagok gondozásáért. "A gyógyulás szempontjából elengedhetetlen a család támogatása" – mondja, és kiemeli, hogy komoly kutatások igazolják, hogy a házasságban és családban élő férfiak esetében alacsonyabb a megbetegedés kockázata, valamint nagyobb a gyógyulásra való hajlandóság. Ez a tendencia a női típusú megbetegedésekre is vonatkozik.
Angelina Jolie 2013-ban merész döntést hozott, amikor úgy döntött, hogy eltávolítja a mellét. Ezt a lépést egy genetikai vizsgálat eredményei indokolták, amelyek azt mutatták, hogy a színésznő hajlamos bizonyos daganatos megbetegedésekre. Prof. Dr. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy azokban a családokban, ahol több esetben, különösen közeli rokonoknál fordul elő emlő- vagy petefészekrák, jelentősen megnő a betegség kockázata.
Általánosan elmondható, hogy az emlőrák diagnózisának késlekedése kedvezőtlen hatással van a betegek túlélési esélyeire és életminőségére. Ha a betegséget korai stádiumban, lokálisan fedezik fel, a műtéti beavatkozás gyakran hatékonyan eltávolítja a rákos sejteket a szervezetből. Ugyanakkor, a daganatos megbetegedések inherent természeténél fogva, ez nem zárja ki a betegség későbbi visszatérésének lehetőségét. Ezért különösen fontos, hogy a műtétet követően, az adjuváns kezelés fázisában olyan terápiás lehetőségeket biztosítsunk, amelyek segítenek a betegeknek abban, hogy nagyobb eséllyel elkerüljék a rák újbóli megjelenését.
A professzor asszony hangsúlyozza, hogy a szűrővizsgálatok elengedhetetlenek, és kiemeli a nőknél a rendszeres önvizsgálat fontosságát is. A Semmelweis Egyetem ehhez kapcsolódóan oktatási céllal készített egy videót. "Jelenleg a 45-65 év közötti korosztályt célozzuk meg – tájékoztat –, de észlelhető, hogy új betegségek egyre inkább megjelennek, és a fiatalabb generációk esetében is növekszik a kockázat. Nem szeretnék pánikot kelteni, de hasznos lenne, ha az emlőszűrést kiterjesztenénk a fiatalabb nőkre is, és legalább a 70 éves korig folytatnánk. Sajnos a szűrővizsgálatokra való részvétel csökken, ami részben a különböző tévhitek gyors terjedésének tudható be."
Döbbenet, hogy sokan a mammográfia rákkeltő hatásáról beszélnek, holott a sugárterhelése kevesebb, mint egy New York-Budapest repülőút.
Ha valóban veszélyes lenne, a légiutas-kísérők körében magasabb lenne az emlőrák előfordulása. A Nemzeti Emlőrák Alapítvány hivatalos oldalán is tájékozódhatunk arról, hogy a mammográfia nem okoz daganatot, és nem roncsolja a meglévő elváltozásokat. A rémhírek terjesztése helyett inkább büszkék lehetünk arra, hogy Magyarországon korábban elindult az emlőrákszűrés, mint például Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban. Tabár László magyar professzor 1977-ben Svédországban indította el a szűrőprogramot, amelynek eredményeként 47%-kal csökkent az emlőrák miatti halálozások száma. Képesek vagyunk a halálozási arányt a felére mérsékelni, hiszen a szűrések segítségével a korai stádiumú eseteket is felfedezhetjük, amikor az elváltozás még nem tapintható.
Dr. Dank Magdolna megcáfolta azt a tévhitet is, amely szerint a kisebb emlőben kevésbé fejlődhet daganat, hiszen a rák biológiai viselkedése mindkettőben ugyanaz, és csak a műtét típusát szabhatja meg az emlő mérete. Bár a hónalj borotválásának következtében krónikusan gyulladt nyirokcsomók találhatók a hónaljárokban, a dezodorok mégsem okozhatnak emlőrákot, mindenesetre érdemes az izzadságot elnyomó illatszer helyett a szagot közömbösítő készítményt használni. Attól sem kell félnünk, hogy a diagnózist kizárólag sebészeti beavatkozás követi. A kezelés a daganat biológiai viselkedésétől és méretétől függően kezdődhet gyógyszerrel is, aminek hatására kisebbedhet, vagy akár el is tűnhet az élő daganat.
A professzor asszony figyelmeztet bennünket az egészséges életmód fontosságára, különösen a prevenciós szempontok tükrében. "Gyakran indulunk a napnak péksüteményekkel, cukros üdítőkkel vagy energiaitalokkal, majd délben a gyorséttermek kínálatát választjuk, vagy ha éppen sietünk, egy zacskós levesre támaszkodunk."
Számos gyulladásos kórkép hátterében a nem megfelelő étkezés áll.
Az egyes szövetekben kialakult krónikus gyulladás kedvező lehet a daganatképződés szempontjából. A stresszt pedig csökkenthetjük akár légzéstechnikával, és nem mindjárt nyugtatóval. Sokan a tömegközlekedés helyett gyalogolnak, vagy egy többemeletes irodaházban nem használják a liftet, hogy teljesítsék a lépésszámot. Lefekvés előtt ne a tévét vagy a telefonunkat nézzük, ne terheljük meg az emésztőrendszerünket, és szellőztessük a szobát! A kemikáliákkal is bánjunk óvatosan. A benne lévő tartósítószer és illatanyag nem biztos, hogy jó a bőrnek. Meg kell próbálnunk a tiszta alapanyagokhoz visszatérni, kevesebb zsiradékot használni, elsősorban zöldséget, gyümölcsöt és rostokat fogyasztani."
Végezetül álljon itt két emlőrákban érintett nő története, akiket a betegségen kívül a sikertörténetük köt össze. Mindketten rendszeresen részt vettek a szűréseken, és ennek köszönhetően időben észlelték a problémát. A daganatos betegek számára kifejlesztett Simonton-terápián találkoztak, és ott kaptak lelki segítséget, ösztönzést egy újfajta látás- és életmódra.
Tarjányi Melindának nemcsak az édesanyja volt emlődaganatos, hanem az anyai nagyapja is, ezért joggal félti a fiát. Attól kezdve, hogy édesanyja beteg lett, beengedte a félelmet az életébe. Mivel nem beszéltek róla a családban, és akkoriban nem olvasott utána, eleinte megölelni sem merte. Ha hinne ilyesmiben, azt is mondhatná, hogy bevonzotta a daganatot.
"Szülés közben mindkét mellem begöbösödött, amiért ultrahangra küldtek, és cisztákat találtak - emlékezik vissza Melinda. Ezt követően folyamatos orvosi ellenőrzés alatt éltem. 2003 novemberében egy nagy cisztát leszívtak, és decemberben elhunyt az édesanyám. Két hónap elteltével, amikor újra vizsgálatra hívtak, daganatot diagnosztizáltak. Azt mondták, ennek az esélye mindössze egy százalék. Ezt követően még egy egyszázalékos esetem is lett. A tizenegy éven át tartó hormonterápia méhnyálkahártya-elváltozást idézett elő, és öt héten belül a korábban negatív szövettani eredményem pozitívra fordult."
Melinda életének ebben a nehéz időszakában ismerkedett meg a Simonton-terápiával, ami radikális változást hozott számára. Felfedezte, hogyan tudja kifejezni a problémáit, így lehetősége nyílt elengedni a betegséget, amely eddig fogva tartotta. Ma már a REGEA önkénteseként másokon segít, inspirálva őket saját tapasztalataival és bátorságával.
Kaszás Gabriella 2010-ben fedezte fel a bal mellében lévő csomót, és azonnal orvoshoz fordult. A mammográfia és a következő biopszia világosan kimutatta a daganatot, és mivel a csomó mérete aggasztó volt, a melleltávolító műtét lehetősége is felmerült. Ám Gabit nem sokkolta a diagnózis, mivel a daganat nem okozott semmilyen tünetet, így nem érezte magát betegnek. Kéz a kézben haladt orvosai tanácsait követve, és biztos volt abban, hogy nem egyedül kell szembenéznie a kihívásokkal.
„A sebészorvosom számomra olyan volt, mint egy fehér köpenyes, halk szavú angyal, aki nem fűzött körülményekhez, de a félmosolya mindig bátorítást sugallt – meséli Gabi a pozitív élményeit. – Egy évvel a műtét után véletlenül összefutottunk az utcán, és megkérdezte, hogy vagyok. Azóta is hálás szívvel gondolok rá. A kórházi tartózkodásom is kellemes emlékeket idéz fel: egyágyas szobámban szinte sorban álltak a látogatóim, és a jókedvünk még a folyosóra is kihallatszott. Családom, barátaim és kollégáim végig mellettem álltak, és az Istenbe vetett hitem sem ingott meg. Olyan szerető közeg vett körül, ami az ilyen nehéz időszakokban igazán felbecsülhetetlen. Szeretném a saját példámon keresztül hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy vigyázzunk magunkra, mert az életünk valóban értékes.”
