Az angol női válogatott 2022 után újra megcélozza az Európa-bajnoki aranyérmet, hogy ismét a csúcsra érjen.

A 14. női labdarúgó-Európa-bajnokság utolsó szakaszához érkezett, és a héten már a döntő és az elődöntők izgalmaival találkozhatunk. Az előző, 2022-es kontinenstornához képest a legjobb négy csapat összetétele két helyen megváltozott, de a papírformát figyelembe véve könnyen lehet, hogy Bázelben ismét angol-német összecsapásra kerül sor, ahogyan azt három évvel ezelőtt Londonban láthattuk.

A csoportküzdelmek során olyan nagy meglepetés nem történt, bár azt érdekes volt látni, hogy a 2017-es Eb két hőse, az aranyérmes holland és az ezüstérmes dán válogatott milyen simán kiesett - előbbi egy győzelemmel, utóbbi pont nélkül. Igazából minden más papírformának tűnt.

Az első negyeddöntőben két olyan válogatott csapott össze, amely szebb időket is megélt már. A norvégok 1987 és 2013 között kilenc alkalommal elődöntőztek, hat finálét vívtak és kétszer be is gyűjtötték az aranyérmet.

2017 óta kétszer is búcsúztak a csoportkörtől, de most három győzelmet arattak, és egyre inkább titkos esélyesként kezdik emlegetni őket.

Az olaszok sporttörténete talán nem tűnik olyan fényesnek, mint más nemzeteké, de az a tény, hogy 1984 és 1997 között hatszor is bejutottak a tornára, és mindannyiszor az elődöntőig jutottak (két ezüstérmet is bezsebeltek), mindenképpen figyelemre méltó. Az utolsó hat megmérettetésük során viszont már az is sikernek számított, ha sikerült átlépniük a csoportkör küszöbét.

A mérkőzés során végül az olasz csapat ünnepelhetett, hiszen a 50. percben, a csapatkapitány Cristiana Girelli jóvoltából megszerezték a vezetést (1-0). Norvégia azonban nem adta fel - miért is tette volna, hiszen ez volt a negyedik mérkőzésük, és már a harmadik alkalommal kerültek hátrányba, de korábban mindig sikerült fordítaniuk. Ada Hegerberg először büntetőt hibázott, de a 66. percben akcióból sikerült egyenlítenie (1-1).

A vége azonban nem lett happy end, Girelli második góljával a 90. percben Olaszország előnyhöz jutott (2-1), és ezt már nem engedte ki a kezéből.

Az eddig veretlen Norvégia a legelső vereségével búcsúzni kényszerült a versenytől.

Az egyszeres bajnok, háromszoros ezüstérmes svédek 2005 óta szép díszítősort építettek fel maguknak az Eb-re, hiszen azóta felváltva negyed-, illetve elődöntőznek. Idén a nyolc közé jutás volt soron, amit három győzelemmel, 8-1-es gólkülönbséggel teljesítettek is, pechjükre, az egyenes kiesés során az utóbbi évek legsikeresebb válogatottja, a csoportjában egy vereséget elszenvedett angol csapat következett.

Ennek ellenére úgy tűnt, a skandinávok lendületét nem lehet megtörni, hiszen 25 perc alatt kétgólos előnyre tettek szert az egyaránt Angliában futballozó Kosovare Asllani és Stina Blackstenius góljaival (0-2).

Aki a 79. percig arra fogadott, hogy innen feláll a címvédő, nagyot nyerhetett, mert ez történt: Anglia két perc alatt egyenlített Lucy Bronze (1-2) és a csereként beállt Michelle Agyemang révén (2-2), így jöhetett a hosszabbítás.

A kétszer 15 perc során a svédek hiába futballoztak veszélyesebben, nem tudták eldönteni a mérkőzést, maradtak a tizenegyesek. Az idegek csatáját azonban a hűvös északiak nem bírták, öt (!) lövést is rontottak, és miután az angolok csupán négyszer bénáztak - pedig ebből Jennifer Falk kapus hármat kivédett -, továbbjutottak.

"Ez volt az egyik legnagyobb kihívás, amit valaha átéltem. Igazi őrület zajlott a pályán. Háromszor vagy négyszer is a kiesés szélére kerültünk, és be kell vallanom, hogy amikor a félidőben 0-2 állásban vagy, az nem éppen a legoptimálisabb helyzet. Számos tizenegyest elhibáztunk, de szerencsére az ellenfél még ennél is többet rontott. Azt hiszem, most egy kis pihenőre van szükségem" - mondta a meccs után Sarina Wiegman, az angol válogatott szövetségi kapitánya.