Aggodalmak és köszönet – ez a két érzelem gyakran kéz a kézben jár az életünk során. Az aggodalom néha súlyos terhet ró ránk, miközben a köszönet érzése képes felemelni minket, és emlékeztetni arra, hogy mennyi mindenért lehet hálás. Amikor a mindennapo

Az egészség világnapja volt tegnap. Nem új keletű, van már régisége ennek a napnak is. Ami az ünneplést illeti, működnek egészségügyi intézmények, ahol szabadnapra hivatkozva tegnap elutasították a mit sem sejtő, vidékről érkező vagy a helybéli betegeket. A családorvosi rendelők egy részében úgyszintén, bár sokan úgy tartják, hogy a magánszektorra nem vonatkozik ez az ünnep. Voltak viszont rendelők, ahol úgy vélekedtek, hogy rájuk férne a szabadnap, de nem engedhetik meg, mert a páciensek közül egyet sem szeretnének elveszíteni.

De térjünk rá az idei világnap központi témájára, ami az egészségügy terén tapasztalható munkaerőhiányról is szólhatna. A témából arra következtethetünk, hogy más országokban sem tökéletes a helyzet, ezért fogadják továbbra is szívesen a romániai egyetemeken képzett szakorvosokat. Ami az Európai Unióban természetes, ha a szabad mozgás lehetőségére gondolunk. Ezt ki is használja a romániai egyetemeken képzett orvosok többsége, akik úgy érzik, hogy elképzeléseiknek megfelelő munkát csakis külföldön fognak találni. Az itthon élő több mint 55.000 orvos pedig a nagyvárosokban, az egyetemi központokban dolgozik, az új végzősök többsége is oda vágyik. Míg tíz megyében félszáznál is kevesebb az orvos, Marosvásárhelyen lassan már nincs olyan belvárosi utca, ahol ne lenne fogorvosi rendelő.

Valóban léteznek olyan szakmák, amelyek nem élveznek nagy népszerűséget, és ennek következtében szakorvosokból is kevesebb van. A vidéki kisvárosok kórházai számára egyre komolyabb kihívást jelent, hogy megfelelő szakorvosi állásokat töltsenek be, ahogyan a távoli falvak családorvosi rendelői is hasonló nehézségekkel küzdenek.

Alexandru Rafila, az egészségügyi tárca vezetője, úgy nyilatkozott, hogy Romániának már létezik egy elfogadott munkaerő-fejlesztési stratégiája, és hogy jelentős beruházások történtek a szektorban, amelyek várhatóan 2030-ra orvosolják az egészségügyi munkaerőhiányt. Azonban a szakmabeliek körében sokan kétségeiknek adnak hangot ezzel kapcsolatban.

Ha életbe lép a törvény, amely kötelezővé teszi a közintézményekben dolgozó 65 évet elért orvosoknak is a nyugdíjba küldését, akkor valóban felszabadulnak munkahelyek, de ahogy a MOGYE esetében is történt évekkel ezelőtt, a keletkezett űrt sok helyen nehéz, sőt lehetetlen lesz betölteni. Holott vannak még "idős" orvosok, akik a nemrégiben megszabott 65 éves korhatárt meghaladva is hosszú évek tapasztalatának a birtokában vállalnák a munkát.

Az egészség világnapján ne feledkezzünk meg azokról az orvosokról és asszisztensekről, akik a legnehezebb időszakokban is mellettünk álltak. Elismeréssel adózunk nekik, hiszen életünket és egészségünket nagymértékben köszönhetjük az ő elhivatottságuknak és fáradhatatlan munkájuknak. Ezen a napon tiszteletünket fejezzük ki mindazoknak, akik hűségesen küzdenek a gyógyulásunkért.