A történet kibontakozásával egyre inkább magával ragadott az izgalom és a félelem - valahogy minden sokkal életszerűbbnek hatott, mint amit egy hagyományos sci-fi horrorban megszokhattunk. Ezt az érzést tapasztaltam meg a Cassandra alatt.
Bevallom, először féltem tőle. Nem vagyok nagy rajongója a horroroknak, de a férjem unszolására végül rászántam magam, hogy megnézzük a Cassandra-t. És milyen jól tettük! Már az első percektől kezdve libabőrös lettem: a nyomasztó zene, a régi, furcsán modernizált ház és az apró furcsaságok azonnal beszippantottak. A történet előrehaladtával csak egyre jobban izgultam és féltem - valahogy minden sokkal valóságosabbnak tűnt, mint egy szokványos sci-fi horrorban.
A cselekmény egy család körül forog, akik beköltöznek Németország legidősebb okosotthonába. Eleinte minden tökéletesnek tűnik, de hamarosan kiderül, hogy a házat irányító AI, Cassandra, sokkal többet tud, mint azt elsőre gondolták volna.
Ahogy a történet folytatódott, egyre mélyebb szimpátiát éreztem Cassandra iránt - egy magányos lélek, akinek létezését hosszú időre megfosztották a valóságtól, most pedig kétségbeesetten ragaszkodik új lakóinak. Kiderült, hogy amikor még "emberi" formában élt, egy borzalmas házasság rabja volt, ahol manipulatív férje árnyékként nehezedett rá. Nem meglepő, hogy ennyire megtört és elkeseredett lett.
Az atmoszféra lenyűgöző: a Cassandra a retrofuturisztikus esztétikát ötvözi a pszichológiai horror legizgalmasabb aspektusaival. A '70-es évek dizájnja, a sejtelmes, szinte észrevétlen zörejek, és a fokozatosan kibővülő cselekmény állandó feszültséget teremtett.
A színészi játék fantasztikus. Az anya karaktere különösen erős figura: ő az egyetlen, aki kezdettől fogva érzi, hogy valami nincs rendben, és aki végül szembe is néz Cassandrával.
Az AI hangját megformáló színész játéka lenyűgöző – egyidejűleg megnyugtató és rémisztő. Cassandra manipulációjának módszerei, ahogyan a családtagokat egymás ellen uszítja, valóban ijesztő élményeket teremtettek.
Az utóbbi években több AI-témájú horror és thriller jelent meg (M3GAN, Companion, Subservience), de a Cassandra teljesen más élményt nyújt. Míg a legtöbb ilyen történetben az AI egyszerűen lázad az emberiség ellen, itt egy
Ez az egész sokkal fájdalmasabbá és érzelmesebbé válik.
Bár kezdetben bizonytalan voltam a megnézésével kapcsolatban, a Cassandra végül az egyik legkiválóbb sci-fi horror élményemmé vált, amit az utóbbi időben felfedeztem. Feszült légkörével, félelmetes fordulataival és szívszorító pillanataival lenyűgözött. Ha kedveled azokat a horrorfilmeket, amelyek intelligens, érzelmi mélységgel bírnak, akkor ezt a filmet mindenképpen érdemes beiktatnod a néznivalóid közé.
