A nyergestetői csata és annak hőse előtt tisztelegtek mind a helyszínen, mind pedig Kézdivásárhelyen, ahol a megemlékezés mélyen megérintette a résztvevőket.

A nyergestetői csata 1849. augusztus elsején zajlott, amikor a bélafalvi Tuzson János és csapata bátor ellenállást tanúsított a jelentős orosz túlerővel szemben, védve ezzel egy kulcsfontosságú stratégiai pontot. A mindössze 23 éves Tuzson emlékét ma már egy szobor őrzi Kézdivásárhelyen, amely a kétszáz évvel ezelőtt született hős előtt tiszteleg. Pénteken a megemlékezés keretében Tuzson Bence, Magyarország igazságügyi minisztere, valamint a Tuzson család tagjai is jelen voltak, hogy közösen adózzanak a nyergestetői csata hőseinek emlékének.

A Tuzson Csaba által megrendelt, 2010. március 15-én leleplezett, Vetró András által készített mellszobor előtt zajló megemlékezés elején Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke szólt a jelenlévőkhöz, elmondva: emlékezni kötelesség - méltósággal emlékezni megtartó erő.

"Tuzson János születésének 200. évében olyan ember előtt tisztelegtünk, aki nemcsak a magyar szabadságharc katonája volt, hanem annak szimbóluma is: a bátorság, a hűség és a helytállás megtestesítője. Tuzson János, a Nyergestető hőse, azok közé tartozott, akik a legnehezebb időkben sem hátráltak meg. Példát mutatott katonaként, emberként, és örökséget hagyott nemcsak a nemzetre, hanem saját családjára is - egy örökséget, amely ma is él" - foglamazott a megyei tanács elnöke.

Tuzson Bence, Magyarország igazságügyi minisztere szintén az emlékezés fontosságát hangsúlyozta. Az anyaországi politikus személyes hangvételű beszédében nemcsak államférfiként, hanem családtagként is megszólalt. Mint elmondta, a Tuzson család rendszeresen visszatér Székelyföldre, különösen augusztusban, a nyergestetői csata évfordulója környékén. "Nyergestető egy jelkép. Nemcsak a székelység, hanem az egész magyarság jelképe - a kiállásé és a hazaszereteté" - fogalmazott.

"A megemlékezés különös jelentőséggel bírt, hiszen idén éppen 200 éve született Tuzson János, aki nem csupán a nyergestetői ütközet hőseként, hanem egész életútjával példát mutatott a közösség szolgálatából. Ő nem csak a harcmezőn bizonyította, mit jelent magyarnak lenni. A szabadságharc után is egész életével a székelység felemelkedéséért dolgozott, egyesületek, szervezetek tagjaként segítette a fiatalokat" - emlékeztetett a miniszter.

Tuzson Bence büszkén osztotta meg a sajtóval a családi hagyomány különleges részletét: minden egyes generációban találkozhatunk egy Tuzson János nevű utóddal. Az idei ünnepségen a legifjabb családtag, Tuzson Csongor János is jelen volt: "Ő is az ő nevét viseli, és így tovább folytatjuk azt az értékes örökséget, amelyet Tuzson János ránk hagyott."

A miniszter beszédében kiemelte az emlékezés fontosságát, amely alapvetően hozzájárul a nemzeti identitás megőrzéséhez. Szavai szerint: "Emlékeinkből fonódik össze egy nemzet múltja. Ez nem csupán a híres személyiségek története, hanem mindannyiunké. Ha megosztjuk gyermekeinkkel saját tapasztalatainkat és családi hagyományainkat, lehetőséget teremtünk számukra, hogy ők is megírják a saját életüket, ezzel együtt pedig a nemzetük történetét is."

A beszéd végén egy inspiráló jövőképet vázoltak fel: "Amennyiben így cselekszünk, képesek leszünk megőrizni a magyarságunkat nem csupán a következő kétszáz évben, hanem akár ötszáz év elteltével is. Így a Kárpát-medencében továbbra is magyarul szólhatunk majd."

A megemlékezés pénteken 16 órakor a nyergestetői kopjafa-emlékparkban folytatódik.

1849. augusztus 1-jén a nyergestetői szorosnál játszódott le a székely honvédelem egyik legdrámaibb és legreménytelenebb küzdelme. A történelmi jelentőségű helyszínen Tuzson János őrnagy maroknyi különítménye szállt szembe a Clam-Gallas altábornagy vezette, túlerőben lévő osztrák-orosz haderővel.

A csata a székelység katonai ellenállásának egyik utolsó felvonása volt. Az 1849 nyarára végzetessé váló erdélyi helyzetben Bem József altábornagy gerilla-harcmodorral próbálta feltartóztatni a császári és cári csapatokat, hogy azok ne jussanak el a magyarországi főhadszíntérre, illetve hogy megtartsa utolsó védelmi zónáját, a Székelyföldet. Míg az előbbi célját elérte, a székely székek védelme végül nem sikerült.

A segesvári ütközet másnapján a megmaradt erők két irányban próbálták megállítani a támadók előrenyomulását. Gál Sándor ezredes Tusnád környékén helyezkedett el, mintegy két zászlóaljjal és nyolc tüzérségi löveggel, hogy szilárd védelmet nyújtson. Ezzel párhuzamosan a Moldvából visszavonuló Tuzson János őrnagy a Nyergestető stratégiai magaslatán állt meg, ahol néhány száz fős különítménye védte a frontot. Az ő védelmi vonala alatt a kézdivásárhelyi honvédzászlóalj két százada, negyven huszár és hat tüzérségi ágyú állt készen a harcra.

A császári-orosz erők támadása több irányból indult el, és fokozatosan közelített Székelyföld belső területeihez. A Nyergestető irányába tartó hadoszlopban 9 zászlóalj, 13 lovasszázad és 22 ágyú vonult fel, míg a Mitács-szoros irányába egy hasonló létszámú másik egység vette célba a tájat.

A harcok már július 31-én előcsatározásokkal indultak, majd augusztus 1-jén a támadók minden erejüket latba vetve rohamra léptek. A Honvéd korabeli tudósítása szerint a székelyek hét órán keresztül bátran ellenálltak a hatalmas túlerővel szemben, de végül a folyamatos ágyútűz és az ellenség létszámbeli fölénye arra kényszerítette őket, hogy visszavonuljanak. A visszavonulás során két ágyút még sikerült biztonságba helyezniük, azonban a többi ágyú a harctéren maradt – egy részük gondosan beszegezve, hogy ne kerülhessen ellenséges kézbe.

A csata egyik legmegrendítőbb aspektusa, hogy a védekező sorokban mindössze 17-18 éves székely fiatalok, sőt, még gyermekek is fegyvert ragadtak. A másodlagos források és a sajtóhírek tanúsága szerint ezek a fiatalok valódi hősiességgel küzdöttek, és bár végül kénytelenek voltak visszavonulni, hét hosszú órán át megállították a tizenkétezres muszka sereget. "Sokan elestek a fiatal harcosok közül; de végül kénytelenek voltak visszavonulni a Hatod tetőre" - olvashatjuk a Honvéd 1849. augusztus 15-i számában.

A nyergestetői csata a székelyek bátor, de tragikus harcának szimbóluma lett. A történészek szerint a helyszín földrajzi és stratégiai jelentősége, valamint az ott tanúsított hősiesség méltán tette emlékezetessé ezt az ütközetet. Bár katonai szempontból vereséggel zárult, a Nyergestető örökre a hazaszeretet és a nemzeti önfeláldozás jelképévé vált.

Tuzson János emlékét kézdivásárhelyi büsztje - elkészítéséhez a bélafalvi születésű Tuzson Csaba és a család tagjai járultak hozzá -, szülőfalujában pedig plakett őrzi.