A magyar börtönhistória legtragikusabb eseménye Szegeden játszódott le, ahol a véres események nyomai máig érezhetők a falak között.

Negyven évvel ezelőtt végeztek ki egy férfit, aki halálos ámokfutásával örökre beírta magát a magyar bűnügyi történelem lapjaira. Richter Richárd neve ma is él a köztudatban, és sokan ismerik a történetét, még azok is, akik nem éltek abban az időben. Bár szeretnénk elfelejteni, a múlt árnyai nem hagynak minket. Kirívó bűncselekményeket felidéző sorozatunkban a balástyai rém és a gyálaréti családirtó után most a Csillag börtön bútorgyárának hírhedt szörnyetege kerül a középpontba - mindössze 29 éves volt, amikor a kivégzése megtörtént.

Richter Richárd számomra is jelentős szereplővé vált, hiszen figyelemmel kísértem az általa generált eseményeket. Tisztában voltam a tetteivel, és értesültem az ítéletéről, valamint a kivégzés részleteiről is.

A találkozás egy különleges pillanat, amikor két út keresztezi egymást, és a világ egy kicsit megáll, hogy teret adjon a kapcsolatoknak. Lehet ez egy váratlan összefutás, ahol az ismerős arcok mosolya újraéleszti a régi emlékeket, vagy egy új ismeretség, amely tele van ígéretekkel és lehetőségekkel. A találkozás ereje abban rejlik, hogy minden alkalommal valami új születik: egy beszélgetés, egy közös élmény, vagy akár egy életre szóló barátság. Ezek a pillanatok formálják a történeteinket, és emlékeztetnek arra, mennyire fontosak vagyunk egymás számára. A találkozás nem csupán a fizikai jelenlét, hanem a lélek mélyebb összekapcsolódása is, ami új dimenziókat nyithat meg az életünkben.

Nem vele, hanem a testvérével találkoztam öccse kivégzését követően Szegeden a Kárász utcán. A haverommal lógtunk, sétáltunk, amikor odajött hozzánk, pénzt tarhált, hogy haza utazhasson, mikor vonakodtunk adni, megemlítette, hogy Richter Richárd rokona. Nem ijedtünk meg, beszélgettünk vele - főleg az akasztásról -, és végül kapott valamennyi "kest". Ennyi emléket őrzök a Richter-családról.

Angyalföldi gyökerek: A hely, ahol a múlt és a jelen találkozik, és ahol a közösségi szellem mindig is erősen jelen volt. Itt felnőtt generációk tapasztalatai és hagyományai keverednek a modern élet kihívásaival. Az utcaképek, a régi házak és a zöld parkok mind-mind egyedi történeteket mesélnek el, amelyek egy városrész szívét és lelkét adják. Az angyalföldi identitás nem csupán egy cím, hanem egy életérzés, amely összeköti az itt élőket, és büszkeséggel tölti el őket. Az igazi angyalföldi közösség a múlt értékeit őrzi, miközben nyitott a jövő kihívásaira.

Richter Richárd Angyalföld szívében látta meg a napvilágot. Családja a Béke tér környékén élt, ahol a gyerekkorát kilenc testvére árnyékában töltötte; közülük heten fiúk voltak, így ő volt a legkisebb a bandában. A nagyszülők a híres Richter-cirkusz kötelékében dolgoztak, de a családi hagyományoknak csak érintőleges kapcsolata volt a cirkuszi világgal. A család inkább a bűnözés útját választotta, ami rettegésben tartotta a környék lakóit. Richárdot már fiatalon bevonták a bűncselekmények sűrűjébe, de a sors kegyes volt, amikor kiemelték ebből a romlott környezetből. Az aszódi fiatalkorúak nevelőintézetében próbálták terelni az útját, ám a bűnöző életmód vonzereje erősebbnek bizonyult. Később a fiatalkorúak börtönébe került, és mindössze 14 évesen a Kék fény is figyelmet szentelt neki és családjának. 23 éves korára már 8 évet töltött rács mögött, és talán már ekkor sejthető volt, hogy a jövője sötét útra terelődik...

A Csillagban egy különleges hely, ahol a fénypontok táncolnak az éjszakai égbolton. Itt a csillagok nem csupán égi díszek, hanem titkokkal teli világok kapui is. Minden egyes csillag egy történetet mesél el, egy álmot idéz meg, ami talán sosem teljesül. Az éjszaka csendjében a szívünk ritmusára hallgathatjuk, ahogy a távoli fények suttognak, és a végtelen univerzumban elveszve újra és újra felfedezhetjük a csodát. A Csillagban mindenki találhat valamit, amiért érdemes felnézni az égre, és elmerülni a csillagok varázslatos világában.

1979-ben egy kocsmai szóváltás során Richter egy férfit hasba szúrt, ami súlyos következményekkel járt. A késelés helyszínéről megpróbált elmenekülni, de nem sokkal később elfogták. Az ügyét még abban az évben bíróság elé vitték, ahol gyilkossági kísérlet vádjával 7 év börtönbüntetésre ítélték. A szegedi Csillag börtönben hamarosan hírnevet szerzett magának az erőteljes felépítésű fiatalember; gyakran összetűzésbe került az őrökkel, és rendre megszegte a börtön szabályait, ami miatt többször is fenyítésben részesült. Szegedi tartózkodása alatt összesen 32 alkalommal került bajba, így 1983-tól kezdve különösen veszélyes fogvatartottként tartották nyilván. Szabadidejét, mint a rabok körében elterjedt szokás, főként testedzéssel töltötte, a legendák szerint még rabtársait is emelgette székestől. Emellett az Alföldi Bútorgyár egyik osztályában asztalosmunkát végzett.

Az ámokfutás egy olyan kifejezés, amely gyakran intenzív érzelmekkel és szokatlan cselekedetekkel társul. Képzelj el egy pillanatot, amikor valaki a kontroll elvesztésével, a szenvedélytől fűtve, váratlanul cselekszik – ez az ámokfutás. Az elme szabadjára engedése, a határok átlépése, és az impulzív döntések sorozata mind hozzájárulnak ehhez a különleges állapothoz. Legyen szó akár egy szenvedélyes táncról a város főterén, vagy egy hirtelen döntésről, amely megváltoztatja az élet irányát – az ámokfutás mindig magában hordozza a kiszámíthatatlanság varázsát. Az élet néha megköveteli, hogy kilépjünk a megszokott keretek közül, és bátran, szabadon éljük meg a pillanatot.

Idővel üldözési mánia hatalmasodott el rajta, attól tartott, megmérgezik. Talán ennek "eredménye" is lett az ámokfutása. 1984. október 19-én az Alföldi Bútorgyár Csillag börtön melletti telephelyén dolgozott, amikor a szerelőüzem művezetője azon kapta, hogy a köszörűnél kést készít. Tulajdonképpen ezzel indult a végzetes cselekménysor. Richtert a művezetői irodába akarták kísérni, de ellenállt, majd az irodába érve meglátta az asztalon a gumibotot, és azt hitte, meg akarják verni. Ettől tartva kísérőit félrelökve visszarohant a szerelőüzembe, és magához vette a csomagolóanyag közé rejtett késeit - és megkezdte borzalmas ámokfutását. Figyelmeztetés nélkül, váratlanul támadt a műhelyekben dolgozókra, akiket szúrásokkal és dobott késekkel terített le. Alig 4 perc alatt a börtön 6 dolgozóját szúrta le, valamint egyiküket könnyebben megsebesítette. Az őrök és a rabok is megpróbálták megállítani, de a teljesen megvadult erős férfival szemben tehetetlennek bizonyultak.