Az idei évben tapasztalható aszály talán a legszélsőségesebb, amelyet valaha is megéltünk, emlékeztetve minket arra, hogy 200 éve éhínség tizedelte a vidéket ennek következményeként.

Az idei év talán a legkritikusabb aszályos időszakok közé sorolható. Ugyanakkor nem ez az első alkalom, hogy hazánkat súlyos aszályok érintették a történelem során.

Az utóbbi évtizedek legrosszabb aszályaként számon tartott 2022-es év után sajnos 2023 is rendkívüli szárazságot hozhat magával, ami miatt az állam már bejelentette az aszály-vészhelyzetet. Ez a súlyos helyzet nem csupán a mezőgazdaságra, hanem az élelmiszerárakra is komoly hatással lehet, újabb áremelkedéseket generálva. A környezetvédelem iránt elkötelezett Greenman öko összegyűjtötte a múlt évszázadok legmérgezőbb szárazságainak történetét.

1794-ben bekövetkezett aszály következtében a vidéken élő állatok drámai lesoványodáson mentek keresztül. A csapadék hiánya miatt az élelem forrásai szűkültek, és a legelők kiszáradtak. Az állatok, akik korábban dús fűt legeltek, most éhezve kóboroltak, gyakran keresve a legkisebb zöldellő foltokat. Az aszály nemcsak a gazdaságokat sújtotta, hanem az állatvilágot is, amely a természet kíméletlen kihívásaival nézett szembe. Az emberek kétségbeesett igyekezettel próbálták megmenteni házi kedvenceiket, de a körülmények sok esetben felülmúlták az erőfeszítéseiket.

A határt olyan szokatlan, perzselő hőség sújtotta 1795 tavaszán, hogy Kiskunhalason kenyérosztásra kényszerültek. A történelmünk során a legnagyobb károkat a 1794-es és 1863-as aszályok okozták hazánkban. 1794-ben a szárazság következtében olyan gyenge lett a termés, különösen az Alföldön, hogy az élelmiszerek, különösképpen a kenyér és a liszt ára az egekbe szökött. Az állattartásra is drámai hatással volt a takarmányhiány: az állatok legyengültek, megbetegedtek, és sok esetben nem tudtak elvégezni annyi munkát, mint korábban; egy részük pedig elpusztult. A tejelő állatok teje is drasztikusan csökkent, ami miatt kevesebb sajtot, vajat és túrót tudtak előállítani. A gazdák már a fakérget és a leveleket is takarmányként használták fel. Az élelmiszerárak drámai emelkedése éhínséghez közeli állapotot idézett elő egyes vármegyékben, ami a csecsemőhalandóság növekedéséhez vezetett.

1863-as szárazság: kenyér fakéregből

"A múlt évnél még sötétebb / E században nem jött ellenünk; / Ezer gond, fájdalom, nyomor között / Már könnyünk is kimerült." - fogalmazott 1864 korai hónapjaiban Gergely Péter, a levélhordó, újévi üdvözletében. Az aszály ekkoriban a XIX. század egyik legnagyobb természetes csapásának bizonyult, amely súlyos éhínséget idézett elő.

1952-es aszály: Ne hagyjuk, hogy a szomorúság eluralkodjon rajtunk, hanem ideje aktívan cselekedni!

A XX. század során számos aszály sújtotta a környezetet, közülük az 1952-es év volt talán a legzordabb. Ekkor a nyári csapadék mennyisége alig érte el a sokéves átlag tíz százalékát, ami súlyos következményekkel járt. A mezőgazdaság, különösen az Alföld és a Duna-Tisza köze területén, szenvedett a legnagyobb mértékben. A terményhozam drámai mértékben csökkent, kiemelten a kukorica és a búza esetében. A legelők kiszáradtak, és számos állat pusztult el az élelemhiány következtében. Az állam különféle kárpótló és segélyprogramok bevezetésével próbálta enyhíteni a nehéz helyzetet, ám a károk hatása sokáig érződött.

Az aszályok hatásai: A természeti csapás árnyoldalai Az aszály, mint természeti jelenség, nem csupán a vízhiányt jelenti, hanem egy sor súlyos következményt is magával hoz. A csapadékhiány következtében a földek kiszáradnak, a növények elpusztulnak, és a mezőgazdasági termelés drámaian csökken. Ezzel párhuzamosan a vízforrások, mint a folyók és tavak vízszintje is csökken, ami nemcsak az ökoszisztémákra, hanem az emberi közösségekre is komoly hatással van. A mezőgazdasági termelés mellett az aszály a gazdaság más ágazataira is kiterjedő hatásokat gyakorol. Az élelmiszerárak emelkedése, a munkahelyek megszűnése és a vidéki közösségek elnéptelenedése mind olyan következmények, amelyek az aszály következtében alakulhatnak ki. Emellett a szárazság a vízkészletek kimerüléséhez és a vízminőség romlásához is vezethet, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. A környezeti hatásokon túl az aszály mentális és társadalmi feszültségeket is okozhat. Az emberek stresszel és szorongással reagálhatnak a helyzetre, különösen azok, akik közvetlenül érintettek a mezőgazdasági termelésben. A közösségi kapcsolatok megerősítése és a helyi források fenntartható kezelése segíthet a lakosság ellenálló képességének növelésében. Az aszály tehát nem csupán egy éghajlati esemény, hanem egy komplex kihívás, amely megköveteli a tudományos, gazdasági és közösségi válaszokat. Csak együttműködve és tudatosan cselekedve tudjuk mérsékelni az aszály következményeit és felkészülni a jövőbeli kihívásokra.

Hidas András, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa és a Greenman szakértője, rámutatott, hogy a kánikulás időszakokban a csapadékhiány mellett egy újabb nehézség is jelentkezhet: az alacsony levegő páratartalom. - Ez a jelenség még az öntözött területeken is megterhelheti a növényeket, hiszen azok nem képesek elegendő vizet felvenni, hogy kompenzálják a hőség és a száraz levegő okozta párolgást. Ilyen körülmények között a megfelelően kifejlett gyökérzet életmentő szerepet játszhat, még akkor is, ha a növény vízben áll.