A csúf mostohatestvér: Figyeld meg a lábát, és hódítsd meg a lányt!

Az Ugly Stepsister látszólag egy tipikus, gyerekmesét vérengzős horrorba csavaró film, aminek egyetlen célja, hogy sötét elemeket pakoljon egy egyszerű sztoriba, hogy ügyesen kisajtolja fiatalkorunk emlékeit, és kihasználja az erőszak vonzerejét. Nyilván van egy ilyen oldala is, de azért ez többet akar mondani, mint egy véres Micimackós film, vagy egy gagyi horror Popeye.

A sztori nagyon is a női szépségideálokról, társadalmi és családi nyomásról, értékítéletekről vagy ambivalens karakterekről szól. Szereplői egyszerre sokszínűek és karikaturisztikusak, a történet zárása pedig szomorkás és meglepően drámai. Itt nem öncélú hentelés folyik, de... ha nem bírod a body horrort, be ne ülj erre!

Azt gondoltam, hogy bírni fogom a gyomrom, de ez a film néhány jelenete igazán próbára tett, különösen a szemes szekvenciánál, amikor kénytelen voltam a falra pillantani. Ezek a pillanatok nem csupán véres és drámai, hanem inkább elgondolkodtatóan undorító párhuzamokat vonnak le az emberek elérhetetlen szépségideáljának hajszolásáról.

Főszereplőnk, Elvira egy kicsit csúnyácska leány, aki a herceg kegyeiért küzd. Anyja egyre vadabb testmódosításoknak veti alá gyerekét, hogy ő legyen a bál legszebbje és a herceg egyetlen választottja. Mint a mesében. A történetben megvan persze a Hamupipőke is, egy fura, kettős karakter, akit ok nélkül szívat mindenki a főszereplővel egyetemben, csak azért, mert természetesen szép, meg persze, mert a lovászfiún lovagol a lovak helyett. Szerepe inkább allegorikus, mintha ő lenne Elvira elérhetetlen változata.

Nyilvánvaló, hogy a zsáner sajátosságait figyelembe véve, ennek a történetnek a végkimenetele nem lehet más, mint tragikus. Elvira egyre mélyebbre süllyed a gyomorforgató műtétek világában, miközben külső megjelenése folyamatosan szebbé válik. Az önbizalma azonban, ahogy a film sugallja, nem hoz számára jót, sőt, inkább ártalmasnak bizonyul. Az őrültség örvényéből csupán Elvira kiskorú húga marad érintetlen, akit anyjuk még nem látott elég értékesnek ahhoz, hogy a pénzét kihasználják, így szinte teljesen figyelmen kívül hagyja őt.

Ő az, aki Elvira megmentésére tett próbálkozásokat tesz, és talán az egyetlen pozitív karakter a filmben. Örömmel tapasztalom, hogy a Shudder nem csupán egy szokványos, ijesztgető klisét hozott létre, hanem egy olyan drámát, amely merész társadalmi kérdéseket vet fel. Egy olyan alkotást kaptunk, ami hihetetlenül provokatívra sikerült. Igen, talán kissé öncélú és túlhúzott, de mégis hatásos. A norvég filmesek bizony tudják, hogyan kell igazán emlékezetes horrort készíteni.